Szar, de a miénk | Hunyadi, a magyarok Szulejmánja

Nyomokban történelmet tartalmazó szappanopera sok csöccsel és egy csipetnyi kormánypropagandával. (Azonos című videónk lejegyzett változata.)

Az Aranybulla lebőgése után, ami tényleg annyira gyenge lett, hogy az ugyanezen témát feldolgozó, beígért filmet sunnyogva el is engedték, kíváncsian vártuk, mit tudnak kihozni a Hunyadiból. Képesek-e a hibákból tanulva a korábbiaknál hitelesebben bemutatni a késő középkor világát.

Nincs egyszerű dolga annak, aki kritikát készít a Bán János regényei alapján készült sorozatról, mert nem teljesen egyértelmű, pontosan minek szánták, és ennek fényében mit lehet számonkérni rajta. Történelmi visszatekintőnek? Ahhoz túl sok benne a történelmi torzítás vagy az egyenesen légbőlkapott kitaláció. Trónok harca-szerű fantasynek? Ahhoz túlontúl földhözragadt, és látványosan a történelmi emlékezetünket kívánja befolyásolni. Szívszaggató drámának? Ahhoz

felszínesek a karaktereink és bosszantóan kapkodó a történet.

Szövevényes szerelmi viszonyokra és intrikákra élvezők Szulejmán-pótlékának? Hm. Ebben még van is valami. Szóval a legjobb, ha végigmegyünk a részeken, és közben elmondom, hogy a mi fő szempontjaink szerint mi az, ami tetszett, és mi az, ami nem. A túlzott történelmi kukacoskodás helyett leginkább arra leszünk kíváncsiak, mennyire sikerült megteremteni egy többé-kevésbé hiteles tradicionális atmoszférát, és hogy mennyire működik a dramaturgia.

Első rész

Az első jelenetben a főszereplőt, Hunyadi Jánost látjuk gyerekként, ahogy apja várában íjászkodni próbál. Noha anyja elmondása szerint folyton az udvaron lövöldözik, mégis mindenki csodájára jár, hogy eltalál egy zsákot, mintha életében először sikerült volna bármit is eltalálnia. A giccses családi idill nem tart sokáig, mert a török megtámadja a várat. A „zseniális” apa a megvédeni próbált parasztjaival együtt a főkapun beengedi az ellenséget. A mészárlás után az egyedül életben maradt Jankó, aki az előbb még azt se tudta, hogy kell megfogni az íjat, dühében lelő egy repülő hollót, ami ellopta apja pecsétgyűrűjét.

Az első jelenet alapján sok mindent le lehet szűrni egy sorozat színvonaláról, és a Hunyadiban mindent megtettek azért, hogy máris utáljam az egészet.

A családi összetartás ábrázolása taszítóan kispolgári.

Az idős Hunyadit emberségesnek akarják beállítani azzal, hogy a parasztokat megmenti, de mivel ez mindenki halálát okozza, leginkább idétlennek tűnik. A kis Jankó íjászos jelenetei pedig egyszerűen gagyik, amik nem képesek hitelesen érzékeltetni a leendő hadvezér már gyerekként megcsillanó tehetségét. Ilyen gyűrűellopós mítosz egyébként tényleg létezik, csak nem Jánossal, hanem Mátyással.

Ugrunk az időben. Tarzan a vadonban mutogatja izmos felső testét a kamerának. Éppen arra jár leendő felesége, Erzsébet, aki állítólag vadászik, bár a kezében az íj még a kis Jankót játszó színészénél is nevetségesebben mutat. Megtámadja őket egy magányos farkas, ami már önmagában egy hülye jelenet, mert tudtommal a farkasok nagy ívben elkerülik az embert. Hunyadi megöli, Erzsébet ezen láthatóan megsértődik.

A sorozatban a szemüket forgató, pofákat vágó, férfiaknak beszólogató, öntudatos nő típusa rendre vissza fog térni.

Itt van például Zsigmond király felesége, aki válogatott sértésekkel illeti Magyarország elsőszámú emberét. Valaki elmagyarázhatta volna a készítőknek, hogy ekkoriban még nem létezett olyan, hogy feminizmus, de ha lett is volna, a dacoskodás, a cinizmus, az egoizmus egy módfelett visszataszító jelenség, amit nem szabadna a női értékekkel egy lapon kezelni.

