Tanulmányozni azt, amit valójában nem lehet – a tudatalatti befolyásolás globális térnyerése

Az Einaudi kiadásában I persuasori occulti címmel a közelmúltban jelent meg az amerikai Vance Packard könyve, melyet érdemes elolvasnia annak, aki az „idők jelei” iránt érdeklődik. Ez olyan technikákról tudósít, melyeket az óceánon túl – igen gazdag eszköztárral – néhány éve már alkalmaznak, azzal a céllal, hogy

befolyásolják vagy meghatározzák az emberek millióinak döntéseit, oly módon, hogy tudatalattijukra gyakorolnak hatást,

létük irracionális síkját manipulálják – tehát nagy mértékben a színfalak mögött működnek. Ezek a technikák főként a gazdaság szféráját célozzák meg, a fogyasztás területét, ahol is ösztönzik, irányítják és növelik az igényeket; és – a könyv által említett adatok szerint –

ezeknek frenetikus sikerük volt.

A probléma itt két forrásból ered. Elsősorban az amiatti aggodalomból, hogy a piac vajon képes lesz-e felszívni a túltermelést. Másodsorban a legtöbb terméket jellemző „szabványosításnak” a negatív hatásai miatt: amikor az áruk, a kézművesipari termékek, gépek, luxuscikkek, stb. többé-kevésbé egy szabványos minőséget képviselnek, az egyedi árut kínálók konkurenciáját kár éri, ha a fogyasztó racionális és elfogulatlan egyéni motivációi szerint jár el. Ezértúgy tűnik más módszereket szükséges használni,

olyan módszereket, amelyek a potenciális vevő irracionális rétegét ragadják meg,

a logika területén kívül eső befolyások és ösztönzések felhasználásának segítségével.

Ily módon a reklámnak és az áruk kínálgatásának korábban nem alkalmazott módszereiként a pszichoanalízist és a pszichiátriát mozgósították, és kialakították a reklám- és propaganda-kutatás és -szaktanácsadás központjait, melyeket a mélypszichológia specialistáinak csoportjai vezetnek. Ennek

az új tudománynak a megjelölése Motivational Research (röviden: MR), amelynek kibontakozása máig nem lezárt.

Az MR három szintet feltételez és különít el. Az első, racionális és tudatos szinten a reklám figyelembe veszi a konkrét szituációt, és tekintettel van a választások és reakciók gyakorlati okaira. A második, tudatalatti és tudatelőtti szint a psziché azon zónáját veszi célba, ahol egy személynek csupán homályos, rejtett gondolatai, érzelmei és állásfoglalásai vannak, amelyeket azonban vagy nem kíván megmagyarázni vagy ezekre hamis racionális magyarázatokat kreál, hogy önmaga elől az irracionális motivációkat elrejtse. A harmadik szinten nemcsak hogy nem tud saját valóságos érzelmeiről és beállítottságairól, hanem még vissza is utasítaná az ezeket megvilágító észrevételeket vagy magyarázatokat. Az egyén és a tömeg ez utóbbi két szinten tanúsított viselkedési mintája a fogyasztási javakkal kapcsolatban: ez alkotja az új tudomány, az MR – és különféle alkalmazásai – erejét.

Vance Packard

Freud és Adler is említést tesznek e kérdésről klasszikus munkáikban (e munkák tehát nem csupán az egyén és a tömeg nemi mélyrétegeit kutatják, hanem a kisebbrendűségi, bűn-, hatalmi és önigazolási komplexusokat is), ezeket Pavlov feltételes reflexekkel kapcsolatos tesztjei követik, amelyekhez Durcheimnek a primitív pszichéről, Whiteheadnek a szimbolikus logikáról és Kírzybskinek a szavak jelentéstanáról és rejtett gyökereiről megfogalmazott tézisei kapcsolódnak.

Mindezzel összefüggésben szisztematikusan – és cinikusan – férfiak és nők millióit szervezik meg a „tudatalatti felmagasztalására”.

Rejtett jelentésű szimbólumokkal és képekkel, az irracionális szférában visszhangzó szavakkal, stb. befolyásolják a tömegeket,

arra törekszenek, hogy megnyerjék az embereket és meghatározzák a választásukat, megvásároltatva velük azt, amit nem akartak megvásárolni a „pszichikus akadályok” miatt, vagy azt, amit valójában azért nem akartak megvenni, mert nem érezték annak szükségességét. Az új és mesterséges szükségletek folytonos felébresztése és táplálása a túltermelő és magas kapitalizmusban valójában élet vagy halál kérdése. Az MR egyik célja például

az „elöregedés” komplexusának megteremtése, vagyis azé az eszméé, mely szerint a dolgok, amelyek egyébként a legjobban működhetnének, „kiöregedtek”, kimentek a divatból és megváltoztak.

