Pottyantott metafizika, avagy Puzsér Róbert tépelődései

Tavaly decemberben megjelent Puzsér Róbert legújabb könyve, a Metafizika. Megvizsgáltuk, sikerült-e megütnie a magyarul elérhető valódi metafizikai kiadványok színvonalát. A szöveg videónk lejegyzett és minimálisan módosított változata.

2023 decemberében, okosan időzítve, a karácsonyi dömping kellős közepén Puzsér Róbert, Magyarország elsőszámú, mindenhez is értő kritikusa úgy határozott, hogy 12 éve pofozgatott, teljes ars poétikáját magába sűrítő fő művét a széles plénum elé tárja. Ezzel a pofátlanul magas ára ellenére (15 ezer forint) pillanatokon belül elkapkodott könyvvel az égvilágon semmi baj nem lett volna, hiszen

Dunát lehet rekeszteni a filléres bölcsességeket durrogtató ezogagyi irodalomból, eggyel több nem oszt, nem szoroz,

csakhogy könyve címének a rendelkezésre álló sokmillió kifejezés közül, amolyan puzséri hebehurgyasággal sikerült kiválasztania azon maroknyi szó egyikét, amihez már csak illedelmességből sem szabadott volna nyúlnia. Ez a legtöbbek fülében érthetetlenül csengő, zavarba ejtő, videónkról önkéntelen elklikkelésre késztető szó a metafizika.

PUZSÉR RÓBERT POZITÍVUMAI

De mielőtt ráhúznám a vizes lepedőt, becsületesen elmondom, mi az, amit értékelek a munkásságában. Ez az ember szeret, tud és szokott gondolkozni. Valljuk be, a mai világban nagyon kevesen szeretik, tudják és gyakorolják a gondolkozást, főleg annak kreatív, intuitív, filozófiai mélységekig elmerészkedő változatát. Ezért, ha ma valaki, még ha nem is tökéletesen, rendelkezik ezzel a képességgel, ritkasága miatt azt a maga szintjén értékelni kell. Időnként egészen jó kritikai érzékről tanúskodik,

jól belerúg a képmutató celebvilágba és gyakran felhívja a figyelmet a média álságos működésére.

Az is megnyerő, hogy nem tűnik megfeleléskényszeresnek, a kellemetlen konfrontációkat is felvállalva kiáll a meglátásai mellett. A béka segge alatti színvonalú közéleti beszédtérbe új témákat visz, és azokat sokszor egészen egyedi szempontok szerint vizsgálja. Ráadásul kimondottan szellemi témák is foglalkoztatják.

Puzsér az Index stúdiójában egy másik hatalmas elmével, Rónai Egonnal okoskodik a metafizikáról (kép: Youtube videó)

PUZSÉR RÓBERT NEGATÍVUMAI

Na de elég az ajnározásból, mert legalább akkorák a problémák. Említett szellemi érdeklődése és Hamvas Béla iránti tisztelete ellenére

Puzsér meglehetősen negatív véleménnyel van a hagyomány emberének világáról.

Hisz az olyan gyermekded mesékben, miszerint a középkor sötét, az arisztokraták pedig elnyomók voltak. Ebből egyenesen következik, hogy hangsúlyosan evolucionista, haladáspárti, modern felfogásokat éltet. A Kelettel kapcsolatban meglehetősen elutasító, ezzel szemben

kiemelt nyugati értéknek tekinti a homoszexualitást.

Gyakran megesik, hogy ellentmond saját magának, egyik beszélgetésben mond valamit, a másikban pont az ellenkezőjét, az egyikben valami nagyon fontosat, a másikban sülthülyeséget, ami következetlenné teszi. Felszólal például a Médiavadász által is olyannyira gyűlölt reklámok ellen, majd kiderül, éppen ezen utálatos reklámoknak köszönhetően keresi szarrá magát a Youtube-on. Kereszténynek vallja magát, de megrögzött antiklerikalizmusa mellett hitében túl nagy szerepet kapnak az önállóskodó meglátások. Politikai felfogása hol picit balra, hol picit jobbra húz, de

nézetei komolyabban megvizsgálva összességében egyértelműen baloldaliak.