Visszaérve Brankovics György szerb fejedelem várába, ismert középkori dalok kíséretében egy egészen hangulatos lakomát tartanak a király tiszteletére. És bár a korban a házasság előtti szexet kimondottan elítélték, Hunyadi gyorsan meg is hágná a fejedelem lányát, ha nem szólítaná el egy csata. Jut eszembe, mondtam már, hogy a fedetlen, formás női keblek a sorozat visszatérő, kiemelt szereplői?

Szóval kiderült, hogy török kézre került egy vár, amit sürgősen vissza kell foglalni. Erzsébet megint felbukkan, és annak ellenére akar részt venni a harcban, hogy fogalma sincs, mi fán terem az ilyesmi. Egy másik kemény katonanő megengedi, hogy beszálljon az egyik csónakba. Hunyadi közben megmenti a túlerő elől menekülő királyt, ezzel szerzi meg magának az első elismerést a királyi udvarban. Beállhatna a király seregébe, de az ajánlatot visszautasítja, őt csak a nője és a török elleni harc érdekli. Ami tulajdonképpen az egész sorozatban így marad.

Hunyadi végig egy faékegyszerű karakter lesz,

akit a nőkön meg a törökön kívül semmi nem foglalkoztatja. Megtudja, hogy szerelme Brankovics árulásának következtében a szultán ágyasa lesz, így szegénynek friss hús után kell kutatnia. Erzsébet pedig felbontja a jegyességét ezzel az ütődött fazonnal [Újlaki Miklóssal], aki Neville Longbottom és a mardekáros gonosz gyerekek keveréke. Igaz, hogy ő az ország legvagyonosabb nemes ura, de egy öntudatos nőt ez mit sem érdekel.

Második rész

A királyné és Longbottom szexelnek. Mivel nem sikerült a királynak fiút szülni, azzal akarják orvosolni a problémát, hogy a királyné másokkal is összefekszik. Módfelett közönséges és lealacsonyító ábrázolása ez a korabeli előkelőségeknek, ráadásul nagy valószínűséggel semmi köze a valósághoz. Közben belép az aktus ötletgazdája, Cillei Ulrich, akit mindenki ajnároz, hogy mennyire mesteri karakter, pedig

nem több egy elcsépelt intrikusnál,

aki tervezget, szövetkezik, embereket egymás ellen fordít, anélkül, hogy tudnánk a valódi okát. Zsigerileg gonosz. Pontosan miért? Mert csak. A későbbiekben ő lesz Hunyadi legfőbb belpolitikai ellensége.

Míg az előző részben Hunyadi másról sem akart hallani, mint a törökkel harcolni, most mégis beáll katonának a királyhoz, amiről természetesen egy erős és okos nő győzi meg. Erzsébet kardvívó leckék fejében megismerteti őt befolyásos személyekkel, ami hamar újabb csöcsvillantásba és házasság előtti szexbe megy át, majd kettőt pislogunk, és már egybe is kelnek. Nem sokat kellett várni, hogy túltegyen előző szerelmén. [A pap mondja: „Amit Isten egybekötött, ember szét nem választja.” Erre Erzsébet: „Kivéve a királyt.”] Így kell egyetlen jelenetben egyszerre vihorászni a házasság felbonthatatlanságának szentségén és a királyság ideáján, gratulálok a készítőknek.

Vitéz János adja őket össze, aki innentől újra és újra felbukkan Hunyadi életében. Ő a valóságban egy viszonylag hangsúlyos figura, több király, valamint Hunyadi titkára volt, később esztergomi érsek és bíboros, de a sorozat nem nagyon tud vele mit kezdeni.

Végig a levegőben lóg a karakter.

Nem világos, mi a rangja, az sem, miért kötődik annyira Hunyadihoz, és annak ellenére, hogy folyton fontoskodik, egyáltalán nem jön le, hogy jelentős történelmi szereplő lenne. Fel se tűnne, ha a jeleneteit kivágnánk a sorozatból. [Többnyire annyi a funkciója, hogy a hatalmas időbeli ugrások után szájbarágósan elmagyarázza a nézők kedvéért, hol tart épp a történet.]

