Kiút két világ közt | A nagy TWIN PEAKS elemzés

Az utóbbi években többször felmerült bennünk az ötlet, hogy elemzést készítünk minden idők egyik legkultikusabb sorozatáról, a Twin Peaksről. De szerteágazósága, többrétegűsége, sokféleképp értelmezhető szimbólumrendszere miatt a megszokottnál több időre volt szükségünk, hogy összeálljon, miképp is tálaljuk ezt az egészet. Cikkekben, blogbejegyzésekben, eldugott fórumokon, Youtube-videókban sokan álltak már elő azzal a hol többé, hol kevésbé meggyőző ígérettel, hogy megfejtették a Twin Peaks jelentését. Szerintünk az alkotás lényegének átadásához nem ez a legmegfelelőbb módszer. Ahelyett, hogy minden egyes kétértelmű jelenet részletekbe menő megmagyarázására törekednénk, azokra a szellemi szempontból meghatározó elemekre fogunk fókuszálni, amelyek viszonylag egyértelműen kiolvashatók sorozatból. Ezek bőven elegendőek lesznek arra, hogy alátámasszuk fő mondanivalónkat: azt, hogy David Lynch és Mark Frost alkotása a felszín alatt

olyan fontos üzeneteket tartalmaz, ami egy tradicionális érdeklődésű ember figyelmét is hatványozottan felkeltheti.

Ennek a videónak nem titkolt célja, hogy a Twin Peaks megnézésére vagy újranézésére ösztönözzön. Bármennyire is igyekszünk érthetőek lenni, a sorozat ismerete nélkül nem lesz teljes a kép. Amennyiben szabadidődet semmiképp sem a természetben való szemlélődéssel vagy egy szellemi épülésedet szolgáló hasznos könyv elolvasásával akarod tölteni, mindenképp tedd a megnézendő filmek listájának előkelő helyére. Ehhez mindenekelőtt tudni kell, mely művek tartoznak a Twin Peaks-univerzumhoz, és milyen sorrendben kell megnézni őket.

Ott van először is az 1990 tavaszán sugárzott 8 részes első évad. Ezt követi a ’90 ősze és ’91 tavasza közt leadott, 22 részes második évad. Ezután a ’92-ben mozikba kerülő, a maga idejében botrányos fogadtatást kapó Tűz, jöjj velem jelent meg, ami kicsit megcsavarja a dolgokat annyiban, hogy ez egy előzményfilm. Ezt jóval később, 2014-ben kiegészítették a Missing Pieces-zel, ami igazából nem különálló alkotás, csupán a film fontosabb kivágott jeleneteit tartalmazza. Végül, a nagyfilmtől számítva 25 évvel később, 2017-ben leadott 18 részes harmadik évaddal zárul a történet.

Előzetes észrevételek és javaslatok

Néhány javaslat azoknak, akik tényleg neki szeretnének üli. Az első a következő: annak ellenére, hogy előzménye a cselekménynek, a sztorit nem szabad a Tűz, jöjj velemmel kezdeni, többek közt azért, mert ebben minden fontos rejtélyt feltárnak, amin a sorozat csak szép apránként megy végig, és így elvész a misztérium. Egy másik észrevételünk, hogy a régi sorozat, a nagyfilm és a ’17-es folytatás között érdemes lehet szusszanásnyi szüneteket beiktatni, mert

a látványos hangsúlyeltolódások miatt idő kellhet az áthangolódásra.

Az eredeti sorozattal kapcsolatban még a következőket érdemes tudni. Az első évad nyolc része néhány kisebb, elnézhető hibát leszámítva kitűnő. A második évad első kilenc része, egészen a bűntény evilági szálainak kibogozásáig összességében ugyancsak briliáns. Azonban ezt követően jónéhány epizód esetében színvonalesést tapasztalhatunk. Kapunk néhány kevésbé érdekes, olykor egyenesen idegesítő szereplőt és sztoriszálat, ami nagyban annak köszönhető, hogy David Lynch egy másik film készítése, valamint a tévétársaságra való neheztelése miatt átmenetileg kiszállt a készítésből. Az utolsó nagyjából öt rész az, ahol a sorozat ismét összeszedi magát, és újra a lényegibb kérdésekre, azaz a bűntény okkult összefüggéseire koncentrál.