Jóban van a Partizán neomarxista szerkesztőjével, Gulyás Mártonnal, szövetségesként tekint a Jólvanezígy nevű libsi vicccsatorna stábjára, és évekig kapcsolatban élt Pottyondi Edinával, ezzel a károgó, humortalan picsával, akinek fülsértő mondatai és ütnivaló grimaszai nagyon jól rezonálnak a hazai baloldali konteósok mérhetetlenül alacsony IQ-szintjével. Ezek csupa olyan figurák, akik tevékenysége távolról sem szűkíthető le arra, hogy közreműködnek a Fidesz leváltására irányuló célokban:

tudatos vagy öntudatlan szerepük, hogy hagyományellenes beteg nézeteikkel tovább rontsák a magyar nép már így sem túl magas szellemi színvonalát.

Ez a díszes kompánia Zshowtime Zsolti szavakat nem találok rá mennyire kínos és hányingerkeltő lagziján is megmutatta magát. Azt hiszem, nem alaptalanul merül fel az emberben, hogy ha valaki ennyi degenerálttal képes közösködni, ideológiai értelemben sem lehet teljesen százas.

Egy díszbuzi giccses esküvőjét ünnepli a baloldali csapat (kép: Youtube videó)

MI A METAFIZIKA?

De térjünk vissza a metafizikára, a szóra, amit a legnagyobbak is csak hatalmas körültekintéssel vesznek a szájukra, mert ez tényleg olyasmire utal, ami emberi értelemmel szinte megragadhatatlan. A metafizikának léteznek populáris, modern filozófiai és tradicionális megközelítései. Mondanom sem kell, utóbbiak a legfigyelemreméltóbbak. A görög ta meta ta physica kifejezés azt jelenti, az, ami a természeten túli. Itt a természetet nem lehatárolt, modern, materialista értelemben kell venni, hanem sokkal tágabban, a teljes létesült világra vonatkoztatva.

A metafizika túlmutat a földi–emberi–anyagi–testi valóságon,

felülmúlja az akaratot, az imaginációt, az érzést és a gondolatot, meghaladja a pszichológiát és a paranormális, okkult jelenségek síkját, de még az angyali vagy isteni hierarchiák szféráit is. Egy teljesen kifejezhetetlen, valóság feletti valóság, amely mindennek ellenére elérhető és megvalósítható. Ez a mindenség alapja és forrása, ez az ember eredendő lényege és célja.

JOGOS-E A CÍMADÁS?

Hogy mit tudunk meg e koránt sem kimerítő definícióhoz képest Puzsér Róberttől a metafizikáról? Hát, nem sokat. Már a legelején közli velünk, hogy ennek a könyvnek nem a metafizika a tárgya. Akkor mégis mi a búbánatért kellett ezt a címet adnia neki? És ha nem is tárgya e könyvnek a metafizika,

nem kellene mégis megtisztelni az olvasót azzal, hogy ennek a sokak számára idegenül csengő kifejezésnek legalább egy körülbelüli meghatározását adja?

Azt is hozzáteszi, hogy a könyvnek ehelyett a minősége metafizikai. A puzséri ködösséget lefordítva ez azt jelenti, hogy ő nem a metafizikát vizsgálja, hanem metafizikai szempontból tárgyal bizonyos kérdéseket. Ezzel csak az a baj, hogy ennyi erővel az ember bármilyen témájú írásának is adhatná ugyanezt a címet, elvégre mindent meg lehet közelíteni metafizikai vagy metafizikainak tűnő szempontból, még a hortobágyi húsospalacsinta elkészítési módját is. De azért elég bajos lenne, ha ezt a receptkönyvet ugyancsak metafizika címmel adnánk ki.

