Mozaikjobboldal | Lehetőség vagy csapda?

Békés Márton, a Kommentár főszerkesztője dobta be a köztudatba a mozaikjobboldal kifejezést. A témával kapcsolatos meglátásunk tradicionális szempontból.

Mostanában egyre többet hallani a „mozaikjobboldal” kifejezést. Békés Márton, a Kommentár főszerkesztője dobta be a köztudatba egy Incze Bélával és Lipták Tamással tartott nyári vitafórumon. A szó az eltérő nagyságú, nézetű, érdekű, célú többé-kevésbé jobboldalinak mondható szerveződések szorosabb-lazább szövetségére utal.

A Fidesz választási veresége vákuumot teremtett a jobboldalon,

a szóban forgó kezdeményezés pedig egyfajta reakció a kialakult helyzetre. A felfogás szerint a jobboldal egy hatalmas kirakós, aminek a legeltérőbb irányzatok is szerves alkotóelemei lehetnek, és mindegyikük fontos szerepet tölthet be a jobboldali újraszerveződés folyamatában.

Békés Márton megfogalmazása szerint ez nem ideológiai, hanem stratégiai és szervezeti elképzelés. A mozaikjobboldal nem egy pártszövetség vagy egy mozgalom vagy egy politikai irányzat, hanem egy keretrendszer, ami egyfelől leírja a jobboldalon zajló viszonyokat, mozgásokat, másfelől terepet biztosít azoknak. A másik fontos tudnivaló, hogy ennek pontos működése és iránya nincs kőbe vésve. A mozaikjobboldal tagjai határozzák meg a párbeszédek, viták, gyakorlati együttműködések, nyitások, vagyis a kölcsönös egymásra hatás mentén.

Többen is helyesen állapították meg, hogy a jobboldali közösségek efféle hálózata már eddig is létezett. Sőt, ha belegondolunk, a világ legtermészetesebb dolga, hogy a jobboldaliak kölcsönhatásban állnak egymással egy többé-kevésbé egységes cél megvalósítása érdekében. Békés Márton elképzelésében ebből a szempontból nincs semmi nóvum. Ami új a történetben, az a jobboldali hálózaton belüli erőviszonyok és súlypontok megváltozásának lehetősége. A Fidesz-kormány által felépített gyakorlati gátak és ideológiai korlátok fellazulásából fakadóan

kapuk nyíltak olyan együttműködésekre, megnyilvánulási módokra, amik előtt eddig zárva volt az út,

és elméletben ebben ott rejlik egy tisztább jobboldaliság megvalósulásának lehetősége is. Sokszorosan aláhúzom azt a szót, hogy elméletben, hiszen az emberi gyengeség és tudatlanság, valamint az okkult háttérerők szüntelen munkálkodása igencsak megnehezíti, hogy bárminemű pozitívumot lehessen elérni a mai politikában.

Békés Márton

Mielőtt azonban továbblépnénk, tisztáznunk kell egy sarkalatos pontot. Mindaddig, amíg a volt kormány haszonélvezői részéről nem történnek őszinte beismerések és bocsánatkérések azzal kapcsolatban, hogy tettekkel vagy mulasztásokkal hátráltatták a mozaikjobboldal ideális kibontakozását, az együttműködés, a nyitás, a közös gondolkozás, az egymásra hatás nem fog eredményesen működni. Egész egyszerűen azért nem, mert akinek csak akkor fontos a saját szűk táborán kívüli jobboldaliak felé nyitni, ha rá van kényszerülve, annak szándékai nem tiszták. Tetszik, nem tetszik,

a NER alatt a mozaikjobboldal nem volt kifizetődő.

Sokan azok közül, akik ma fantáziát látnak benne, nem olyan régen még kisebb-nagyobb mértékben bűnrészesek voltak pontosan ennek a kezdeményezésnek a vissza-visszatérő elkaszálásában. Ezen nem lehet csak úgy túllépni, mint egyesek utalnak rá. Ez csak megfelelő önkritikát és gesztusokat és gesztusokon is túlmutató elismeréseket követően lehetséges.

A következő pontban azt kell leszögezni, hogy a jobboldali szervezetek hálózatában egyáltalán nem mindegy, hogy mik a súlypontok. Noha a mozaikjobboldal önmagában nem ideológiai jelenség, működése a különféle elvek, ideológiák, érdekek és célok sajátos dinamikájának megfelelően alakul, így a gyakorlatban mégsem nevezhető semleges szervezőelvnek. Már csak azért sem, mert ellentétben azzal az egyenrangúsággal, amit a „mozaik” kifejezés megtévesztően sugall,

az alkotóelemek viszonya nemcsak horizontális lehet, hanem centrális, vertikális és hierarchikus is.