A Tűz, jöjj velem az igazat megvallva nem a kedvencünk, de elismerjük, hogy a maga nemében ez is megállja a helyét, ezenfelül olyan fontos részletekkel gazdagítja a Twin Peaks-univerzumot, amik a folytatás értelmezése szempontjából is elengedhetetlenek. A harmadik évad kapcsán pedig leginkább arra kell felkészülni, hogy a történetvezetés eleve lassan csordogáló, kimért ráérősségét időnként ennél is eseménytelenebb jelenetek színesítik. Gondolok például arra, hogy minden rész végén a Bang Bang Barban elénekelnek egy dalt, ami a hangulatfestésen túl a történethez nem sokat tesz hozzá, vagy arra a jelenetre, amikor egy kameraállásból egy férfi perceken keresztül a padlót söpri, vagy amikor Sarah egy megállás nélkül ismétlődő jelenetet néz a tévében. A rendszeresen felbukkanó szürreális történések és a befogadhatóság határát súroló ominózus nyolcadik rész pláne feladják a leckét.

Az új évad kétségtelenül nehezebb darab, de a kitartó néző számára meg fog térülni a befektetett energia.

Még valami. Az első két évad magyar szinkronja olyan jól sikerült, és annyira belopta magát a rajongók szívébe, hogy azt magyarul ajánljuk. A nagyfilm szinkronja a hanyagság netovábbja, nagyon el lett rontva, részben azért, mert a sorozathoz képest minden karakter más színész hangját kapta. A harmadik évad szinkronja nem vészes, de nem is kiemelkedő, itt már, ahol lehetett, törekedtek visszahozni az eredeti hangokat, de vannak fordítási hibák, a visszafelé játszódó jeleneteket meg lusták voltak leszinkronizálni, így azt is inkább eredeti nyelven ajánljuk.

Szappanopera

Na de kanyarodjunk a lényegre. A Twin Peaks megjelenésének idejében elképesztő népszerűségnek örvendett. A sikerben nyilvánvalóan nagy szerepe volt annak, hogy a cselekmény egy kellően titokzatos bűntény felderítése köré épül, de ahhoz, hogy a nagyközönség igényeit igazán kielégítse, úgy gondoljuk, szükség volt némi további fűszerezésre. Mondani sem kell, mély szellemi üzenettel nem lehet tömegeket megszólítani. A közönséges embert a rá jellemző közönséges dolgok érdeklik. Ki kivel mikor hol mit csinált. Ki mit titkol és rejteget a háttérben. Ki kire haragszik, és kivel van jóban, kivel szakított és kivel jött össze. Újranézése során

megdöbbentő volt tapasztalni, hogy csak az első részben milyen töménységben szállítják a pletykás háziasszonyokat felcsigázó szaftos szerelmi szálakat.

Leo Shelly férje, de Shelly titokban Bobbyval kavar, de Bobby közben Laura barátja, de Laura James-szel kufircol, de James közben gyengéd érzelmeket táplál Donna iránt, akinek szintén van egy barátja, Mike. Ed Nadine férje, de Normával randizik, akinek szintén van egy férje, Hank. Truman sheriff titokban Josie-val találkozgat, aki szépségével elvarázsolja Pete-et, akinek van egy utálatos felesége, Catherine, aki a háttérben a hamiskártyás Bennel kavar, akinek szintén van egy felesége. Mondom, mindez egyetlen rész alatt derül ki, és ráadásul a későbbiekben még tovább bonyolódik.

A Twin Peaks a felszínen egy tipikus szappanopera. Szerelemmel, vágyakkal, megcsalással, ármánnyal, hazugsággal. Pontosan olyan dolgokkal, amik e csatorna nézőit aligha hozzák lázba, de ami mégis nagy szerepet játszott abban, hogy zöld utat kapjon a sorozat, és ezzel együtt mindazok a jelentőségtelibb aspektusok, amiket később fogunk említeni. Habár meg kell jegyezni, hogy a szokásos szappanoperákhoz képest már ez a sík is más színezetet kap annak köszönhetően, hogy megjelenik benne az önkritika. A sorozat karakterei visszatérően a Jöjj, és szeress epizódjait nézik, amiben a szappanoperákból jól ismert idétlenségeket látjuk viszont. Sőt, Lucy az egyik részben azért szakít Andyvel, mert a Jöjj, és szeressben azt látta, hogy ez a legjobb megoldás a párkapcsolati problémák kezelésére, ami találó és egyben humoros utalás a média negatív hatásaira.

Szeretet, melegség, otthonosság

Kanyarodjunk a Twin Peaks egy szinttel mélyebb rétegéhez. Ez a sorozat rendkívül egyedi hangulata. Minden emberi szintű dráma és baljós okkult jel ellenére a Twin Peakst belengi egy varázslatos otthonosság. Kisvárosi nyugalom, ember- és természetközeliség.

Ellenállhatatlan francia bagett, halomban álló ínycsiklandó fánkok, mennyei meggyespite, átkozottul jó kávé.

