0

Divatmajmok

A mai modern ember, a külső szemlélő számára rendkívüli sokféleségben tetszeleg önmaga előtt, ám valódi természete ezen sokféleségnek éppen az ellenkezője. Egyszerűen kiismerhető. Egyetlen gyökérerő két komplementer oldala között vergődik szüntelen. Énje jóllakottságát igyekszik egy életen át fenntartani, ám mivel ez lehetetlen, szenved a kielégületlenségtől. Olyan ez, akár a lélegzés.

A teli és az üres állapot ritmikus változása adja élete egész alapját.

A lényegi elem mit sem változott évezredek alatt. Az archaikus emberrel ellentétben azonban, a modern embernél csak a külső világ többnyire jelentéktelen darabjainak birtoklása eredményez talmi teltséget, elégedettséget. Ez a legteljesebb mértékben hamis elképzelés a világról, így nem csoda, hogy örök szenvedésre van ítélve.

Jelen írásunk a divatról, divatosságról, a divathoz való idomulásról próbálja fellebbenteni a fátylat. Természetesen a téma nem olyan egyszerű, hogy pusztán ezen felvetésekből érthetővé váljék teljes egészében. A divat csupán egy szó,

a divatosságra való törekvés pedig csak egy jelenség, mondhatni kórtünet.

Nem ez a modernség mint betegség kiváltó oka. Ám a téma fejtegetése betekintést rejthet, egyéb, sokkal szélesebb társadalmi, és sokkal mélyebb egyéni aspektusokba.

Mielőtt belevágnánk, foglalkozzunk magával a szóval. Mit is jelent a divat, és mit is jelent divatosnak lenni? A divat egy adott kultúra vagy kor irányzata, amely leggyakrabban az öltözködést, protokolláris szokásokat és a társas érintkezés szabályait befolyásolja.

Tetkó, ami rengeteg embernek van, és ami a legtöbb embernek ugyanolyan, mégis az egyediség érzetével kecsegtet

Idáig rendben is volnánk, a szűkebb értelemben vett jelentés nem közvetít semmi ártalmasat. Itt azonban elénk kerül egy újabb kifejezés, mégpedig a kultúra. Anélkül, hogy most mélyebben belemennénk, megállapíthatjuk, hogy kultúránk legjava a divatban mutatkozik meg a külső szemlélő számára. Itt sem időzünk tovább. Éles látással a napnál világosabb, mely irányban haladunk.

A következő, és immáron elég markáns kérdés, hogy

ki határozza meg a kultúrát, azzal együtt a divatot? Ki mondja meg, hogy az idei pink elegánsabb, mint a tavalyi padlizsán?

Ezen írás itt válaszút elé érkezett. Ugyanis elkezdhetne foglalkozni a hatalmi szövedékkel, hogy kinek milyen hatalom összpontosul a kezében, azt milyen nemes, netán alantas szándékra használja. A média, a bankhálózat, titkos társaságok, multinacionális cégek, érdekek, lehetőségek, aljasság, sugalmazás, kényszerítés, elrejtés, vagy éppen feltárás. Érdekes lenne ez is. És noha kétségtelenül igaz lenne ezen megközelítés is, azonban nem lenne elég a valódi és teljes felismeréshez, és lehetőséget biztosítana a felelősség eltolására. Mindenért mindig más a hibás. Ezzel ellentétben, mindenért mindig csak egyetlen egyvalaki felelős, méghozzá az adott egyén, én magam.

Visszatérve témánkhoz, így inkább az a kérdés adódik, hogy ki az, aki követi a divatot? A következő bekezdés nyilvánvalóan karikatúra, azonban sokkal közelebb áll az igazsághoz, mint ahogyan azt a hétköznapi szemlélő, a divat elszenvedője gondolja.

Néhány divatmogul, mondjuk, december 24-én ül egy szobában. Bizonyos okokból kifolyólag nem elkötelezett hívei Krisztus igéjének. Tegyük fel, hogy a befelé fordulás, az áhítat helyett éppen egy sokkal fontosabb dologgal vannak elfoglalva. Lassan itt az újév. Legfőbb ideje eldönteni, jövőre mi legyen a divat. Melyik szín, forma, illat és a többi váltja fel a tavalyi, elhasznált, immáron divatjamúlt elődjét. Valamely furcsa véletlen folytán, mindegyikük különleges. Csak nem gondoljuk, hogy a modern kor hangadói, az ízlés letéteményesei középszerű, semmi extravaganciával nem rendelkező emberek?

Az egyik homoszexuális, a másik drogfüggő, a harmadik a gyermeki testekben leli örömét, s akad olyan, ki mindhárom tulajdonsággal egyszerre bír. Természetesen az ő szava dönt végül.

Pallasz Athénét messze túlragyogó ötletek pattannak ki a fejekből. Elvárás az egyediség, valami olyan, ami még nem volt. Hát igen, stílus és elegancia. Aki egy fikarcnyit is ad magára, nem hagyhatja figyelmen kívül a „szellemi elit” aktuális kinyilatkoztatását.

Idén nyáron a picsagatya a menő. Vajon nem a fontos dolgokról való figyelemelterelés a célja ennek is?

