A leleplezés napja | Ezerrel tolják az ufópropagandát

A leleplezés napja (Disclosure Day) főszereplői az egész világ tudtára adják, hogy az idegenek köztünk élnek. Spielberg új filmjének szimbólumait és az ufópropaganda céljait elemezzük.

Egy hónappal az amerikai kormány ufófelvételeinek nyilvánosságra hozatalát követően megjelent a mozikban A leleplezés napja. A film ugyanarról szól, mint ami a való életben is történik: sokáig eltitkolt hivatalos anyagokat tesznek közzé megmagyarázhatatlan égi objektumokról. A rendező szerint ez az egybeesés meghökkentő véletlen. Majdnem pontosan ugyanezzel a címmel, szintén a véletlen egybeesés jegyében 2025 végén egy dokumentumfilm is napvilágot látott, ahol magas tisztséget betöltő kormányzati és katonai vezetők számolnak be a ma már UFO helyett UAP-nek nevezett jelenségekkel kapcsolatban. A dokumentumfilm rendezője elmondta, hogy Spielberg nélkül nem jöhetett volna létre a munkája. Jól érzékelhető, hogy

az utóbbi években az ufókérdést igyekeznek egyre inkább a hivatalos narratíva részévé tenni.

A korábban is hatalmas propagandának örvendő, de kormányzati szinten inkább nevetség tárgyát képező témát mára a legszkeptikusabbak is egyre komolyabban veszik. Az azonosítatlan légköri jelenségekkel kapcsolatban a legtöbben ugyan továbbra is óvatosan fogalmaznak, azaz nem beszélnek konkrét űrlényekről, olyan viszont egyre kevesebb van, aki tagadná magának a jelenségnek a létét.

Spielberg a jelenségről nyíltabban megfogalmazza az álláspontját. A film története szerint a kormány az 1947-es Roswell-i állítólagos űrhajóbaleset óta tud az űrből földünkre érkező idegen fajok létéről. Dokumentumokkal, videófelvételekkel rendelkezik arról, ahogy az empátiát nélkülöző kizsákmányoló emberek élve megkínozzák az idegeneket, és hasznot húznak technológiájukból. Az anyagokat egy ufóügyekkel foglalkozó titkos kormányzati szervnek dolgozó belsős figura ellopja, és egy időjárásjelentő nő segítségével egy nagy üldözést sikeresen túlélve kiszivárogtatja a híradóban. Módfelett nevetséges, hogy a filmben

az a média a nagybetűs igazság feltárója, aminek működése nem szól másról, mint a hazugságok végeláthatatlan gyártásáról.

Az amerikai kormány által való életben feltöltött nehezen kivehető pixeles infravörös felvételek helyett különféle alakzatú, hatalmas, jól kivehető űrhajókat látunk, és eltérő fajú alieneket, akik ilyen-olyan módon érintkezésbe lépnek az emberrel. A nagy leleplezés után lezárásként betolnak nekünk egy bölcs öreg tolószékes ufót, aki már régóta itt él az emberek közt. Beszédes, hogy egy ponton úgy jelenítik meg, mintha a háttér angyalszárnyakat formálna neki. Egy félmondatban pedig istenszerű lényként utalnak rá. Valami nagy okosságot súg fűszereplőink fülébe, de mielőtt megtudnánk, mi az, véget ér a film.

A nem túl bonyolult dramaturgiai ívet bejáró történet a felszínen egy titkot tár fel a világ előtt. Nevezetesen, hogy nem vagyunk egyedül. Zárójelben megjegyzem, eléggé nevetséges, hogy az állítólag nyolcmilliárd embert számláló földön valaki úgy gondolja, hogy egyedül van. A felszín alatt azonban

az ufópropaganda, a vallásellenesség és az agymosás jellegzetes motívumait látjuk visszaköszönni.

A sztoriban az a csavar, hogy a főszereplőink üldözése közben kiderül, ez a két személy az ufók kiválasztottjai, akiket gyerekkorukban elraboltak, elmeprogramozást hajtottak végre, és különleges képességekkel ruháztak fel. A nő egy kardinális felbukkanását követően folyékonyan beszél idegen nyelveken, ismeri az emberek vágyait, gondolatait, és képes irányítani az elméjüket. A férfi szintén a madár megpillantása után hirtelen beszéli az idegenek nyelvét. Az ufók kettejüket használják fel médiumként arra, hogy az emberiség tudomására hozzák létüket.