Mindez az egész helyszínt egy városméretű terülj-terülj asztalkámra emlékezteti. A Dupla R-ben Norma, mindenki gondoskodó anyukája jóvoltából mintha a szereplőknek nemcsak a hasa, de a lelke is megtelne minden jóval, a fából épített, melengető kandallókkal teli Great Northern hotelbe lépve pedig mintha egyenesen haza érnénk. Mindenhol szépséges, kedves fiatal nőkbe botlunk, mintha egy különös álom angyalai kísérnének. Központi karakterünk, Cooper nyomozó földöntúli derűje, nyitottsága, emberszeretete, férfias határozottsága, racionalitást meghaladó zsenialitása a legszörnyűbb jelenetek közepette is biztonságérzetet sugároz. Nincs hiány a szereplők közti őszinte, mesterkéletlen kapcsolatokban és pillanatokban sem. Cooper és Truman példás barátsága, Sólyom megkérdőjelezhetetlen hűsége, Audrey önfeláldozó szerelme, Briggs őrnagy és fia váratlanul szívhez szóló beszélgetése csak néhány példa arra, hogy van valami extra embersége és lelkisége a sorozatnak.

Humor

Hogy a Twin Peaks egészen magával ragadó humoráról ne is szóljunk, aminek bemutatása külön videót érdemelne. Egyik kedvencünk, amikor a második évad elején a csigalassúsággal botorkáló magas öreg bácsi úgy beszél hosszú perceken keresztül a meglőtt Cooperhez, hogy egy pillanatra sem észleli, óriási a baj. Vagy amikor Ben meghitten közli lányával, hogy megjavult, de a magát indiánnak képzelő gyogyós fia üvöltözése miatt az egész hamiskás színezetet kap. Vagy amikor a kórházban nem tudják beállítani a székek magasságát. Vagy ott van a kezdetben kártevő Horne-ék szórakoztató duója, akik nevetséges csínytevőkkénti ábrázolása ellensúlyozza a gonosz hatalmának túldramatizálását. Ugyanilyen szerepet tölt be a két Las Vegas-i maffiózó testvér a harmadik évadban, akikről kiderül, hogy legbelül mégiscsak van szívük. Mókás végignézni, ahogy Janey-E újra beleszeret a szerencse folytán hirtelen minden problémájukat megoldó férjébe. De Lynch női viselkedéssel kapcsolatos általánosabb megfigyelései is szórakoztatóak.

Zene

És természetesen ott a zene, ami minden különös bonyolultság nélkül sűríti magába az emberi lélek sokféle rezdülését. A dallamok magányos, fájdalmas, keserű melankóliájával egy időben ott pislákol a feloldozás reménye. Különösen a főcímnek van egy amolyan „most nagyon nem jó, de egyszer még akár nagyon jó is lehet” hangulata. Ez a vigasztaló otthonosság, szeretetteliség lehet egy másik oka annak, hogy a sötét, nyomasztó, gonosz, sőt időnként kimondottan horrorisztikus jelenetek ellenére sikerült a sorozatnak egy hatalmas követőtáborra szert tennie.

Hangulatváltás

A Tűz, jöjj velemben ez a melegség szinte teljesen eltűnik. Az első fél óra ridegséges és személytelensége, amiben a Lauráét megelőző gyilkossággal foglalkoznak, szinte egy az egyben ellentéte a sorozatnak, de a film többi része sem egy leányálom. A harmadik évadban ez az otthonosság szintén háttérbe szorul. A világ, és azon belül Twin Peaks egy sokkal romlottabb hely, mint a 90-es években. A bűnözés, a drogozás és a démonicitás már nem kivételes, hanem mindennapos eset. Olyannyira, hogy ábrázolásával szerintünk időnként túl is tolja a biciklit Lynch. Ezt a hangsúlyváltást az is jól mutatja, hogy a régi szereplők többségét a rendező mintha elengedte volna, már csak futólag, a történet fő szálához alig kapcsolódóan, amolyan nosztalgikus célzattal jelennek meg. De szerencsére a fény erőinek jelenléte, ha kicsit más formában is, egyértelműen kitapintható, főleg az ördögi csel folytán tizenöt részen keresztül gyermeki állapotban rekedt Cooper mulattató és szívmelengető történetein keresztül.

Menny és pokol

Mint neve is sugallja, a Twin Peaks hangsúlyosan épít a kettősségekre. Az említett lelki harmóniát és az időnként azt felborító diszharmóniát az eredeti részekben nagyon szép egyensúlyban tálalják. Ez az ellentét ráadásul sokszor túlmutat a lelki síkon, és transzcendens színezetet kap. Cooper egyenesen mennyországnak nevezi a helyet, nemezise, Windom Earle, ha gúnyosan is, ugyancsak mennyországnak titulálja Twin Peakst. Az angyalszerű, zárdában élő Annie, Cooper későbbi szerelme többször is megemlíti, hogy ő egy másik világból érkezett, és a mostanihoz még hozzá kell szoknia. Catherine váltig állítja, hogy őrangyalok mentették meg, és hogy látta a mennyországot. Félkarú Mike megjavul, miután látta Isten arcát. Windom Earle a szépségkirálynő-választáson indulókat angyaloknak nevezi. A Tűz, jöjj velemben Ronette-nek már szó szerint angyal jelenik meg, Laura pedig halála után szembesül vele. Olykor még az új évadban is találunk ilyen utalásokat.