Tradíció és metafizika: az egyik legkomolyabb magyar nyelven elérhető munka a metafizikáról

PUZSÉR, FAM ÉS A TRADICIONALIZMUS

De a tény, hogy Puzsér Róbert így vagy úgy metafizikát művel, önmagában bűzlik. A szerző korábban több olyan műsorban és beszélgetésben részt vett, ahol gyűlölködő haverjával, Farkas Attila Mártonnal Magyarország legkomolyabb metafizikusait gittegyletet működtető nevetséges szektásoknak titulálták. Például azt László Andrást, akinek ezzel foglalkozó roppant fontos írásának egyetlen oldala is többet ér, mint Puzsér vaskos, szó szerint émelyítő festékszagot árasztó alkotása. Vagy azt a számos metafizikai hagyományt magas színvonalon bemutató Julius Evolát primitív bunkózták le, aki már

27 évesen olyan komoly filozófiai művet tett le az asztalra, hogy amellett Puzsér lehengerlő aforizmái lepkekergető kislányok súlytalan fecserészésének hallatszanak.

Hogy a magyar nyelven elérhető metafizikai irodalomról, Guénonról, az Axis Plarisról, A szolipszizmus igazságáról, a Last Exit előadásokról és a többiekről ne is beszéljünk. Vagy az a helyzet, hogy Puzsér nem értett egy szót sem ezekből, vagy az, hogy nem is olvasta őket. Akárhogy is, aki ennyire rossz véleménnyel van ezen nagyszerű munkák szerzőiről, attól minimum az várható, hogy jobbal rukkol elő. Nos, nem sikerült.

A KÖNYV ILLUSZTRÁCIÓI ÉS A TAROT

Már a könyv kialakítása hagy kívánnivalót maga után, amit egyébként Hamvas Béla Tabula smaragdinájának egyik hasonló felépítésű fejezete ihletett, erről is bölcsen hallgat a szerző. Nyomtatott nagybetűkkel írt két-három rövid bekezdésnyi szöveg olvasható a jobb oldalon, bal oldalt pedig a tarot nagy arkánumának különféle ábrázolásai.

Az analfabéták örömére a szerző gondoskodott róla, hogy minden oldalra jusson egy kép,

lehetőleg ne túl sok betű kíséretében, vagyis úgy van megcsinálva, hogy az olvasni utálók számára is fogyasztható legyen. Csak mondom, hogy az ilyesmi gyakran jár együtt a mondanivaló minőségének romlásával. De a képek elrendezésében sincs igazán koncepció, csak nagyon felszínesen támasztják alá a szerző mondandóját, vagyis pont nem alkalmasak arra, hogy, mint ahogy a szerző utal rá, valódi meditációs objektumok legyenek. Arról nem is beszélve, hogy ezek a tarotábrázolások többségükben borzalmasak. Van, amelyik simán giccses, van, amelyiknek eredeti jelentése teljesen el van torzítva, de akad olyan is, ami leginkább egy elcseszett LSD-trip látomásaira hasonlítanak. Ha a nagy kritikus ezzel másnál találkozna, nem győzné forgatni a szemeit. Ráadásul a tarot lapjai nem is a szokványos sorrendben jelennek meg nála, és azokat is eltérő értelemmel ruházza fel.

Hamvas Béla a Tabula Smaragdinában végigelemzi a tarot nagy arkánumait, Puzsér ezt leutánozta, csak szarabbul

SIKERÜLT-E A FELVETETT IDEÁKAT METAFIZIKAILAG MEGRAGADNI?

De szóljunk néhány szót a tartalomról. A puzséri opusz 22 részre oszlik, mindegyik fejezet egy-egy fogalmat tárgyal. Találkozunk olyan valóban metafizikai kulcsszavakkal, mint a szellem, Isten vagy a halál, de olyanokkal is, amik szigorú megközelítésben köszönőviszonyban sincsenek vele, mint a gravitáció, a drog vagy a rák. De bármilyen téma is kerüljön szóba,

a kifejtés csak nagy jóindulattal nevezhető metafizikainak.

