Digitális szeánszra hív David Bowie – Blackstar klipelemzés
„A fenevad, a melyet láttál, volt és nincs; és a mélységből jő fel és megy a veszedelemre. És a föld lakosai csodálkoznak (a kiknek neve nincs beírva az életnek könyvébe e világ alapítása óta) látván a fenevadat, a mely vala és nincs, noha van.” (Jelenések könyve 17, 8)
David Bowie, akit a modern zenei világ egyik meghatározó alakjának tart a „szakma” – kritikusokat és zenészeket beleértve – ez év novemberében új dalt jelentetett meg bizalomgerjesztő Blackstar (Fekete csillag) címen. Az énekes az elmeprogramozáson keresztülesett popsztárok első generációjához tartozik, akik a hatvanas évektől fogva gyakorlatilag minden megnyilvánulásukkal az ellenkultúrát testesítették meg. Sajnos ezen a szokásán a mai napig nem változtatott. Legújabb „alkotásában” kifejezetten antikrisztusi szimbolikával operál, amely úgy látszik, korunk fordított értékrendű lényei számára nem jelent különösebb problémát. Számunkra viszont igen.
Dávidka, csillagom, hát te már megint milyen okkult szuggesztiókat sugárzol a világba?
A KELETKEZÉSÉRŐL
„All he said was, ‘I want a tail on the woman.’ And I said, ‘yeah, yeah, I like that.’ And he said, ‘yeah, it’s kind of sexual.’ And that’s it!”
„Csak annyit mondott, „Azt akarom, hogy legyen egy farok azon a nőn.” Én pedig erre „igen, igen, ez tetszik.” Erre ő azt mondta, „igen, ez olyan szexuális.”És ennyi.”
(Részlet a rendezővel készült interjúból)
A kisfilmet rendező svéd Johan Renck, már számos videoklipet tudhat maga mögött – többek között Beyoncénak, Robbie Williamsnek és Kylie Minougenak is rendezett már –, így alapos rutinnal rendelkezik a kiskoruktól elmekontroll alatt tartott popcsillagocskákkal folytatott munkákban. Bowiehoz hasonlóan szintén nagy rajongója az angol okkultistának, Aleister Crowleynak, amely vonzódás sokat sejtet kettőjük orientációjáról. Reck a vele készült interjúban elárulja, hogy számára mélységesen megtisztelő volt egykori gyermekkori ikonjával együtt dolgoznia. Említi továbbá, hogy közös munkájukat egy nagyon bensőséges és bizalmas alkotói folyamat övezte – amit a fenti idézet is sejteni enged. Elég hamar kiderül az interjúból, hogy valójában végig azokat az ötleteket valósította meg, amelyekre Bowie a maga szuggesztív stílusában megkérte, vagyis inkább utasította. A klip tartalmának valódi jelentésére irányuló kérdésekre egyáltalán nem volt hajlandó válaszolni. Mindössze annyit mondott, hogy kettőjük számára ez egy szabad alkotási folyamat volt, amelynek végeredményébe biztosan sokan belemagyaráznak majd sok mindent, de őket ez a legkevésbé sem érdekli. Arról pedig végképp lebeszél mindenkit, hogy a klipben megjelenő képek között összefüggéseket keressen, mivel bármit is próbáljanak a képsorokba belemagyarázni, az csak a nézők önkényes „mindent megmagyarázni akarása”. A részükről semmi szándékosság sincsen a képi világ sötét szimbólumrendszerének kialakításában.
Addig-addig válogattak az ötletek közül, hogy egyszer csak „így sikerült”.
Ezt természetesen egy pillanatig sem vagyunk hajlandóak elhinni. Ezzel a válasszal a modern liberális ember „művészetfelfogására” alapoznak – azaz, hogy „minden relatív, semminek nem kell polarizált jelentést tulajdonítani, de ha mégis megtennéd, az csak a te személyes kis véleményed, nincs olyan, hogy magasabb értelmezhetőség”. Nos, de van. Függetlenül attól, hogy erről hajlandóak tudomást venni vagy sem. Ez ugyanígy érvényes a most tárgyalt klipben megjelenő szimbólumok világára is, amelyben mindennek jelentése és jelentősége van, mégpedig az Istenhez és az eredeti szellemi tanításokhoz való ellentétes viszonya alapján. Hiába mondja a rendező, hogy eddigi filmes élményeiből és Bowie ötleteiből táplálkozott az eszköztára:
ideológiájuk antikrisztusi orientációja világosan kivehető a végeredményből. Az pedig, hogy ezt tudatosnak vagy „spontánnak” nevezik, csak fokozati különbség bűnösségükben.