De a másik véglet is gyakran felbukkan.

A sötét ügyletekbe bonyolódó karaktereket sokszor úgy ábrázolják, mint akiket ördögi sugalmazás befolyásol.

Horne-ékat többször látjuk tűz közelében, mintha kimondottan vonzanák őket azok a helyszínek, amin keresztül a pokol erői éreztetik hatásukat. Hanket egy helyen egyenesen úgy ábrázolják, mintha szarvai lennének, máshol azt mondják, szövetségre lép a sátánnal. Windom Earl hasonlóan sátánnal lepaktáló varázslókról beszél. Tuskó Lady férje találkozott az ördöggel. Briggs őrnagy szerint a földön a sátánnak nagy hatalma van. Ekhart szemében tűz ég.

A tűzhöz hasonlóan a vörös szín is legtöbbször a démoni erőkkel kapcsolatos szimbólum. A sorozat egyik visszatérő szereplője, a pirosra váltó jelzőlámpa mintha zöld utat adna a gonoszság evilági terjedésének. Az egészében okkult vörös szoba és ennek földi megfelelője, a hasonlóan vörös szobákból és függönyökből álló Félszemű Jack nevű kupleráj is mintha a pokol előszobái lennének. Felbukkan egy férfiakat elcsábító vöröshajú nő, akit egyenesen boszorkánynak neveznek. Egy másik piros ruhás szintén a férfiak átverésére szakosodott. Az egyik részben még egy Truman sheriffet álmában elcsábító szukkubusszal is találkozunk. Az égő motorolaj és annak szaga, a tévé sistergése, az áramkimaradás és a villogó fények, a remegő vagy zsibbadó kar, a tánc, a halált jelző ló olyan visszatérő szimbólumok, amelyek szintén túlvilági erők jelenlétét sugallják.

A gonosz tényleges testetöltése

Az eddig felsorolt példák csak sejtetik az embert meghaladó erők földi megnyilvánulását, de még mindig teret engednek egy olyan értelmezésnek, miszerint ez csak allegória. Az egyik legveszélyesebb démon, az embereket is megszállni képes Bob felbukkanása azonban egyre kevésbé engedi meg, hogy az isteni és ördögi erők harcát pusztán átvitt értelemben vegyük. A Tűz, jöjj velemben, majd még hangsúlyosabban a harmadik évadban tovább árnyalják a gonosz tényleges megnyilvánulásának mitológiáját. Az első atomrobbanást követően a gonosz szétszórta tojásait a földön, amelyek évekkel később kikeltek és elszaporodtak. Ezek egyikéből mászott ki a szertelen duhaj, Bob, akivel még a démonok fejének, a Törpének vagy más néven a Karnak is meggyűlik a baja.

Megnyílt a vegyesboltnak nevezett hely, ami a démonok számára az emberi világ előszobája.

Innentől nemcsak áttételesen hatnak az emberi életre, hanem konkrétan beavatkoznak és ügyködnek. Fő közlekedési eszközük az elektromosság, aminek a harmadik évadban a gonosz Cooper is mestere, ez az a csatorna, ami egyre szabadabb átjárást biztosít nekik az emberek világába és egyúttal az emberek elméjébe. Ez egy olyan figyelemreméltó gondolat, amin mindenféle fikción túlmenően érdemes elgondolkoznunk. Az Óriás erre reagálva teremti meg Laurát, aki fényével és jóságával ellensúlyozni tudja ezt a gonoszt. Laura nem azért kiválasztott, mert példaértékű vagy makulátlan szereplő lenne, hanem mert minden bűne ellenére harcol, és nem engedi, hogy a gonosz magával ragadja a lelkét.

Álom kontra valóság

Ha tehát a felszín alatti történésekre figyelünk, a fény és a sötétség közti összecsapás konkrét kirajzolódását látjuk, aminek kitüntetett helyszíne Twin Peaks. A városka az Egyesült Államok eldugott észak-nyugati csücskében, pont a határ mellett van, azaz már fizikai elhelyezkedése is arra utal, mintha egyfajta purgatóriumszerű átmeneti állapot lenne két világ között. Itt található a magyarul fehér és fekete barlangnak fordított, túlvilágra nyíló kapu, és a harmadik évadban felfedezett további portálok egyike, valamint több furcsa, médiumként funkcionáló szereplő, de

tágabb értelemben tulajdonképpen maga Twin Peaks is egy átjáró.