Margaret és Daniel nem emlékeznek, mi történt velük 10 éves korukat megelőzően. A történet egy pontján egy bölcs néger, aki szintén kilépett a titkos szervezetből, rekonstruálja Margaret számára gyerekkori házát, hogy segítsen visszaemlékezni a kezdetekre. A nőnek visszajönnek az emlékei arról, hogy az ufók a szobában található plüssállatok alakjába bújva elcsábították őt a mézeskalácsháznak álcázott űrhajójukba, ahol Daniellel együtt kimosták az agyát. Noha a film ezt egy kedves intergalaktikus találkozóként mutatja be,

a szimbólumok nyomán nyilvánvaló, hogy az elmeprogramozás tipikus esetével van dolgunk.

Nem szabad elfelejtenünk, hogy az eredeti mese szerint a házikóban egy gonosz boszorkány lakik, aki Jancsit és Juliskát meg akarja enni. A boszorkányokról régen úgy tartották, hogy át tudnak alakulni állatokká. Ebből is látszik, hogy a szereplők valójában a vesztükbe rohannak. A film narratívájával ellentétben nem empatikus lényekkel találkoznak, hanem magával a gonosszal.

Margaret szobájának fala tele van pillangókkal. Ezekhez a pillangókhoz annyira ragaszkodik, hogy albérlete szobájának falára is pillangós tapétát rakat. Majd az ufók kísérletezése során is megjelenik a pillangó, ezúttal a szemében. A két gyerek fejéhez az idegenek speciális technológiai eszközéből kialakított világító glória közeledik fenyegetően, mintha elektrosokkot alkalmaznának rajtuk. Mint sokszor utaltunk rá,

a popkultúrában gyakran visszatérő pillangó szimbólum az átalakulás jele.

Az MK Ultra programozásban trauma hatására kettéhasítják az alany elméjét, új személyiséget adnak neki, átalakítják, ahogy átalakul a hernyó pillangóvá, hogy azt követően korlátlanul irányítani tudják. Ezt a traumát gyakran elektrosokkal érik el, amire videóklipekről szóló elemzésünkben bőségesen hoztunk példákat. Margaret szemében pontosan akkor jelenik meg a pillangó, amikor ezt a traumatikus átalakítást végrehajtják rajta. Ezt követően az alvó ügynökökhöz hasonlóan éli mindennapi életét, míg egy madár be nem repül az ablakán, aminek hatására varázslatosan átváltozik. A madár egy kódnyelv része, ami aktiválta szuper képességekkel rendelkező alteregóját, amit teljes egészében az ufók irányítanak. A bölcs néger kissé érthetetlenül többször hangsúlyozza, hogy ők ketten vannak, és mindig csak ketten voltak, amit érthetünk úgy is, hogy Margaret két személyiségére utal. Meglehetősen bizarr, hogy a film azokat a lényeket nevezi empatikusnak, akik ilyen durva elmeprogramozást hajtanak végre az embereken.

A plakátokon rendre megjelenő félszem szimbólum megerősít bennünket azzal kapcsolatban, hogy ez a film az elmeprogramozásról szól. A félszem az egyik leggyakrabban alkalmazott antikrisztusi szimbólum, az önelveszítés, a szellemi vakság az istentagadás jelentéseit hordozza. A Jancsi és Juliska megemlítése is beszédes. Az elmeprogramozásban sokszor gyerekmeséket alkalmazva vezetik keresztül az alanyokat a transzformáción.

Az idegenek varázspálcája révén a titkos vállalat vezetője is képes belépni más emberek elméjébe. Van egy rész, ahol Daniel barátnője felett veszi át az irányítást, aki kezében egy feszületet szorongatva próbál ellenállni, sikertelenül.

A jelenet kimondottan egy ördög által megszállott személy ellenállására emlékeztet.

A kereszténység természetesen alulmarad az idegen technológiával szemben. Az ufók valójában nem megsegítik, hanem megszállják az általuk kiválasztott alanyokat, amire egyébként Spielberg más ufóhitre nevelő filmjében is találunk utalásokat.

A Harmadik típusú találkozások című roppant nyomasztó filmben a főszereplő, miután tanúja lesz egy ufójelenségnek, teljesen megszállottan kezd viselkedni. Látomásai lesznek az Ördöghegyről, fülbemászó dallamot hall, amit nem tud kiverni a fejéből, értelmetlen dolgokat művel, elhagyja a családját, majd végül vakbuzgón beszáll az idegenek űrhajójába, akikről az égegyadta világon semmit nem tud. Egyetlen önálló tette nincs a filmben.

Végig a fejébe furakodó idegenek parancsait teljesíti.

Az ET-ben szintén azt látjuk, hogy a földön ragadt idegen befurakodik a kisfiú elméjébe, és irányítja őt. A Taken című sorozatban, aminek producere szintén Spielberg, ugyancsak azt látjuk, hogy az idegenek kedves kisállat formájában csábítanak el egy fiút, hogy aztán megszállják és különleges képességeket adjanak neki.