Zsigmond egy eléggé közönséges és bohókás figura, akiben semmilyen királyi méltóságot nem veszünk észre. Többen is olyan hangnemet ütnek meg vele, hogy azért egy valódi tradicionális világban azonnali lefejezés járna. Leginkább a nők és a pénz érdekli. A filmben még németül se tud, annak ellenére, hogy a valóságban hét nyelvet ismert. Német-római császár akar lenni, de döntően a hatalma öncélú növelése érdekében. Ennek fényében hagyja ott Hunyadit évekre Milánóban. Egyébként

III. Frigyesbe sem nagyon szorult több emelkedettség,

ez az agyafúrt, de egyben az őrület kezdetleges jeleit mutató, gnómfejű alak inkább a Habsburgokkal kapcsolatos legelborultabb őrültmagyar elméleteket idézi, semmint a királyiság eredendő minőségét.

Közben lánya a Habsburg Alberttel való házasságra készül, de mivel nem ismeri még a szexualitás rejtelmeit, udvarhölgye bevezeti őt ezekbe egy kis leszbikus hancúrozás formájában. Ilyen beteges fantáziálások jelennek meg akkor, amikor az író saját modern képzelgéseit vetíti a múltba, ahelyett, hogy a múlt esszenciáját próbálná alkotásán keresztül megeleveníteni a jelenben.

A háremben mindeközben annyi történik, hogy egy újabb magyar csajszi lesz a szultán ágyasa, aki a rész végére meg is szüli az uralkodó második fiát. Mivel a szülésbe belehal, Mara fogja a gyerek gondját viselni. Innentől a fiú érdekében kétszínű női ármánykodással újra és újra megpróbálja befolyásolni II. Murád szultánt, aki átlát a mesterkedésein. A nő el akarja ugyanis kerülni, hogy a trónörökösre fenyegetést jelentő másodszülöttet megölessék.

Ironikus, hogy pont a magyar szempontból ellenséges szultán az egyetlen uralkodói minőséget betöltő karakter, akinek van elég méltósága,

karizmája, nyugalmat sugárzó fensőbbsége ahhoz, hogy a régi idők valódi tekintélyeire emlékeztessen.

Harmadik rész

Nehezen hihető jelenettel indítunk. A Hunyadi birtokán lévő sóbánya magát kiskirálynak gondoló vezetője, aki titkos háremet működtet, molesztálja Erzsébetet, aki alig tud elmenekülni.

Hunyadi közben haza jön az első általa vezetett győztes csatából. Hogy micsoda? Győztes csatájából? Kihagytunk volna egy részt? Elég nagy dramaturgiai hiba átsiklani egy feltörekvő senki egyik legfontosabb fejlődési állomásán. Ebben a részben már a legjobb hadvezérként emlegetik, anélkül, hogy egyszer is láttuk volna, mire képes. Hunyadi a herceg unokahúgának megcsöcsörészésével múlatja az idejét, aki szándékosan elrejti Erzsébet leveleit, hogy szeretőjének ne legyen oka visszatérni Magyarországra. János végül rájön a turpisságra, és haza megy Erzsébethez. Megvallja bűnieit, majd a sóbánya vezetőjének kivégzésére készül. De az utolsó pillanatban

erős női karakterünk kikapja kezéből a kardot, és ő maga öli meg a gonosztevőt.

Ebben a részben a háremhölgyek a Seherezádé színvonalán civakodnak egymással, amiből végül Mara és nevelt fia jönnek ki győztesen.

Negyedik rész

A király halálos beteg. Nem mondják ki egyértelműen, de azt sugallják nekünk, hogy a Habsburgok és Cillei Ulrich akarják eltenni láb alól. A totál nyominak beállított trónörökös Albert nem képes szeretkezni a feleségével, ezért Luxemburgi Erzsébet Ulrichhal csináltatja fel magát, akitől gyereke is lesz.

Megint egy Trónok harcára hajazó alantas esemény, aminek semmi köze a történelmi tényekhez.

Újabb jelenet, a kemény csatákban helyt álló, Mátyás idején kormányzóvá váló Szilágyi Mihály megcsókolja a feleségét, mire az beszól neki, [hogy nem csókolja meg rendesen,] kitéve az irányjelzőt, ki is hordja a nadrágot a háznál. Az 1400-as években minden nő ilyen önérzetes, sértődő, nyers picsa volt? Vitéz János megint beront, és fontoskodik egy sort, hogy jön a török. Erre Erzsébet is picsogni kezd, hogy megint ott hagyja őt az ura. De aztán a cicik ismét előbukkannak, és kibékülnek.