Noha a későbbiekben látni fogjuk, hogy a Cooper és Laura látomásaiban megjelenő Vörös szoba nagy valószínűséggel a tibeti buddhizmusból ismert halál utáni közteslét szimbóluma, bizonyos szempontból azt mondhatjuk, hogy már a mindennapi Twin Peaks-i életnek is megvan ez a közteslét jellege. A város nem valóságos abban az értelemben, ahogy általánosságban ezt a szót használjuk. A valóság álomszerűségére, hol burkoltan, hol egészen nyíltan szinte minden részben utalást találunk, ami túl nagy szám ahhoz, hogy ne vegyük észre bennük a mögöttes üzenetet. Cooper, Laura, Maddy, Ben, Jerry, Jackobi, Catherine, Harold Smith, Donna, Dick, Briggs, Gordon, szóval majdnem mindenki. Az idegesítően gyogyós Nadin függönymániája és a vörös függöny rendszeres megjelenése szintén Shakespeare híres mondását idézi, miszerint „színház az egész világ”.

Hétköznapi emberi életünk, csakúgy, mint az álom, illúzió.

Mintha a sorozat rendre fel akarna ébreszteni abból a varázslatból, amit más szempontból ő maga teremtett a néző elé. A valóság tudati valóság, és sokszor van az a sejtésünk a Twin Peaks nézése közben, mintha ennek felismerése lenne a kulcs a fény és sötétség említett párharcának kimenetelét illetően. A David Bowie által játszott Philip Jeffries, a nagyfilm egyik legrejtélyesebb alakja, akiről sajnos később sem tudunk meg sokkal többet,

egyértelműen kijelenti, hogy egy álomban élünk.

Cooper szintén egy olyan álom miatt aggódik, aminek köze van az ébrenléthez. Az álomra való utalásra a harmadik évadban is akad példa. Jim Belushi például pontosan megálmodja a jövőt. A Twin Peakst felülről mutató visszatérő ködös jelenetek is a város álomszerű illékonyságát érzékeltetik. A portálokba lépők visszatértüket követően szinte egyáltalán nem tudják felidézni a velük történteket, hasonlóan ahhoz, amilyen könnyen ébredéskor elfelejtjük az álmainkat. Előfordul, hogy az álmok a korábbiaknál még egyértelműbben világítanak rá Twin Peaks világának illúziótermészetére. Sőt,

Monica Belucci még tovább megy, és azt a kérdést is felteszi, hogy „ki az álmodó”.

Függetlenül attól, hogy létezik-e ennek konkrét megfejtése a sorozatban, az álmodó lényegében a film mindenkori tapasztalója, azaz én magam vagyok. Ritka, hogy egy film egy ilyen rendkívüli igazság felismerésére ösztönzi befogadóját.

Tradíció és antitradíció

Bizonyos szempontból azt mondhatjuk, hogy itt a tradíció és az antitradíció vagy a beavatás és az ellenbeavatás erőinek harcáról van szó, és a készítők jó érzékkel, noha nem tudni, mennyire tudatosan, ezeket a szellemi tanításokkal megfelelésben ábrázolják. Megjelenik például a szimbólumok ellentétébe fordításának elgondolása, mely szerint a fény erői és a sötétség erői valójában ugyanazokat a szimbólumokat használják, csak teljesen ellenkező előjellel. A fehér és a fekete barlangra például két külön dologként hivatkoznak, de valójában mindkettőnek ugyanaz a bejárata. Ugyanez a felfogás az isteni áthatottságú spirituális centrumok vonatkozásában is, amelyek a beavatási szervezetek hanyatlását követően a legnegatívabb erők központjává válhatnak.

Erre utalhat a Twin Peaks, vagyis az „ikercsúcsok” elnevezés is, ami két különböző, mégis egymásra nagyon hasonlító pólusra vagy központra utal.

Valami hasonló köszön vissza a sakk szimbólumának behozatalában is, ahol ugyanolyan bábukat látunk, de ellentétes színnel. Vagy ott van például Windom Earl, aki a barlang bejáratához vezető térképet a bagoly jelkép megfordításával, azaz ellentétébe fordításával találja meg. A szimbólum pozitív olvasatban a két pólusra és azok közös bejáratára emlékeztet, azaz a két világ közti átjárást jelenti, de a bagoly más esetekben kimondottan negatív, a harmadik évadban egyenesen az ősgonosszal hozzák összefüggésbe. Megtaláljuk ugyanezt szembenállást a két barlang vezetője, a Törpe és az Óriás ábrázolásában, akik mindketten az emberi normalitáson kívül esnek, de ellentétes módon.