Valójában Spielberg egész életműve az ufópropaganda jegyében áll. Egyrészt elterjeszti és élteti az űrből ideérkező idegen lények mítoszát. Másrészt belerúg a vallásokba. A leleplezés napjában többször utal arra, hogy az idegenek léte megkérdőjelezheti a vallások érvényét. Még egy bibliai részt is félreértelmez, amikor az egyik apácával azt mondatja ki, hogy Isten csak a földön teremtette az embert a legkiváltságosabbnak, de azt nem, hogy az egész galaxisban az lenne. Imádom, amikor olyanok akarják megmondani, hogyan értsük a vallásos tanításokat, akiknek semmi közük hozzá. Harmadrészt kikotyogja, hogy mit is művelnek velünk ezekkel a filmekkel. Kőkeményen manipulálnak, kimossák az agyunkat, irányítják az elménket. Képeket, gondolatokat plántálnak a fejünkbe, mi pedig öntudatlanul éltetni kezdjük azokat. Tradicionális ideák helyett ufókkal szédítenek, hogy eltereljék a figyelmünket az igazán lényeges dolgokról. Negyedrészt utal rá, hogy ezeknek az úgynevezett idegeneknek, már amennyiben tényleg léteznek, mi lehet a valódi természete: démoni entitások, akiknek fő célja, hogy megtörjék és megszállják az embert.

De mik ezek a jelenségek, amik időnként felbukkannak az égen? A megtévesztés korában erre szinte lehetetlen biztosat mondani. Egy dologban lehetünk csupán bizonyosak, hogy semmiképp sem arról van szó, amit hivatalosan el akarnak majd velünk hitetni a közeljövőben. Sok magyarázat lehetséges. Elszabadult ballonok. Drónok. Elröppenő madarak. Nem ismert légköri jelenségek. Titkos technológia, amit a kormány vet be. Titkos technológia, amit ellenséges országok alkalmaznak. Lehet szó meghamisított videókról, amit ma már egyébként pár kattintással végre lehet hajtani. Lehet szó égre kivetített hologramokról, amit még a radar is kimutat. Lehet szó egy valósnak tűnő esemény, például egy űrhajó lezuhanásának filmszerű megrendezéséről. Lehet szó hallucinációról. És igen,

lehet szó paranormális jelenségekről.

Olyan dolgokról, amik nem egyszerű képzelődések, de nem is kimondottan objektívek, hanem valahol a kettő közt helyezkednek el. Hasonlóan a délibábhoz, ami víznek tűnik a távolból, de valójában csak káprázat. Vagy hasonlóan a spiritiszta szeánszok átmeneti, sokszor egészen anyaginak tűnő megnyilvánulásaihoz.

Szánalmasnak tartjuk azokat a megközelítéseket, amik mindenképpen szuperfejlett technológiával akarják a jelenségeket magyarázni. Ez a modern emberre oly jellemző szűklátókörűségre vall. A modern ember materialista és technológiafüggő, ezért amikor olyasmit lát, amit nehezen tud értelmezni, azt is csak materializmusa és a technológiafüggősége mentén próbálja megfejteni. Ebből következnek azok az olcsó ostobaságok, miszerint a régi civilizációkat idegenek építették. Vagy hogy a magyarok a Siriusról érkeztek. Vagy hogy bizonyos hieroglifákon űrhajókat ábrázolnak. Vagy hogy ősi vallásokban ufókat tiszteltek. Vagy hogy bizonyos transzcendens élményeket ufók okoztak. Vagy hogy Illés tűzszekere valójában űrhajó volt. Ezek mind hatalmas együgyűségről tanúskodnak. És

szégyellhetné magát mindenki, aki bedől ilyesminek.

A modern ember a saját korlátolt elképzeléseit vetíti a múltba. A mennyei hierarchia tradicionális felfogása helyett idegen lényekről és szupertechnológiáról fantáziál, csak azért, hogy ne kelljen szembenéznie a transzcendencia és a valódi spiritualitás nyilvánvalóságával.

A különös megnyilvánulások nem voltak idegenek a régi idők emberének világától sem. A tündérek, manók, dzsinnek, démonok nem mások, mint az emberi létállapot peremvidékén elhelyezkedő okkult minőségek ideiglenes megtestesülései. Ma azonban ezeket a rejtélyes lényeket egyöntetűen materialista módon, távoli galaxisból érkező húsvér ufókként akarják magyarázni, akik ráadásul az emberi nemnél egyértelműen magasabb rendűek. Ennek pedig határozott célja van. A metafizikai eredettudatot, az istenhitet fel akarják cserélni csodás képességekkel és technológiával rendelkező, legtöbbször démonszerűként ábrázolt idegen lények imádatával.

