Rasszizmus liberális módra
Adele nevű popénekes legújabb dalát nagyon felkapta a fősodratú média. A Hello című szám videoklipjét a közzététel első napján több mint 27 millióan nézték meg, és rengetegen tartották fontosnak, hogy erről beszámoljanak.
A nagy nézettség és terjesztés oka a klip története, melyben egy szomorú fehér lány gondol vissza kedves néger barátjára.
A klip adaléka annak az évtizedek óta tartó tudatalatti nevelésnek, amely markánsan eltérő rasszba tartozó embereket akar összepárosítani. A szereposztás, ahol a „jófej”, vicces és őszinte néger férfit és a bűnbánó fehér lányt hozzák kapcsolatba, önmagában is manipuláció. A szívbemarkoló sztori nők sajnálatát és kíváncsiságát ébreszti fel olyan embertípusok irányában, akik minden tekintetben különböznek tőlük, és akik emiatt semmilyen tekintetben nem illenek hozzájuk.
Adele legújabb videoklipjében ripacskodik
Ha csak megnézzük, milyen instabilak a mai párkapcsolatok, házasságok, óhatatlanul arra kell következtetnünk, hogy a különböző rasszú, kultúrájú, nyelvű, habitusú és intellektuális képességű emberek közt ez még nehezebben kivitelezhető. Ez természetesen nem érdekli azokat a vállalatokat, akik a videoklipeket szponzorálják, és akiknek egyetlen célja az európai rassz felhígítása különböző propagandaeszközök segítségével. Az emberi különbözőségek semmibevétele diszharmonikus emberi kapcsolatokat és lelkiállapotokat idéznek elő, amik a képességek és a jellem kibontakozását súlyosan ellehetetlenítik.
A klip felelőtlenségre sarkall, és egy olyan elvárást kíván elültetni a fejekben, ami normális esetben senkinek nem jutna az eszébe.
A „másság” kritikátlan elfogadására ugyanis nem természetes igény van, hanem mesterséges „igényteremtés”.
Ugyan, ki tudna ellenállni egy ilyen édi-bédi négernek?