Ott van még a hőseinket éltető isteni kávé és a fáradt olaj feketeségének látszólagos hasonlósága,

ami azonban az emberi szervezetre teljesen ellentétes hatással van. Erősen negatív szimbólum még a sorozatban az erdő, ahol a gonosz folyvást mozgolódik, de Tuskó Lady esetében a fa pozitív üzenetek közvetítője is lehet. A barlangok az eredeti filmekben a Jupiter és a Szaturnusz együttállásakor nyílnak meg, amelyekre az asztrológiában szintén egymás ellentéteiként tekinthetünk, hiszen előbbi a legáldásosabb, utóbbi a legkártékonyabb bolygó. Mint említettük a tűz is a gonosz jelképe, de egyúttal a lélekre is utal. Az idős Sólyom térképén két elektromosságot jelző, egymásra hasonlító, de ellentétes előjelű tűzről magyaráz. Az elektromosság ezek szerint pozitív spirituális erők csatornája is lehet, ami a szemünkben problematikus felfogás. Ez a felfogás egy egyéni mitológiába ugyan belefér, de máskülönben szörnyű tévedés a tiszta spiritualitást az elektromossággal összefüggésbe hozni.

MK Ultra utalások

Ami még a sötét szimbólumokat illeti, igen gyakran megjelenik a korábbi videóinkban már bővebben elemzett félszem jelzés. Félszemű Nadine, Félszemű Jack, félszemű Ben, félszemű Windom Earl képe a törött tükörben, félszemű Ekhart, kacsintó Laura, háromszor kacsintó szobapincér, félszem bagolygyűrűvel Terezánál, majd a Törpével, félszemű halott, félszemű bohóc jel, a harmadik évadban újabb félszemű halottak. Ezeket a készítők többnyire negatív összefüggésben alkalmazzák, ezért ebben a tekintetben nem akarunk messzemenő következtetéseket levonni.

Habár meglehetősen különös, hogy amikor Audrey a Félszemű Jack rabja lesz, úgy öltöztetik be, hogy a káró dáma lapot ragasztják a hasára,

ami egy az egyben ugyanaz az ábrázolás, mint a Mandzsuriai jelöltben,

ahol az egyik elmeprogramozott ügynöknek ezen a jelen keresztül adnak parancsokat. Az új évadban a Marilyn Monroe-ra hasonlító elvarázsolt Candie időnként egy elmeprogramozott benyomását kelti, ahogy azok az önnön identitásukat nem találó szereplők is, akiket tulpaként azonosítanak. Diane, akár az agymosott alvó ügynökök, SMS-ben kapott kódnyelv nyomán próbálja meggyilkolni Gordonékat, Audrey pedig mintha egy elmegyógyintézet agymosott alanya lenne. Érdekes, hogy szintén a Félszemű Jack jelenetein keresztül a sorozat megpendíti a kiskorúak bántalmazásának és prostitúciójának témáját is, amit viszont nem igazán bontanak ki, annak ellenére, hogy a Laurával kapcsolatos bűntényben ennek is meghatározó szerepe volt.

Tibeti buddhizmus, álomjóga, gurujóga

Hátravan még a legérdekesebb és bizonyos szempontból leghangsúlyosabb szál, amely a felületes szemlélő emlékeiben talán meg sem marad. Ez a tibeti buddhizmus tanításainak és gyakorlatainak ismételt felbukkanása. Cooper nyomozó tulajdonképpen egy tibeti buddhizmus útján járó szellemi törekvő. A tibetiek sorsáért aggódik, a buddhizmus történetéről mesél, több részben Tibet című könyvet lapozgat. Egy helyen pedig megfogalmazza Albertnek, hogy Tibetnek sokkal több köze van a bűntényhez, mint gondolnánk.

És valóban. Coopernek látomásos álmai vannak, amelyek segítik őt a nyomozásban. Egy mélyebb síkon azonban úgy tűnik, hogy

ezek nem véletlenszerű víziók, hanem Cooper buddhista gyakorlatainak következményei.

Egyfelől mintha éberálom gyakorlatot végezne, másfelől gurujógát. Előbbi célja, hogy a gyakorló az álomban tudatossá váljon, utóbbi célja, hogy a gyakorló azonosuljon a mesterrel. Az éberálmot úgy kell előidézni, hogy a toroknál fényt vizualizálunk. Ezzel megfelelésben áll az, hogy az óriás, miután befejezte közlendőjét, fénnyé alakul, és Cooper torkába repül.