A magyar határon állomásozó királyi hadsereg táborába ellátogat Cillei is, aki előad egy ateista-materialista dumát Erzsébetnek. Igen valószínűtlen, hogy egy ilyen szinten istentelen szöveg elhangozhatott ekkoriban. Bár pozitívum, hogy pont a gonosztevő szájából hangzik el. Az itt már király Albert, aki az egész sorozat egyik leghitványabb szereplője, nem támad, csak iszik az embereivel. Még egy boros kancsóba is belehány. Nem sokkal később kiderül, hogy vérhas járvány tombol, amit ő is elkapott.

Felesége szó szerint ott hagyja megdögölni a sárban,

ami egyrészt nem így történt, másrészt nem volt szokás így bánni a nemesvérű királyokkal. Ez már a sokadik jelenet, ami kimondottan azt sugallja, hogy a készítőkben van egy zsigeri ellenszenv a királyokkal, legalábbis a nem nemzetinek tekintett uralkodókkal szemben.

Hunyadiék eközben gerillaakciókat hajtanak végre, emiatt a török azt hiszi, hogy mágikus képességei vannak. Tetszik, hogy démonharcosnak nevezik.

Úgy tűnik, ez az erős nők része, mert Mara is azon ügyködik, hogy a szerbek elleni csatát követően fivérei életét megmentse. A nő bájolgása nyomán a szultán megígéri, hogy életben maradnak, de túlbuzgósága még rosszabb eredményhez vezet. Megvakíttatja és kiherélteti őket. Mara a következő részben, hosszas és unalmas szenvedésüket látva hozzásegíti őket az öngyilkossághoz.

Ötödik rész

Luxemburgi Erzsébet Neville Longbottom segítségével ellopja a koronát, hogy a sorozat szerint titokban Cilleitől való trónörököst más jelölteknél hamarabb megkoronázzák. Cillei a saját fejére is felteszi a koronát. Állítólag a nagy nemzeti kedvenc, a szabadkőműves Kossuth Lajos is csinált ilyesmit. A ceremóniát gyorsított eljárásban zavarják le, mintha az ilyesmi nem lenne több unalmas formalitásnál.

A papok, bíborosok, sőt a pápa egyébként mind egy szálig pragmatikus érdekemberek vagy képmutató szélhámosok,

akik életében az elmélyült hitnek gyakorlatilag semmi szerepe nincs. Közben Szent István koronájával megkoronázzák Ulászlót is. Ennek során Vitéz Jánostól is olyan szöveget hallunk, amiben nincs semmi spiritualitás, ellenben a nemzet modern eszméjéről papol, ami ekkor még nem is létezett. Ebben a korszakban birodalmakban gondolkoztak, amelynek érdemi tagjai a nemesek voltak. „A nemzet mi vagyunk mindannyian, a bárótól a jobbágyokig, és mi hagyjuk jóvá a királyt” szöveg egy olyasfajta nacionalista–demokrata félrebeszélés, aminek ebben az időszakban szerencsére még nem volt divatja.

Luxemburgi Erzsébet erre Bécsbe menekül, ahol III. Frigyes védelméért cserébe és az Isaura-rajongók igényeinek kielégítésére egy módfelett közönséges orális kényeztetésben részesíti az uralkodót.

Hunyadiék közben szemtől szembe megütköznek a szultánnal, a folyton oldalt váltó Újlaki ezúttal nekik segít. Most készül II. Murád feláldozni a fiát. A harcban az öreg Simon veszi magára Hunyadi páncélzatát. Elhitetik az ellenséggel és a nem túl szemfüles nézővel, hogy Hunyadi meghalt. De aztán felbukkan élve, és legyőzi a törököt. Egész jó jelenet lehetett volna, ha ezt a Simon nevű karaktert jobban felépítik, és nem csak villanásnyi, személytelen töltelékjeleneteket kap az előző részekben, mert így nem kimondottan érint meg az áldozata.

Ennél is emelkedettebb jelenet, hogy a kis Mehmed milyen bátran harcol annak ellenére, hogy az első sorban a halálba küldik.

