Tényfeltáró cikkünkben többek közt kiderül, hogy Farkas Attila Márton:
- Politikai és ideológiai mindenevő.
- Agnidatta wolfram bódhi néven, a TeKiKaGyü (teljességgel kilátástalanok karmikus gyülekezete) „főpapjaként” ténykedik szabadidejében.
- Megélhetési rágalmazó. Pénzt és hírnevet a jobboldal, a nemzet és a hagyományok szégyentelen gyalázásával és eljelentéktelenítésével igyekszik magának szerezni.
- Tenigl-Takács Lászlónak, a dagadt szélhámosnak félkegyelmű követője.
Egy jellegzetesen „new ages” buddhista szekta vezetője, miközben kereszténynek vallja magát, de egyiptológián végzett, és kultúrantropozófus is, ugyanakkor tagadhatatlanul az ateizmus és a nihilizmus kórtüneteit mutatja. Ultraliberális, de néha a „jobbosoknak” is benyal kicsit, főleg, ha azok hódolnak korlátolt tudása előtt. Értelmiséginek tartja magát, jóllehet „bazdmeg” nélkül már régóta nem tud kimondani egy mondatot. Miközben sokszor a suttyó proli szintjét is csak alulról súrolja, van bátorsága olyan témákba belepofázni, amiket korlátolt képességeiből adódóan akkor sem értene meg, ha újjászületne.
Nagy, zavaros katyvasz, amit ez a belpesti suttyó megtestesít.
Amikor Farkas Attila Márton „munkásságára” tekintünk, olyan érzésünk támad, mint a gyakorlott testépítő vacsorája láttán, aki a több hónapnyi monoton diétát követően a fehérjeporral feltuningolt száraz csirkéjét turmix formájában fogyasztja, hogy ezzel is kímélje elgémberedett és besavanyodott rágóizmait. Kétségtelenül gyors módszer, habár rettentően ízléstelen, a szervezet valódi igényeire pedig egyáltalán nincs tekintettel. Farkas Attila Márton hozzáállásában is van valami rendkívül visszataszító, amikor „jobbost” és „balost”, konzervatívat és liberálist, hagyományost és „fejlődőt” úgy mos össze ez az intellektuális senki, hogy arra a kommunista idők minden gazságra fogékony alakjai is csak a szájukat tátanák. Nehéz eldönteni, hogy a keresztény-buddhista szélhámos tanító szándékosan, vagy saját dilettantizmusából adódóan keveri össze shakerében a szezont a fazonnal. Mindenesetre annyit határozottan megállapíthatunk, hogy fogyaszthatatlan kotyvalékot gyártott, ami minden jó szándékú emberre nézve veszélyes hulladéknak számít.
Farkas Attila Márton, mesterének, Tenigl-Takács Lászlónak melengető karjai között
Vakok közt félszeműeknek, halvérűek között langyosaknak áll a zászló. Farkas Attila Márton az a tipikus langyos fajta. A jellegzetes töketlen típus, amelyik a kerítés mögül nagy pofával ugat, és helyezkedik, csak éppen, amikor valami igazán férfiasra kerül a sor, összeszarja magát. Ezért jobban kedveli a belpesti sötét pincéket. És az ott tanyázó, megvezetett, talán jobb sorsra is érdemes hallgatóit, akik néhány keleti szenttől – amolyan farkatlan stílusban – visszaböfögött idézete közben isznak még egy langyos sört a félhomályban. Nem beszélve a sötét bunkókról, akik között történetesen, bármit mondjon, zseninek érezheti magát.
Ha nem tudnánk, mi a dörgés, csodálkoznánk, miért is van valaki ennyire ellenére a monarchikus államberendezkedésnek, ha közben ennyit játssza a „királyt”.
Különös jelenség, hogy vannak, akik ezt kanyar nélkül beveszik. A szélhámosság összes fajtáját elkövető Farkas Attila Márton néhány könyv elolvasását követően a mindentudás ügyeletes szóvivőjének nevezte ki magát, s azóta megállás nélkül „szakért”. Akárcsak tőle is lepattant felesége, akinek azért Mártonunk farokügyileg kevésnek bizonyult. Ha kell, olcsó szociológiai közhelyekkel (tudjuk, hogy manapság egy jó szociológusnak nem kell egyebet tudni, mint gyenge-közepes választékossággal fasisztázni), ha kell, eltanult, de soha meg nem értett keleti tanmorzsákkal vakítja a világ történéseit megérteni kívánó közönségét. Persze, ezek a lényegi megoldásokat garantáltan nélkülözik, jóllehet, ezeket ő maga sem keresi:
zuhatag-szerű szófosás tájékozatlan szerencsétleneknek – ez a receptje a tahószótárt kívülről fújó gőgös gúnárunknak.
Farkas Attila Márton, vagy másik nevén Agnidatta wolfram bódhi (mekkora arc kell azért ehhez!), a TeKiKaGyü (teljességgel kilátástalanok karmikus gyülekezete) főpapja. Egy szektának, ami már nevében is a totális kisiklottság szimptómáit mutatja. De legalább őszinte. Saját maga is bevallja: teljességgel kilátástalan. Hogy akkor nem mesterkedni kell, hanem valahogyan kilábalni a szürke, pesszimista, önpusztító állapotból? Ki a bánat kíváncsi egy problémái elől fedőelméletekkel menekülő, életunt és áporodott krakéler bunkóra? Főleg, ha ebből még erényt is csinál. Ahogy elnézzük, annyit ártott már ennek az országnak aljasságaival, hogy két élet vezeklésével ledolgozhatatlan „karmikus teher” nyomja nyomorult vállát.