A támadás egy másik területe a szabadidő ellen folyik, amely a munkaidő lecsökkentéséből és az automatizációból származik: arra törekednek, hogy neurotikus szükséglet ébredjen az efféle idő olyan tevékenységekkel való kitöltésére, amelyek természetszerűleg költségekkel és vásárlással járnak együtt. Rá kell mutatnunk, hogy az ezekhez hasonló manipulációk még a gyermekeket sem kímélik (különösen a televíziós adásokkal törekszenek már jó előre befolyásolni őket mint jövőbeli fogyasztókat majdnem mindig a „felnőttek” tekintélyétől való megszabadulást ösztönözve). Mindebben odáig mentek, hogy a nők menstruációs ciklusból következő hangulatváltozásait is tanulmányozták, hogy ezeket bekalkulálhassák oly módon, hogy döntéseiket mindez ne befolyásolja. Az egyik legújabb – kipróbálás alatt álló – módszer a „szublimált befolyásoké”: például

a tévé- vagy a mozgófilm-reklámba a másodperc töredékére bevágnak egy képet vagy egy kivetített szöveget, hogy a tudatos elme ne ragadhassa meg, hanem csakis a tudatalatti,

s ez aztán meghozhatja a várt eredményt.

Sokak számára mindez képzelgésnek és nevetségesnek tűnhet. Azonban a könyv dokumentációja pontos:

a nagy gyártók dollármilliókat ölnek ezekbe a kutatásokba és manipulációkba és ezekbe a reklám- és propaganda-technikákba:

azt mondják, ezek biztosan meghozzák gyümölcsüket. Csakhogy Amerikában

ugyanezek a módszerek immár túljutottak a fogyasztás területén: a társadalom és a politika világára is kiterjednek.

Packard felismeri, hogy a független gondolkozásból eredő nyers és individualista amerikai általános képe – a XX. század intelligenciájának és fejlődésének szimbóluma – már nagyon távoli. Mindez csupán egy felszíni kép, melynek megőrzésére természetszerűleg sokat adnak, ugyanakkor – mondja Packard – az összetett kibontakozás inkább egy orwelli világ felé törekszik, s természete annak felel meg, amit Huxley a Modern időkben ábrázol.

Az egyén egyre inkább önnön irracionális része által válik meghatározottá,

és az „önmaga által meghatározott” típus mindinkább átadja a helyét a „más által meghatározott” – vagyis a külső befolyások és egy adott társadalmi csoport által meghatározott – típusnak. E vonatkozásban az egyik idézett szerző, Whyte írja: „Az az ország, ahol a független és autonóm individualizmus három évszázadon keresztül parancs volt, átláthatatlan módon abba az állapotba került, melyben az individuum önmagában nem rendelkezik más értékkel, mint hogy egy csoporthoz tartozik.” Egy másik idézett szerző Bouldin szavai a következők:

„Tökéletesen elgondolható egy láthatatlan diktatúra által uralt világ, amelyben mindazonáltal a demokratikus kormányzás külsőleges formáit fenntartják”.

Jelen esetben nyilvánvaló, hogy az utóbbi amerikai választási kampányokban ugyanazokat az MR-en alapuló felelőtlen módszereket alkalmazták az ember irracionális és tudatlan részének megtévesztéséhez, mint amelyeket a termékek értékesítése érdekében használtak. Az eladási technikák hasonlóak ahhoz, ahogyan a pártok a választóknak ajánlanak egy jelöltet, egy programot vagy akár egy elnököt; mindezt látva van, aki végül felemeli a hangját, felháborodik, és azt mondja „az a tény, hogy elvárják tőlünk, hogy a legmagasabb politikai posztokra a jelölteket ugyanúgy eladjuk, mintha fogkrémről vagy hűtőgépről lenne szó, a demokratikus folyamatok szélsőséges aljasságát mutatja”.

Számunkra mindez semmi újat nem mond.

Jó ideje tudni lehet, hogy – különösen a „szabad” Amerikában – miként „gyártják” a közvéleményt.

Az új technikák csupán tökéletesítik a rendszert. A mindebből – különösen a MR fejlesztéséből és növekvő alkalmazásából – levonható tanulság világos: segédkezni egy hanyatlásban, ahelyett hogy az ember tényleges – vagyis benső – szabadsága érdekében működő erők kibontakoztatásában működnének közre. Egyfelől egy ilyen folyamat éppen olyan mértékben bontakozik ki, amennyire a hanyatló és primitív ember típusa egyre inkább uralkodóvá válik (egy olyan típus, amelyben a lélek személy-előtti és emocionális rétegei az uralkodók); másfelől az ilyen folyamatokban éppen ennek a hanyatlásnak a felgyorsítására törekednek tudományos módszerességgel. Általában a reklám működésének egyébként van egy másik feltétele is:

az emberi hiszékenység kibontakozása,

vagyis pontosan azé a magatartásé, amit a modern fejlődés dicsőítői a szerintük babonás és nem-felvilágosult korszakok alapvonásaként akarnak látni! A „demokratikus szabadság” más hasonló vonásai is tanulságosak. Talán nem meglepő, hogy ezek több vonatkozásban is a kommunizmus által ellenőrzött világ vonásaihoz hasonlatosak.

Julius Evola

Pannon Front

KAPCSOLÓDÓ BEJEGYZÉSEK