A CÍMRŐL
Fekete csillag. A fogalom eredetileg az elméleti fizika területéről származik, és a feketelyukaknak megfelelő gravitációs objektumot jelöl, amely csak „anyagból” áll. Egy sötét, de mégis csillag névvel ellátott képzeletbeli objektum, amely valójában nem csillag. Ugyanis nem csak, hogy nem ragyog be fénnyel semmit, de el is nyeli azt, beleértve sajátját is. Egy tulajdonsága felelne csak meg egy valódi csillagénak, ez pedig a tömegvonzása. A dal címe tehát valami olyat jelöl, amely magához vonz, azonban csak azért, hogy a fényt elnyelhesse. Csillag, de nem igazi csillag, de mégis csillagnak hívják – „mely vala és nincs, noha van”. A fekete csillag a modern tudomány antikrisztusi szimbóluma.
A KLIP TARTALMÁRÓL
Most pedig vizsgáljunk meg néhány jelenetet a klipből – bár tanúságos lenne, de mégsem szükséges filmkockáról filmkockára kielemeznünk – egyelőre megelégszünk a legjelentősebb elemek megvizsgálásával.
Az első jelenetben egy halott asztronauta fogad bennünket
Az asztronauta, a bolygóról bolygóra utazó ember ideája nem mást jelent, mint a földi létállapotot földi eszközökkel elhagyni szándékozó embert – amely azonban sohasem fog megvalósulni. Nem csupán kiűzetett a paradicsomból, de egyre jobban el is távolodik tőle, így az evilági, azaz a horizontális tévelygések maximumát viszi végbe. Emellett pedig a transzcendens emelkedés, Krisztus mennybemenetelének modern, horizontális paródiájának tekinthetjük magát az űrutazást. Az űrkorszak, a futurisztikus elvágyódás, teljes mértékben a modern mentalitás sajátja, melyben az ember szellemi kibontakozásának egyetlen lehetőségét, a jelent, önkényesen elmulasztja.
Ezen a képen nemcsak a címadó feketecsillag látható, hanem egy arc is, amelynek csak bal szeme néz ránk
Itt egy ránk néző bal szem jelenik meg, amelynek párja hiányzik. Ez egyrészről lehet utalás a „mindent látó szemre”, amelynek máig kultikus jelentősége van a szabadkőművesség bizonyos formáiban. Azonban sokkal konkrétabb utalás az iszlám hadithokban megjelenő Antikrisztusra, a Szemfényvesztő messiásra, aki jobb szemére születésétől fogva vak – ez szimbolikailag azt fejezi ki, hogy a Szent Szellem (Szentlélek) Fénye hiányzik lényéből. Tekintete előtt pedig ott hever a tévelygéseiben elveszett modern ember.
Amint arra már korábban is felhívtuk a figyelmet, ez a jelenség nem egyedülálló
Mindezek tetejébe, ez az úgynevezett „balszem” egy képünkbe tolt napfogyatkozást jelenít meg, ami a fény majdnem teljes elsötétedését okozza. Ennek értelmében a „blackstar” nemcsak a fekete lyukra, hanem a Hold vagy valamilyen égitest által eltakart Napra is utal. Az asztrológiában a napfogyatkozás kártékony, romboló hatását nyilvánvalónak tartják. Ilyenkor nem szabad semmilyen komolyabb ügybe belekezdeni, mert garantált a kudarc. Most mindegy, mit gondol az olvasó ennek valóságtartalmáról, annyi bizonyos, hogy ez a szimbólum az éltető szellem (Nap) embertől (Föld) való elzárására utal. A magára hagyott Földet jelenti, ahol a sötétség (a Sátán) korlátlanul terjeszkedhet. (Milyen érdekes, hogy éppen a klip megjelenésének évében volt részleges napfogyatkozás Európában, illetve teljes napfogyatkozás a Föld legészakibb részén. Hovatovább, a klipben kiparodizált Krisztus keresztre feszítésének idején is „elsötétült az ég”. Ez is véletlen egybeesés?) Így a Szemfényvesztőt ábrázoló arcról elmondható, hogy nemcsak egyik szemére, hanem a másikra is majdnem teljesen vak.
A következő jelenetekben egy padlásteret láthatunk, ahol ott vár minket a befáslizott szemű énekes (szeme helyén gombokkal) és három félmeztelen fiatal, akik a megszállottság és az epilepsziás roham állapotai között valahol félúton vonaglanak, üveges tekintettel és rángatózó mozdulatokkal. Az tény, hogy a mai fiatalság viselkedése sajnos sok tekintetben hasonlatos az itt látható önkéntelenül rázkódó, értelemnélküli zombikhoz. Ráadásul a sovány, fülbevalós albínó és a néger úgy helyezkednek el egymás mögött, mintha buzik módjára hosszú izzasztó perceken keresztül egymást töcskölnék, ahol „természetesen” a néger a domináns és az életrevalóbbnak ábrázolt fél (utalás a fehér ember, no meg a nemek eltörlésére). A vén perverz, Bowie meg jót mulat a fajtalankodáson.