Amikor pedig valahogy túléli, bocsánatot kér az apjától, amiért nem halt meg.

Hatodik rész

A szultán megfáradt, át akarja adni a trónt és békét akar kötni a magyarokkal, amit nem igazán tudunk hova tenni, ugyanis eddig teljesen ellentétes motivációk vezérelték. Tudjuk, hogy Murád eredetileg szufi volt, a muszlim ezotéria lelkes követője. Kézenfekvő lett volna e döntését a szellemi befelé fordulás iránti fokozott igénnyel magyarázni, de ilyen mélységeket nem remélhetünk a sorozattól.

Most látjuk először a szultán elsőszülött, egyben legkedvesebb fiát, aki egy férfival enyeleg a palota teraszán.

Mondani is akartam, hogy rég volt homoszexuális jelenetet.

Mehmeden érződik, hogy bántja, amiért nem kapja meg apja szeretetét, emellett egyre határozottabban megjelenik benne a trónra való igény. Mara sugalmazására, akinek húsz év elteltével egyetlen ránc sem jelent meg az arcán, kiengedi a havasalföldi fejedelem, Vlad Dracul elmebeteg fiát, a későbbi Karóbahúzó Vladot a börtönből, és arra utasítja, hogy gyilkolja meg az elsőszülöttet. Simán megöl mindenkit a teremben, anélkül, hogy elkapnák.

Hunyadit és Ulászlót meglátogatja Cesarini bíboros, egy keresztes hadjárat indításának ötletével, amit jóváhagyott a pápa. Itt találkozunk egy egészen aranyos jelenettel. Egy házasság ötletével ki akarják békíteni Luxemburgi Erzsébetet és Ulászlót, akik erről hallani sem akarnak. De amikor meglátják egymást, azonnal szerelmesek lesznek. Kár, hogy semmi köze a valósághoz. Ulászlóhoz eredetileg Erzsébet lányát adták hozzá.

Cillei, mivel gonosz, megmérgezi a várandós Erzsébetet, aki meghal. Ulászló meggárgyul, átvedlik vallási fanatikussá, és a józannak beállított Hunyadi helyett egyre inkább ez elvakultnak feltüntetett Cesarinire kezd hallgatni, akinek átadja a hadjárat vezetését. [Szilágyi Mihály itt azt mondja, hogy pap nem képes hadjáratot vezetni.] Micsoda hülye reakció! Régen a papok is beálltak simán harcolni. Beszédes, hogy pont a régi idők két legfontosabb kasztjába,

a szellemi tekintély és az időbeli hatalom, avagy a papság és a királyság képviselőibe rúgnak bele már megint a készítők.

Ezzel nem azt akarom mondani, hogy ezek mind makulátlan szereplők voltak, de azt igen, hogy az erőszakos karaktergyilkolás, amit itt látunk, nagyon könnyen vonhatja maga után e legfontosabb emberi hivatások és rangok totális befeketítését.

Hetedik rész

Megkezdődik a keresztes hadjárat. Cesarini ortodox keresztényeket kínoz, hogy térjenek át a katolikus hitre, tovább erősítve a modern ember amúgy is negatív képét a szemforgató, hamis papokról. Eszelős tekintettel oktatja ki Hunyadit, aki nem különösen hisz ezekben a keresztény babonákban. Nem tudjuk nem kihallani a mai magyar politikai propagandát, hogy Nyugatról csak elnyomás származhat. Ez az „állítsuk meg Brüsszelt” mentalitás később a csata előtti beszédben is visszaköszön, amit azért Hunyadi mond, mert a gyenge király képtelen megszólalni.

Azt azért itt érdemes leszögezni, hogy

a középkori Nyugat és az Európai Unió távolról sem feleltethető meg egymásnak.

Míg az EU ma tradicionális szempontból tényleg tekinthető a legtöbb rossz forrásának, addig a régebbi korokban alapvetően ott is a hagyomány megőrzésén volt a hangsúly. Ennélfogva nem lehetett kizárólag ártó befolyások gócpontja, még ha léteznek is források arról, Nyugaton már régen sem szerették annyira a magyarokat. Aki a kettő közé egyenlőségjelet tesz, annak semmi érzéke a szellemi szempontok és a tradicionális értékek iránt.