Ősi római mozaik

Amennyiben ténylegesen létezhet a tág jobboldalon egy több-kevésbé világosan meghatározható közös cél, bizonyos elemek fontosabbak, meghatározóbbak és pótolhatatlabbak lesznek benne, míg más elemek kevésbé jelentősek és felcserélhetők. Azok a személyek, szervezetek, akik felülről, egészében képesek a mozaikjobboldalra rátekinteni, megfelelő ideológiai iránymutatást tudnak neki adni és birtokolják a jobboldaliságnak érvényt adó metapolitikai princípiumokat, értelemszerűen fontosabbak, mint azok a tényezők, amik erre nem vagy rosszul képesek. Nemcsak, hogy vannak, hanem kell is, hogy legyenek ilyenek, hiszen

felülről vezéreltség nélkül a mozaikjobboldal nem más, mint egy identitásnélküli kaotikus képződmény,

amit előbb vagy utóbb különféle kétes szándékú csoportok könnyedén kihasználhatnak. Békés Márton egyébként akarva, akaratlanul pont egy ilyen ideológiailag meghatározó és ebből kifolyólag rangban bizonyos mértékben a többi felett álló pozíciót foglal el azzal, hogy a szóban forgó kérdésben tematizálja a közvéleményt. Fontos tehát határozottan kijelentenünk, hogy bármennyire is idillien hangzik ez egyeseknek, a mozaikjobboldalban nincs egyenlőség, vagy ha van, az nem igazán fogja elérni az ideális célját. Megjegyzendő, hogy ezen egyenlőtlenség alatt természetesen nem a kölcsönös megértés és tisztelet elhanyagolását vagy a vélt felsőbbrendűség erőszakos kikényszerítését értem.

Toroczkai László

Mindebből az következik, hogy a jobboldali hálózat gravitációs pontja nem lehet ennél alacsonyabb szinten, például egy politikai párt szintjén. Akkor sem, ha értelemszerűen a pártoknak is helye és küldetése van ebben a hálózatban. Az ideák ilyen esetben automatikusan sérülnek, mivel egy párt a jobboldaliság alapelveit szükségképpen lebutítja, népszerűsíti, kedvére szelektálja, saját érdekeihez és a folyton változó körülményekhez igazítja. A Fidesz-kormány jó példa erre, ami létező

jobboldali értékek sokaságát silányította lapos közhellyé.

Szintén ez a kormány az, ami tömegesen rámutatott arra a jelenségre, amikor valaki nem szívből képviseli a jobboldali értékrendet, hanem szimplán azért, mert éppen ez éri meg.

Több megnyilatkozásból is lehet látni, hogy egyesek a szóban forgó kezdeményezést pártpolitikai összefüggésben értelmezik. 2030-ra megint jobboldali kormányt szeretnének, és a mozaikjobboldalt mintha ezzel a céllal azonosítanák. Akinél ez a fő cél, az nagyjából semmit nem ért. Az ilyenek nem veszik észre, hogy a hiányosságok kijavítása, a benső munka, a jobboldali alapelvek tisztázása, elmélyítése, megszilárdítása nélkül egy kormányváltás semmit sem ér. Ezek nélkül édesmindegy, milyen kormány van hatalmon, mert ugyanaz az embertípus ugyanazokat a hibákat fogja elkövetni. Már most látható, hogy ez a szűklátókörű hozzáállás nagy probléma lesz a mozaikjobboldalon, ami akkor is fennáll, ha Békés Márton ezt – helyesen – nem pártpolitikaiként fogja fel.

Jobboldali tüntetés 2026 őszén

Korunkban fokozatosan háttérbe tolódott a jobboldaliság valódi értelme, amelyről rettentően kevés szó esik manapság. Egyelőre ebben témában sem igazán van igény arra, hogy tisztázzuk, mit értünk akár jobboldaliság, akár politika alatt, és tényleg minden jobboldalinak tartott személy megfelel-e a kritériumoknak. A jobboldaliság lényege nem merül ki a baloldallal, a liberalizmussal vagy más politikai irányzatokkal való szembenállásban. Önmagában a nemzeti érzés, a rendpártiság vagy a hagyományok külsőleges tisztelete sem tesz valakit teljesen jobboldalivá.

A valódi jobboldaliság mindenekelőtt szellemi és erkölcsi állásfoglalás.

Annak belátása és érvényre juttatása, hogy az ember és a társadalom fölött létezik egy azt meghatározó transzcendens rend, amelyhez az egyéni és közösségi életnek igazodnia kell. Ebből következik a tradíció, a vallás, a tekintély, a hierarchia, a kötelesség, a méltóság megbecsülése, valamint az anyagi érdekek kizárólagosságának elutasítása. A jobboldaliság a folytonos önmeghaladás jegyében áll. Politikájának feladata ennek megfelelően nem csupán a hatalom megszerzése vagy a pillanatnyi érdekek képviselete, hanem olyan társadalmi feltételek megteremtése, amelyek között az ember magasabb szellemi és erkölcsi rendeltetése is kibontakozhat.