A begombázott tökkel ütött: Farkas Atilla Márton
Farkas annak a zavaros társaságnak a B-válogatottját alkotja, amelyik a Tan Kapuja Buddhista Főiskola néven rengeteg gyanús tevékenységet folytatott az utóbbi évtizedekben. A nem ritkán marihuána-felhőbe burkolózó intézmény korábbi vezetője, a kezdetekben ÁVH ügynökként tevékenykedő Hetényi (Heidelberg) Ernő személye jól illusztrálja a későbbiekben csak terebélyesedő gaztetteknek táptalajt adó érdekközösség igazi arcát. Az alaphangot az szdsz-es pedofil-buzi, Derdák Tibor adta meg. Derdák és Tenigl-Takács László hozták létre és menedzselték, a kizárólag cigányokat foglalkoztató, már nevében is durva visszaélést és rosszhiszeműséget sugalló „Kis Tigris Gimnáziumot”. Ez állítólag köz és egyházi pénzek ügyes elosztását és az aberrált Derdák beteg hajlamainak kiélését is szolgálta: Derdák innen gyűjtötte a köcsögöket szexuális életéhez, de Tenigl is innen szalajtotta súlyban és nem éppen szívderítő ábrázatban hozzáillő, másfélmázsás cigány barátnőjét.
A korrupcióban asszisztáló, hájas szélhámosnak, Tenigl-Takács Lászlónak a tanítványa Farkas Attila Márton, aki az értékes bölcsességek aprópénzre váltásában megfelelés kényszeresen követi aszkétának aligha nevezhető „mesterét”.
Így a gyűlöletben is, amit azok iránt tanúsít, akik egykoron jogosan érzékeltették vele szellemi reménytelenségét. A tükör nem hazudik, a bulímia pedig nem spirituális ösvény, még ha torzonborz sörény és vörhenyes szakáll mögé bújik is az illető. Tenigl-Takács azóta kisebbrendűségében és „teljességgel kilátástalan” lényében fortyogva bosszút forralt, amihez – hogy ő ne legyen közvetlenül érintett az ügyekben – a palimadár Farkas Attila Mártont használja szócsöveként. Tengl-Takács Indiai legaljában, az érinthetetlen vallási szédelgőben, Ambedkarban talált példaképre, a buddhizmus valódi szellemét végletesen kiforgató elcigányosításhoz. Persze a szerencsétlen, megvezetett cigányok között még egy Tenigl-Takács is érezhette magát egyszer az életben valakinek.
Tenigl-Takács László
Érdekes módon, noha szektája – amit egyébként még a Dalai Láma sem ismert el – céljai között szerepel, hogy „spirituális giccs és vallási bóvli üldözése mágikus és intellektuális eszközökkel”, az szdsz-es buzi Derdák-féle „Kis tigris” Farkasnak nem tűnt „spirituális giccsnek és vallási bóvlinak”. Persze egy igazi bikabuzi nem bóvli és nem is giccs, ezt Farkas Attila Márton is tudja. Azután a legmagátólértetődőbb módon lép közös nevezőre a hitgyülis Németh Ványi Klárával, amikor a tradicionális bölcselet képviselőinek támadására kerül sor. Farkast, valamilyen megmagyarázhatatlan oknál fogva a botrányos Hit Gyűlölete szekta „mágikus” üldözése hidegen hagyja, annál nagyobb lelkesedéssel gyaláz személyeket és ideológiákat, amelyek kulcsfontosságúak korunkban egy komoly világszemlélet kialakításához. Agymenései miatt már többször helyre tették itt és itt, amire soha sem volt képes érdemben reagálni, sőt, sunyi módon mindig úgy tett, mintha meg sem hallotta volna a megsemmisítő kritikákat. Persze tudjuk, ilyen is van. Nagy az Isten állatkertje.
A helyzet az, hogy ez az ember, egy értelmileg súlyosan korlátolt, megkeseredett, puhány alak, tartás és tisztesség nélkül. Nagy adag szélhámossággal és földi nyereségvággyal. Ahogy egy helyütt remekül megfogalmazták:
„Voltaképp Farkas Attila Márton az a sárban fetrengő szerencsétlen, aki fogja a bokádat, hogy nehogy fel tudj kelni a földről. Ő attól retteg, hogy valaki több lesz nála, és annak tükrében kiderül az ő alantassága. Semmi más motivációja nincs, csak hogy másokat is benne tartson abban a hazug álszellemiségben, amiből ő soha sem tudott (talán nem is akart) kiemelkedni. Ennyi a célja: maradjon mindenki olyan nyakig szaros, mint ő. Sőt, még kicsit be is ken azzal, amit az arcáról levakar. Ekkor rajtad több lesz, és így már ki is tűnik a többiek közül! Így már ő lesz a megmondó ember! És FAM ekkor elégedett.”
A giccs az, amikor a szerző vagy alkotó rosszhiszeműsége találkozik a befogadó alacsonyrendűségével. Az álbuddhista egyiptológus „keresztény” Farkas Attila ilyen giccs. Rosszhiszemű. És csak alacsonyrendűségben talál tenyésztelepet magának.