Újlakit látjuk feleségével szexelni. Hamar elmegy, majd mint egy tárgyat, odébbhajítja kedvesét, amire a nő pofákat vág. Több van ebben a jelenetben a férfi hitványságának ábrázolásánál. A jelenet a klasszikus, avagy mai kifejezéssel toxikus férfiassággal szembeni elcsépelt feminista propagandát ismétli.

Ez egy nagyon értelmetlen rész. Jankó régi szeretője Milánóból egészen Erdélyig utazik, hogy közölje Erzsébettel, a másik keresztes sereg hajói nem jutottak el a Boszporuszhoz, hogy feltartóztassák a szultán, ezért Hunyadiék hatalmas bajban vannak. Majd

az információ közlése után fordul egyet, és megy is haza.

Milánó és Hunyad között több mint ezer kilométer van, ami még mai feltételek mellett is fárasztó utazás. Ezekben az időkben ráadásul, ha valaki meglátogatta távoli rokonát, ismerősét, heteket, hónapokat töltött ott, nem rohant azonnal haza. Ez egy nem túl jelentős hiba, mégis hatalmas figyelmetlenségről tanúskodik a korabeli állapotok hiteles ábrázolása tekintetében.

Rájönnek, hogy a bíboros végig hazudott, ezért a várnai csatát megint Hunyadi vezeti, amit csúfosan elbuknak. A sorozat szerint Ulászló türelmetlensége és gőgje miatt vesztettek, akit Mehmed emberei lefejeznek. Hunyadiék nagy nehezen elmenekülnek, de segítőjük feladja őket Vladnak. A rész végére kiderítik még a nyilvánvalót, hogy a Mehmed által kiszabadított Drakula ölte meg a trónörököst. A szultán szomorú, de nem bosszulja meg.

Nyolcadik rész

Murád átadja helyét Mehmednek, és visszavonulni készül Marával. Az új szultánnak ez nem tetszik, és ezért ráküldi az emberét, hogy becstelenítse meg. Így a szultán már nem viszi magával. Drakula a medencében meghágja a háremhölgyet, és közben kiszívja a vérét. Nem bírták ki, hogy ne tegyék bele ezt a nevetséges vámpíros utalást.

Közben Erzsébetet megzsarolja Újlaki. Csak akkor segít kiszabadítani Hunyadit, ha lefekszik vele. Barátnője javaslatára úgy dönt, hogy fia és férje érdekében belemegy a dologba.

Újabb nem túl hihető szaftos jelenet a Paula és Paulina szerelmeseinek.

Noha eddig egy csatában sem vett részt érdemben, most a csapatok élén Erzsébet beront a várba, és kiszabadítja az épp megkínzás előtt álló családtagjait, és a harc kellős közepén elkezdenek ölelkezni. Hunyadi ezután elkapja az áruló Vladot, és megöli.

Visszatérve kiderül, hogy a magyar nemesek kormányzót készülnek választani. Mivel Cillei a fő esélyes, Hunyadi, ha nem is szívesen, elindul vele szemben, és végül meg is választják. Kiderül ugyanis Cilleiről, hogy titokban szövetkezett a törökkel. Mindezt Marától tudják meg, aki ezt követően zárdába vonul, de a gonosz apácák egy idő után nem tűrik meg maguk közt.

Kilencedik rész

Hunyadi itt már kormányzóként ténykedik, amit a készítők annyiban összegeznek nekünk, hogy unalmas szövegeket olvasgat, és papírokat ír alá. Hunyadi megint megharagszik Cilleire, mire Frigyes kitalálja, hogy összeadják Cillei lányát a kis Mátyással, hogy enyhítsék az ellentéteket. Megtartják az esküvőt, majd a megegyezés értelmében kicserélik a gyerekeket. Erzsébet, aki szintén nem öregedett egy percet sem, és akinek

játéka végig módfeledt mesterkélt és koridegen,

közli a férjével, hogy azért hidegült el tőle, mert megcsalta. Ennek ellenére úgy érezzük, hogy mégis Hunyadit hibáztatja emiatt.