És az isteni bölcsességgel megáldott tömeg, és annak atomi egysége a tömegember, ezt követően minden akadályt megpróbál elhárítani az útjából, hogy akárcsak egy pillanatra részese lehessen a csodának. Robotol, izzad, tükör előtt gyakorol. És végül egy pillanatra elégedetten konstatálja, beérkezett, majd örök éhségtől mérgezve vágyakozik tovább. Hála a mindenható véletlennek, a töménytelen jó szándéknak és nagyvonalúságnak, falatozhat egyet jól kiérdemelt gyümölcseiből, észre sem vett halotti torán. Az ízlés diadala. Kifinomultság, kellem, báj. Szemléli magát, jó hosszan. Elégedetten állapítja meg, hogy idén is felismerte, mi is tetszik, mi is kell neki, és mit is gondol valójában. Tavaly talán még nem volt elég modern. Sokadik éve már, hogy felül kell bírálja, addig megdönthetetlennek látszó bizonyosságát, de kételynek nyoma sincs. Bizony a divat is fejlődik.

Egy stílusos ember, császári ízléssel. És ha ehhez az kell, hogy okker színű, ám használt wc papír rejtse kecsesnek kevéssé mondható vonalait, pénisz-brokkoli tetoválás ékesítse homlokát, akkor hát az kell.

Kinek farmer, kinek szmoking. Bozontos szakáll, vagy éppen simára borotvált arc. Semmi különbség. Egyéniség, extravagancia, stílus. Patent outfit. Mindegyiknek van, és mindegyik azt hiszi, csak neki.

Akadnak persze, akik nem elégszenek meg aprópénzzel, akik nem felületesek. Számukra az öltözködéssel nem tetőzik a minőség. Nekik a műveltség, a naprakészség és a benső értékek is egyformán fontosak. Páratlan pontossággal tudják a menetrendet, ismerik a tippmix eredményeket, folyton folyvást online-ok, az épp aktuális gazdasági trendek, részvénymutatók, mind-mind a kisujjukban vannak. Tarsolyukból elapadhatatlanul patakzik az a néhány Müller Péter, vagy Coelho idézet, melyekkel minden társaságban tudnak villantani. Történelmi kérdésektől sem jönnek zavarba, hogyisne. Mindenről markáns véleményt arrogálnak. Valójában mindenről mindent tudnak. Posztgraduális képzéseik, a Discovery, a National Geographic, valamint a History Chanel. És persze a szép szál Stephen Hawking, és a hiteles Morgan Freeman nyomán végül az univerzum titkainak ismerői is. Istent nyugdíjazták, diliházba zárták, meggyilkolták. Tudás alapú társadalom ugyebár. Hevenyészett kép, rólad, rólam, vagy rólunk! Mindegy!

Nehezen eldönthető, hogy a modern ember szánalmassága, aljassága vagy nevetségessége a legjellemzőbb tulajdonsága.

Aki követi a divatot, és itt most a legtágabb értelemben vett divatról, a divatosságról beszélünk, és közben egyéniségnek tartja magát, az gyengeelméjű rabszolga.

Szolgai módon követni valamit, amiről fogalma sincs, amit nem ért, nem lát át, nem érez az ember, a bégető birka képét festi elénk. Függetlenül attól, hogy sokak számára tetsző, vagy éppen keveseknek. Itt ugyanis felmerül annak lehetősége, hogy valaki a tömegízlés elől, valamely szubkultúra csekély számú követővel rendelkező közösségéhez tartozzon, netán csak azért is mindentől és mindenkitől eltérő módon öltözködjék, viselkedjék és gondolkodjék úgy, hogy valódi értésnek és valódi ízlésnek még csak a nyoma sem lehessen felismerhető. Mindenféleképpen a külsőségek rabszolgája.

Légy egyéniség, legyen olyan telefonod, mint mindenki másnak! És ne sajnáld használni, hiszen egy magát valamire is tartó ember már csak ezt csinálja!

És akkor még nem emeltünk ki egy szintén kardinális elemet. Ugyanis a „szakma” meghatározói aberrált, perverz, beteg, ostoba és aljas emberek. Ezek ízlését majmolni, követni, sőt azért élni… na, ezt nevezem ízlésnek és egyéniségnek. Stílus! Lényegében ugyanazt veszed, eszed, hordod és gondolod, mint millió, milliárd csordatársad.

Bégetsz, nyáladzol, az egészről fogalmad sincs. És egyéniségnek, elegánsnak, műveltnek, és értékesnek tartod magad.

Súlyos szavak adtak megfelelő hangsúlyt a mondanivalónak, ez azonban csak keveseknek elég. Végezetül mutassunk rá, hogy a fentivel ellentétes embertípus is létezett, és ugyan elenyésző számban, de létezik most is.

Valódi tudás nélkül nincs lehetőség a továbblépésre. Az elképzelhetetlen mennyiségű hamis információ ellenére, a valódi tudás is elérhető. Az igaz tudás igaz gondolatokat hordoz, de ehhez meg kell tanulni gondolkozni. Hogy nyilvánvaló képtelenségek ne csússzanak át értelmünk rostáján, csak azért mert valami „szakértő”, vagy a tömeg mondja. Ezzel párhuzamban kialakul a szilárdság és egyenesség. A belsőre való figyelem elhomályosítja a csillogó-villogó, ám teljesen értéktelen külsőségek hamis világát. Bátorság is kell, szembefordulni a csordával. Erő és súlyosság, emellett pedig légiesség és hajlékonyság. Csak nagyon keveseknek adatik meg a sodró ár ellenében partot érni és szilárd talajt fogni. De legkésőbb a halála előszobájában mindenki megérti, hogy semmi másnak nincs értelme.

Aquila