Vegyük például azt, amikor a szerző a boldogság kérdését vizsgálja. Ez a fejezet különben olyan depresszív, hogy olvasása közben majdnem eret vágtam. Puzsértól megtudjuk, hogy a vágyaknak való kitettség a boldogság legnagyobb akadálya. Azt is, hogy a boldogság a lélek és Isten valamiféle egylényegűsége, meg azt, hogy egyfajta erkölcsi norma betartásával lehet ezt elérni. De pont, amikor elérnénk az igazán izgalmas és előremutató kérdésekhez, a fejezet véget is ér.

Például miben áll az az állapot, amit a hinduk lét-tudat-boldogságnak neveznek?

Mi különbözteti meg a közönséges ember boldogságát a metafizikai boldogságtól?

Milyen módszerek állnak rendelkezésre, hogy a boldogság útjában álló vágyaktól megszabaduljunk? Miért gondolja azt sok metafizikussal ellentétben, hogy elég erkölcsösnek és lelkiismeretesnek lennünk ahhoz, hogy elérjük a feltétlent?

Vagy ott a félelem fejezete. Döntően freudi alapon végig pszichologizál, felsorolja a pszichopatológia formáit, egy pillanatra sem merül fel benne, milyen metafizikai távlatok rejlenek a félelem tudatos megélésében, pedig azzal több tradíció behatóan foglalkozik. A játékkal kapcsolatos oldalakból is csupa sötétség és negatívum árad, számára a játék színjáték,

nem ejt szót arról, hogy a teremtés miképp nevezhető Isten játékának, ahogy arról sem, a játékkénti rátekintés által miként oldhatja fel a szellemi ember a világhoz való kötődését.

A szexualitás metafizikai lehetőségeit hasonlóképp, még csak meg sem pendíti, eléggé kínos ez annak fényében, hogy ehhez képest a lenézett és megvetett Evola egy egész könyvet szentelt témának. Az egyik legkiábrándítóbb rész, ami Krisztusról szól. Alig beszél róla, többnyire az Antikrisztusról és a propagandáról elmélkedik. Nem kapunk válaszokat az istenemberség misztériumára, az „ego eimi” vagy „én vagyok” mondásokra, és nem világítja meg nekünk, hogyan kell a krisztusi princípiumot a szellemi gyakorlat szempontjából helyesen megragadni.

Nemcsak zavaros, de giccses is

NAGYOTMONDÁSOK ÉS MELLÉBESZÉLÉSEK

Az egész olyan földhöz ragadt, közhelyes és művi. Kimond többé-kevésbé nyilvánvaló igazságokat, de aztán ezeket nem fejti ki eléggé ahhoz, hogy megfelelő támaszt nyújtson az elmélyült továbbgondoláshoz.

Meglátásai legtöbbször nem annyira okosak, mint inkább okoskodóak,

az ész dominál bennük, nem a túlnanira vonatkozó letisztult megismerési vágy. Nagyon gyakran érjük tetten kinyilatkoztatásszerű mondatokon, amik valójában önkényes megállapítások, nincs tradicionális, de sokszor még filozófiai megalapozottságuk sem. Egy helyen például azt mondja, hogy a lelki alászállásnak öt szintje van. Miért pont öt? Miért nem három vagy tíz? Aztán egy másik helyen azt állítja, „a jellemet a bűntudat, a világot a szégyen formálja”. Ezek olyan megfogalmazások, amiket bármilyen más szóval helyettesítve is értelmesnek tűnő mondatot kapunk. Például „a jellemet a harc, a világot az ok-okozatiság formálja”. Vagy: „a jellemet az önismeret, a világot a kultúra formálja”. És ilyen

megkérdőjelezhetetlen bizonyosságnak beállított, lényegében semmitmondó kijelentésből rengeteget találunk.