Ugrunk nyolc évet az időben. Hunyadi helyébe a megint csak arrogánsként ábrázolt ifjú király, V. László lép. A Hunyadiék által nevelt Cillei lány meghal, elviszik Bécsbe, de az apa cserébe végezni akar az addig általa nevelt Mátyással. Sőt, Erzsébetet is meg akarja fojtani, de az eddig semmilyen különösebb szerepet kapó felesége utasítására ezt meglepő módon abbahagyja.

Egyébként csak nekem volt bajom azzal, hogy rendre nem értem, mit motyognak a színészek?

Befejező rész

Eljött a nagy finálé, a Nándorfehérvári csata. Kapisztrán Szent János szedettvetett parasztokból csapatot toboroz, hogy a megfelelő időben csatlakozzanak a védelemhez, de Hunyadi hallani sem akar róla. A sorozatban egyedül Kapisztránról lehet kimondani egyértelműen, hogy a hit embere, de ő meg közelről súrolja a privát látomásaitól megszállott bolond kategóriáját. Egyébként nem kimondottan szerette a zsidókat, amit itt bölcsen elhallgatnak. Úgy tűnik, a nyílt lejáratás csak a katolikusoknak jár.

Vitéz János ráveszi Újlakit, hogy mentse meg Mátyást, akiket Cillei emberei üldöznek. Longbottom majdnem belehal, de leveri a leendő király merénylőit. Mondjuk nem teljesen világos, hogy miért kell bujkálniuk, és hol a serege az ország egyik leghatalmasabb figurájának.

Plusz pont a sorozatnak, hogy legalább a Miatyánk elhangzik a döntő ütközet előtt.

Ez is több a semminél. A csata előtti beszéd egész jó, bár hordoz némi ambivalenciát. Nem túl hiteles az elnyomó Róma és a Nyugat megvédésére mint fő motivációs tényezőre hivatkozni azok után, hogy a sorozatban végig szidják őket. Magának a csatának van néhány fogyaszthatóbb része, de sokszor bosszantóan zavarosak és követhetetlenek a jelenetek. Időnként azt se tudjuk, ki van kivel, vagy hogy a katonák honnan mennek hová. A CGI-jal lenne a legkevesebb bajom, de az is sok helyen roppant gagyira sikeredett. Ezek a folyón átúszó hajók és emberek olyan mechanikusan mozognak, mint egy húsz évvel ezelőtti stratégiai játékban. Ugyanez a probléma a főcímnél, a túlzottan mesebelinek tűnő Drinápoly ábrázolásánál vagy a szultán mögötti sereg esetében. A materialista-ateistaként bemutatott karakterről pedig kilométerekről ki lehetett szúrni, hogy ő a lelke mélyén jószándékú Dugovics Titusz, aki megakadályozza a török zászló kitűzését. A megfelelő drámai hatás érdekében itt sem vezették fel nekünk megfelelően, hogy egy szimbólumok iránt sokkal érzékenyebb tradicionális világban miért volt ekkora jelentősége egy szélben lebegő rongydarabnak.

Az önjáró Kapisztránék elfoglalják az ágyúkat, amit a török ellen fordítanak. Ezt kihasználva Hunyadi végső rohamot indít, mire a megsebesült szultán kénytelen elmenekülni. Hunyadi nem sokkal később pestisben meghal. Temetésén felesége tankönyvszagú monológban elmondja nekünk, miért fontos számunkra férje története. Szép lezárás, hogy Mehmed nem ünneplést szervez a halálhírre, hanem hősöknek járó tiszteletteljes megemlékezést.

Összegzés

A sorozat fejlődést mutat az elmúlt évek történelmi időszakokat feldolgozó filmjeihez képest, és a sorozaton belül is látványos javulást tapasztalhatunk az első néhány rész tömény meztelenkedéseihez képest. A kiforratlan szereplők, a sokszor kimondottan infantilis párbeszédek, a modern eszméknek való túlzott behódolás és a tradicionalitás iránti érzéketlenség miatt

összességében ez sem több egy középszerű alkotásnál,

amit nem szabadna az egekig magasztalni csak azért, mert nem lett olyan hányadék, mint az Aranybulla. Másfelől el kell ismerni, hogy mégiscsak egy pozitív, karakán, találékony és férfias főszereplőt tettek elénk, aki összességében jó oldalon áll és helyén van a szíve, ami korunk Netflixes színvonalát tekintve minden hibája ellenére is üdítő jelenség.