Ungern Sternberg

Az utolsó pont, amire felhívnám a figyelmet, hogy tudatos és őszinte helyzetértékelés nélkül nem lehet semmilyen együttműködésről beszélni. A mozaikjobboldal vonatkozásában világosan el kell választanunk az ocsút a búzától. Magunk és mások számára

a lehető legpontosabban meg kell tudnunk fogalmazni, hogy mit képviselünk,

és mi az, amivel egy adott szervezet kapcsán azonosulni tudunk, és mi az, amivel nem. Ezzel azon túlmenően, hogy másokat önkritikára sarkallhatunk, meghúzzuk a határainkat, nyomatékosítjuk az elveinket és elejét vesszük a támadásoknak. Zárójelben megjegyzem, hogy ez egy olyan elv, amit egyébként bárki, akár nyíltan baloldali személyek kapcsán is lehet alkalmazni.

Szerintem Király Tamás és a hozzá hasonló személyek, mint Fekete Rita, Thuróczy Richárd, Nagy-Bató Jonatán és a többiek a jobboldalt egész hozzáértően és hatásosan tematizálják. Hiánypótló témákat hoznak, és sokszor fűznek hozzájuk adekvát magyarázatokat. Ugyanakkor

a Hit Gyülekezetével való diszkréten elhallgatott összeköttetésükre nem tudok aggodalom nélkül tekinteni.

A cionizmus, Németh Sándor kétes személye és a szememben felhigított keresztény tanítások olyan tényezők, amiknek túlzott dominanciája a mozaikjobboldal útját nem megfelelő irányba terelhetik.

Németh Sándor

Orbán Viktor azon ritka politikusok egyike, aki nem beszűkülten, hanem geopolitikai rátekintésből, a globális erőviszonyok dinamikáját figyelembe véve és értve, évtizedes távlatokban műveli a politikát. Egyik legsúlyosabb hibája viszont, hogy ha ki is állt bizonyos nemzeti és intellektuális értékek mellett, közben mégis

sikerült kilúgoznia, másfelől elnyomnia a jobboldaliságot.

Amit ennek címe alatt képviseltek, az sok tekintetben színlelt és tartalomnélküli volt. Amennyiben ez nem mélyül és módosul, Orbán Viktor vagy a Fidesz központi szerepét a jobboldalon nem tartom indokoltnak, sőt könnyen lehet kontraproduktív is.

A pártok közül a Mi Hazánk hívja fel a figyelmet a legkövetkezetesebben a világot sújtó antitradicionális tendenciák veszélyeire. Erre hatalmas szükség van. Ugyanakkor számomra

túlzottan népi, populista vonalat képvisel,

komolyabb intellektuális holdudvarra lenne szüksége, és nagymértékben hiányzik belőle az arisztokratikus, kulturális és vallási attitűd. Ezenfelül hajlamosnak látom arra, hogy bizonyos ügyeket csak akkor karoljon fel, ha nem ártanak a népszerűségének, ami a tiszta jobboldaliság szempontjából hiba.

Orbán Viktor

A Kommentárt egy igényes, jól átgondolt lapnak tartom, a jobboldaliság szempontjából figyelemreméltó gondolatokkal. Olyan felület, amely alkalmas arra, hogy egy pártnak, egy jobboldali szerveződésnek iránymutatásként, inspirációs forrásként szolgáljon. Ugyanakkor a jobboldaliság mérsékelt, polgári felfogásán túl jobban képviselhetné azt a radikális, tradicionális és spirituális szellemiséget, amivel legmarkánsabban Julius Evola műveiben találkozunk.

A lényeg talán ennyiből is érthető. A világos, őszinte helyzetértékelés és sumákolást nélkülöző őszinteség tud félreértések nélküli, egyértelmű közös célokat szülni.

Ne maradjon el az önkritika sem.

A Médiavadász célja a tradicionális értékek közérthető átadása, a kulturális útbaigazítás, és az önálló gondolkozásra késztetés.

Ezt szerintem valamilyen szinten sikerül teljesíteni. Azt is látni vélem, mások mit gondolhatnak hibának, és miért tartanak távolságot tőle. A túlzott kritikusság és a magas lóról beszélés sokakat irritálhat. Filozófiai jellege miatt a közérthetőségre törekvése ellenére továbbra is elvontnak tűnhet. Elsőre cikinek, elszálltnak vagy konteónak tűnő témákat is vizsgál, ami miatt bizonyos körökben komolytalannak minősülhet.

Hogy hogyan alakul a mozaikjobboldal jövője, nem tudom, és nincsenek is különösebb illúzióim. A mozgolódást mindenesetre figyelni fogom, és ha kell, hozzáteszem a további észrevételeimet.