A gurujógát pedig úgy kell végezni, hogy az ember magával szemben, illetve maga felett elképzeli a mesterét, beavatást kap tőle, majd szintén fény formájában egyesül vele. Az óriás ugyancsak Cooper felett van, fénygömbbé válik, és visszaolvad Cooperbe, aki magából kivetítette őt. Ezek alapján főszereplőnk nem csupán a nyomozásban kap segítséget, de gyakorlatilag

önnön tudatosságának magasabb szintjeibe nyer beavatást.

Amit az is alátámaszt, hogy ezen jelenetek során mindig olyan hangot hallunk, mintha egy hangtálat meggongattak volna, ami Tibetben sokszor a gyakorlás kezdetét jelzi. A Tűz, jöjj velemben amikor először látjuk Coopert, rövid időre tibeti cintányérokat hallunk, ugyancsak utalva ezzel szereplőnk szerzetesi vonásaira.

Az is érdekes, hogy Windom Earle az egyik jelenetben a kilenc tisztító légzést végzi. Egyik orrlyukán belélegez, másikon pedig erőteljesen ki, ugyanezt végzik a tibeti buddhisták a tudat elcsendesítésére és megtisztítására.

Bardó tödol

Másik tagadhatatlanul tibeti hatást mutató jelenet Leland rendkívül drámaira sikerült haldoklása. A Bardó tödol (Tibeti halottaskönyv) szerint a halál pillanatában lehetőségünk van azonosulni legvégső lényegünkkel. A hagyományban a kevésbé előrehaladott gyakorlókat fülbesúgás formájában emlékeztetni kell erre a lehetőségre. Cooper pedig ugyanezt teszi,

a tibeti lámákhoz hasonlóan elvezeti Lelandet a metafizikai fény felé,

ami nem más, mint saját végtelen tudatossága. A késztők még arra is figyeltek, hogy Leland az oldalán, fejét kissé megemelve feküdjön, apró változtatásokkal ez az a póz, amelyben a történelmi Buddha is meghalt.

A fülbesúgás motívuma egy másik helyszínen, a Vörös szobában is többször visszatér. Itt mintha Laura töltené be az emlékeztető szerepét Cooper túlvilági utazásában. Cooper ugyanis a régi sorozat legvégén nemcsak látomásaiban, hanem konkrétan is átlép az élet bardójából a halál bardójába. Noha a felszínen úgy tűnik, mintha csak becsalták volna oda, hogy Bob, a sorozat tulajdonképpeni főgonosza a helyére lépjen, mélyebb szinten Coopernek itt igazából véget ér földi utazása. Mondhatnánk úgy is, hogy földi beavatásainak sorát a legnagyobb beavatás, a halál próbatétele követi. Azt, hogy ez tényleg a halál bardója, az is alátámasztani látszik, hogy csak az itt lakó lények vagy halottak jelennek meg benne.

Egyébként zseniálisan ki lett találva, hogy az élő Coopert leszámítva ezen a helyszínen a szereplőkkel a szövegüket visszafelé mondatták el, és a mozdulataikat is visszafelé kellett megcsinálniuk, amit aztán a vágás során fordítva játszottak le, ami kölcsönöz egy nem evilági érzetet a jeleneteknek.

Tulpa, doppelganger, hasonmás

Bob működését nem egyszerű meghatározni, ugyanis ő megjelenik úgy is mint mások lelkét elrabló, másokat megszállni képes démoni entitás, de egyszersmind mint Cooper árnyékszemélyisége, rossz másolata, ördögi ellentéte. Ez szabadul el, amikor Cooper a Vörös szobában reked. A sorozatban ezt doppelgangernek nevezik, a harmadik évadban pedig tulpának.

A tulpa szintén tibeti kifejezés, és egy gondolatban erősen elképzelt entitás anyagi testetöltését jelenti.

A gonosz Cooper, azaz lényegében Bob ördögi ügyködései során más tulpákat is létrehoz. Az egyik a szintén Cooper-hasonmás, Dougie, akit arra talált ki, hogy helyette őt szippantsák majd vissza az okkult síkra. Josie az eredeti sorozatban valószínűleg szintén tulpa, az újban pedig Diane és vélhetően az idős Audrey is. Ezek olyan szereplők, akik a történet egy pontján ráébrednek arra, hogy nincs valódi önazonosságuk, amolyan árnyalakok, akik egy aranygömbbel szimbolizált gondolatból teremtődtek. Ennek a témának a behozatala ugyancsak azt a megközelítést erősíti, miszerint a minket körülvevő valósnak tűnő dolgok, így az emberi lények is végső soron tudati természetűek.