Ezt nevezi Jean Robin René Guénon nyomán a nagy paródiának.

A kezdeti transzendens irányultság helyét a modernitás bekövetkeztével átvette az emberközpontúság. Az ember egyre inkább megfeledkezett Istenről. Majd az emberiség alászállásának újabb fázisában az emberközpontúság is megszűnt. Elérkezett az a kor, ahol már nemcsak Istent, de önnön eredendő természetét is elveszíti az ember. Ezen a ponton paródiaszerűen újra eljön a másik világból érkező lények imádata, de immár mindenféle metafizikai tartalom nélkül.

Tény, hogy az általunk megtekintett, hivatalosnak minősített, állítólag eredeti felvételeken csak homályos, pixeles pacákat látunk, amiből nem sok mindent lehet kikövetkeztetni. Az is tény, hogy szándékosan adagolják ilyen óvatosan az információkat, hogy fenntartsák az érdeklődést, mielőtt előállnak a nagy magyarázatukkal. Butaság azt gondolni, hogy eddig a világ vezetői szándékosan el akarták rejteni az igazságot. A valósághoz sokkal közelebb áll, hogy

a titkolózásnak csak a látszatát akarták megteremteni, ezzel is fokozva az érdeklődést a téma iránt.

A magunk részéről arra hajlunk, hogy ezeket a különös mozgást végző entitásokat legextrémebb esetben is inkább paranormális jelenségeknek kell tartanunk, semmint csészealjakat vezető gülüszemű lényeknek. Arról is tudunk, hogy ilyen jelenségek már többszáz évvel ezelőtt is előfordultak. Például Bázel felett 1566-ban piros és fekete gömbök „csatáztak” a felkelő nap előtt, ami emberi technológia még bizonyosan nem lehetett. A primitív modern embernek kényelmes lenne ezeket is űrhajókként magyarázni, de nincs okunk azt gondolni, hogy szükségképpen ez a helyzet. Noha látszólag különböző téma, a spiritizmus, okkultizmus, közönséges mágia témaköre nagy hasonlóságokat mutat az ufók kérdéskörével. A jelenség okkult, paranormális voltát támasztja alá az is, hogy

állítólag vannak olyan pszichikus képességű emberek, akik a spiritiszta médiumokhoz hasonlóan képesek behívni ilyen égi megnyilvánulásokat.

Tisztában vagyok vele, hogy a mai világban démonokról beszélni kissé idétlenül hangzik. És a fogalom használata gyakran félreértésekre is okot adhat. Mindazonáltal semmivel sem abszurdabb annál, mint amikor valaki alienekről képzelődik.

Vannak híresztelések arról, hogy korunkban konkrét űrhajók és lények is előkerültek, sőt, hogy bizonyos hivatalos személyek egyenesen azt állítják, hogy ezek különböző fajait is ismerik. Ugyanakkor a hollywoodi valósághamisítás e szintjén ezt még akkor is nehéz lenne elhinni, ha történetesen igaz lenne.

Ezenfelül érdemes még a következőket megfontolni: az emberi tudatnak teremtőereje van. Egy kollektívum pedig speciális esetekben ezt a teremtőerőt még jobban felerősítheti. Jó példa erre az, amire Steven Spielberg is utal a sci-fi filmek kapcsán.

Ami ötven éve fikció volt, az most megvalósul.

Miért? Mert milliók fejében elültettek egy jól meghatározott jövőképet, amit az emberek szépen, lassan, öntudatlanul kicsíráztattak magukban. Ez egy mágikus eljárás, amit tudatosan alkalmaznak a népen. Ennek nyomán nem elképzelhetetlen, hogy az emberiség irányított módon megteremt olyan saját tudatállapotával analógiában álló dolgokat az úgynevezett külvilágban, amik korábban nem vagy nem így léteztek. Akárhogy is, szeretnénk nagy nyomatékkal hangsúlyozni, hogy az ufókérdés csapda, amivel szemben nem lehet eléggé óvatosnak és szkeptikusnak lennünk.

A valóban szellemi embert nem nyűgözik le a rejtélyes külső jelenségek. Nem szorul arra, hogy távoli materiális lények beavatkozásával magyarázza az emberi civilizációk létrejöttét. Nem fantáziál a jelenlegi tudásunkat hatványozottan meghaladó szupertechnológiáról, amiről azt hiszi, hogy a haláltól megmenthetik. Aki metafizikai céllal rendelkezik, nem a fizikai égre tekint, hanem a szellemire, amit csakis belül lehet megtalálni.