Aztán egy helyen Buddhát „alkalmazkodó típusnak”, Jézust „viszontalkalmazkodó típusnak” mondja, amit így önmagában, elénk pottyantva, magyarázat nélkül lehetetlen komolyan venni. Sokszor előfordul, hogy bizonyos meglátásaiban mások gondolatait látjuk visszaköszönni, anélkül, hogy bármikor is hivatkozna rájuk. Egyes mondatokat olvasva pedig egészen az a benyomásunk, mintha random bullshitgenerátorral készültek volna: „(az akarat) vektorként akad fenn a valóság paradox szerkezetén”. Vagy: „Az újraegyesítő értelmezés a létezés mindenre kiterjedő gyűjtőfogalmával ragadja meg és alkotja újra az abszolútumot.” Süket duma.

Julius Evola már korai művével megenné Puzsért reggelire

ZAVAROS, TISZTÁZATLAN FOGALMAK

Még nagyobb probléma, hogy Puzsér nem definiálja az általa használt alapfogalmakat, és talán nem is tudja, mennyi kárt okoz ezzel. Szótárában például meglehetősen negatív fogalom a tudat, pedig az számos metafizikai hagyomány legvégsőre utaló kifejezése. Ugyanez a helyzet a szintén negatívumként kezelt énnel, amit egyáltalán nem csak az egoizmus értelmében lehet felfogni. A test-lélek-szellem hármasságot valamiért felcseréli, nála a lélek van a legmagasabb szinten, a szellem pedig a hétköznapi, közönséges mentalitással egyenértékű, pedig

a szellem ennél eredendően sokkal több, egy lelkiséget felülmúló, szintén végsőre mutató fogalom.

Nála a valóság és az igazság nem egymást fedő fogalmak, bizarr módon a valóság a káprázat és az illúzió jelentését hordozza. Aztán Puzsér nem ismeri a pozitív értelemben vett nemlét fogalmát, neki a lét a legvégső, nem tud róla, hogy számos metafizika a nemléttel, sőt a lét és nemlét egységével is számol. Nem világos az sem, hogy pontosan miként kell nála elképzelni az ember és az Isten egységét, vélhetően azért nem, mert maga sem tudja biztosan. És árulja már el valaki,

miféle metafizikus az, akinél a feketelyukakon való álszellemi onanizálás, a pszichopatológia bugyraiban való tévelygés, a materialista evolucionizmus és a spirituális megvalósítás gondolata békésen legelésznek egymás mellett?

Egyik kedvenc eszmefuttatásom a könyvben, amikor Puzsér azt ecseteli, hogyan vezetett el a majom begombázása az emberi értelem kiformálódásához.

Puzsér a Buddhista Főiskolán tanító nihilista haverjával, FAMmal az Apu azért iszik, mert te sírsz egyik előadásán (FAM megveszekedett gyűlölettel tekint a metafizikai tradicionalizmusra)

Egy ilyen videó nem alkalmas arra, hogy végigmenjünk az összes metafizikainak álcázott izzadságszagú tépelődésen, de az elhangzottak alapján is kiderül, hogy a szerző annak ellenére, hogy régóta írta a könyvét, felkészületlenül állt a témához, és nem végezte el a kötelező házi feladatát. Hogy egy az írásban rögeszmésen megjelenő hármassággal éljek:

tudása foghíjas, fogalomkészlete zavaros, megállapításai döntően individuálisak.

Puzsér Róbert néha-néha egészen őszinte istenhitről tanúskodó töprengései nem veszélyesebbek a hasonló színvonalú instant megvilágosodást kínáló irodalmaknál, de igazán nagy kár lenne, ha innentől fogva ezt az agymenést tekintenénk a tulajdonképpeni metafizikának. Nem sok köze van hozzá ugyanis.