Bagolygyűrű, garmonbózia, csö rituálé

A tibeti szimbólumok azonban itt nem érnek véget. A Tűz, jöjj velemben a démoni entitások egy garmonbózia nevű, kukoricakásaszerű ételre éheznek, ami az emberek meggyilkolása révén keletkezik. A harmadik évadban is többször látunk kukoricát evő gyilkosokat. Bóna László egyik elemzése hívta fel a figyelmem arra, hogy itt a tibeti csö gyakorlat motívumai köszönnek vissza. A rituálé során a törekvő ijesztő helyeket keres fel, majd felajánlja a testét vad és mohó démonoknak, akik képzeletben szétmarcangolják. Ez a testiséghez való ragaszkodás eloldásának brutálisnak hangzó szellemi gyakorlata. Azzal, hogy Laura a Tűz, jöjj velemben végül is önkéntesen felajánlja testét a mások félelmére és szenvedésére éhező démonoknak,

leegyszerűsítetten mintha a csö műveletét végezné,

amelyet követően egy angyali állapottal azonosul. Amikor az új részek egyikében leveszi az arcát, akkor is fény árad belőle, ami ugyanezt fejezi ki.

Szintén érdekes adalék, hogy a kiszemelt aktuális áldozat halála előtt felhúzza a démonok gyűrűjét a gyűrűsujjára, ami Tibetben az az ujj, amin keresztül a démonoknak bejárásuk van az emberi testbe. A gyűrű mintha megnyitná ezt a csatornát a démonok számára. Ezt Gordon is megerősíti az újabb részek egyikében, ahol arra a pontra mutat, amit a meditáció során a hüvelykujjal le kell nyomni a csatorna elzárása érdekében.

Cooper és a metafizikai felébredés

A buddhizmusra való utalások az új évadban sajnos szinte teljesen eltűnnek, de azért a szellemisége burkoltabban továbbra is jelen van. Cooper a harmadik évad végén, a Bob feletti győzelmét követően szintén kinyilatkoztat egy felismerést. „Mi mind egy álomban élünk.” Az új évad nem ad elég fogódzót arra vonatkozóan, hogy pontosan megállapítsuk, a halál közteslétébe lépést követően mi történik Cooperrel. Tényleg nem halt meg, csak csapdába esett, és huszonöt évvel később eljött a lehetőség a megmenekülésre? Meghalt, de visszaküldték egy utolsó küldetés végrehajtása miatt? Vagy meghalt, és azért került vissza a világba, mert a Bardó Tödolban említett tévelygő lelkekhez hasonlóan még nem ismerte fel, hogy halott? Egy bizonyos: az egész harmadik évadban összeköttetése van a túlvilággal, a végén pedig

egyértelműen rájön, hogy amit tapasztal, az csupán tudata játéka,

és a tibetiek szerint nincs is más feltétele az abszolút megszabadulásnak, mint ennek a felismerésnek az elérése.

Ezt követően Cooper még arra is képes lesz, hogy visszamenjen a múltba, és megpróbálja megakadályozni Laura halálát. Habár úgy tűnik, hogy erre a rendező által nyíltan nem kifejtett okok miatt mégsincs lehetőség. Cooper ezután egy alternatív valóságban valami hasonlóval próbálkozik. Elmennek a Palmer-házhoz, ahol most a gonosz szövetségesei élnek. Mintha azt akarnák kifejezni, hogy ez a ház a sötétség egy gócpontja. Laura sikolt egy hatalmasat, mire elmegy az áram, és van egy olyan benyomásunk, mintha ez lenne az a végső mozzanat, amivel visszafordíthatatlanul ráébreszti Coopert, hogy nincs értelme tovább a földi dolgok megoldásán ügyködni, evilági útja végleg lezáródott. A legutolsó jelenet szintén az ikonikus fülbesúgással végződik, ami újra aláhúzza, hogy a történet lényegében a halál bekövetkeztének tudatosításáról szól.

Összegzés

Nem hisszük, hogy kell ennél több bizonyíték annak igazolására, hogy a felszínen szappanoperának tűnő Twin Peaks világát átszövik a tradicionális gondolatok, amelyek egyben a történet legfontosabb elemei. Ezek az üzenetek, még ha időnként idegesítően sűrített és szándékosan homályos formában is tálalják őket, a filmes világ egyik kitüntetett alkotásaivá emelik a Twin Peakst. Mindenkinek való a sorozat? Egyáltalán nem. Minden szimpátiánkkal együtt sokszor a mi ízlésünket próbára tette. Vagy azt akarjuk esetleg állítani, hogy David Lynch egy szellemileg követhető valaki? Távolról sem. Van egy olyan gyanúnk, hogy amikor a rendező a kétes eredetű transzendentális meditáció alapján a tudat óceánjába való alámerülésről beszél, azalatt sajnos nem a buddhisták vagy a hinduk tiszta tudatosságát érti, hanem inkább a kollektív tudattalan zavaros óceánját. Szerencsére megvan az arra való képessége, hogy e tudatalatti káoszból szellemileg hasznos dolgokat hozzon felszínre.