Nem, ez a jelenet nem az Ördögűző 4 előzeteséből lett kivágva!
Csak nem egy háromszög, közepén egy körrel? Tudjuk be ezt is az alkotói szabadságnak!
Majd megjelenik egy nő, akinek nem mellesleg egy farok is kilóg a ruhája alól, és elviszi az asztronauta díszített koponyáját egy ereklyetartóban, keresztül egy sötét, sivatagban található városon egy még sötétebb, fekete tornyokból álló helyre. Ezt követően nők részvételével valamilyen szeánszt vagy rituálét hajtanak végre.
Ebben a kontextusban a farok az alulról, ösztönök általi megrontó befolyás jelképe
A napjárással ellentétes kivonulás a körből
Számos sátánista szekta vett át elemeket a keresztény liturgiából, csak azért, hogy azokat visszafelé hajtsák végre, mintegy az égi rend megfordításának kifejezéseként. Ebben a jelenetben erre láthatunk utalást.
A sötét tornyok vagy az ördögtornyok korunkban, ha nem is ilyen formában, de léteznek, mint bizonyos megrontó lelki tendenciák fenntartói és kiterjesztői. Ezalatt azt értjük, hogy világunkban és lelkünkben működnek olyan okkult befolyások, amelyek – a tudatos szembefordulás hiányában – eltérítő erővel hatnak életünkre, szellemi kibontakozásunkra. Ezeknek pedig földrajzi értelemben is vannak megfelelései, központjai, amit nevezhetünk az ördög tornyainak. Olyan helyek ezek, ahonnan a hamis eszmék, a hagyományellenes életvezetési példák, a kártékony szuggesztiók erednek. Ilyen kiemelt központ például Hollywood. Egyébként a klipben megjelenő, visszataszító kinézetű gyertya is a gonosz által uralt toronyra vagy hegyre hasonlít.
Kinyilatkoztatás-paródia (aláfestésként huhogás kíséri) és a bamba hívek
Ezekben a jelenetekben Bowie sajátságos vallásgyalázása következik. Persze részéről egyáltalán nem ez az első ilyen próbálkozás. Korábbi korszakaiban is megjelenik az ön-messianizálás és ezzel egyidejű megváltó parodizálás „Jungle Fever” című albuma borítóján és a „The Next Day” című klipjében is.
Illetve még itt van ez a jelenet is. A készítők sajátosan képzelik el a keresztre feszítés jelenetét, ahol Jézus szalmabábuként, egy fél gombszemmel, kéjelgő mozdulatok közepedte ordít, mint egy vadember, fedett fejű, segglyukszájú társaival együtt, egy olyan völgyben, ahol a „konkoly” szemlátomást nem lett elválasztva a „búzától”. Erre csak annyit lehet mondani: Ez igen, fiúk, megcsináltátok!
Ez itt biztosan nem Krisztus gyalázása – ez a „művészi szabadság”
Nem, egyértelműen nem Krisztus gyalázása
Amikor erről a jelenetről kérdezték a rendezőt azt felelte, hogy eszükbe sem jutott a Megváltó gyalázása. Ez is csak a nagy nyilvánosság bigott véleménye, semmi több. Feltehetjük a kérdést, hogy melyik a rosszabb: tudatosan vagy tudatlanul gyalázni az Áldozat Szentségét? Vagy azt a kérdést is, hogy vajon ugyanilyen szabados elfogadásban részesült volna néhány koncentrációs táborban vonagló zsidó madárijesztő is? Biztosan nem. Itt a Krisztus által felmutatott Megváltói Princípium tudatos gyalázását és nevetségessé tételét láthatjuk, semmi mást.
Majd egy sajátságos okkult lemúriai „rituálé” következik kizárólag fehér nők közreműködésével, amit ki más, mint egy néger nő vezet. Itt egy mondat erejéig megemlékezhetünk arról a problémáról, amit a tudatosan elnégeresített fehér kultúra szenvedett el az elmúlt évszázadok során, aminek nyomait ma mindenütt tapasztalhatjuk a nyugati világban. A bevándorlással és a fajkeveredés propagálásával ez még inkább súlyosbodni fog a jövőben.
Valahol félúton Lovecraft és a Muppet Show között
A „rituálé” végén a nők megidéznek egy szemszörnyet, ami megtámadja a középső madárijesztőt, és végül megöli. Ez valójában nem más, mint a meggyalázott és megváltói szerepétől megfosztott, olcsó madárijesztővé alacsonyított „hamis messiás”, aki megkapja kiérdemelt jussát. A feje tetejére fordított értékrend számára szentségtelenné és fölöslegessé vált „hamis” megváltó végre eltűnik a világból, hogy az antikrisztus eljöhessen. Semmi szokatlan. Csak ami a világban történik.
Kacsints velünk te is! Mert kacsintani szuper! (5:14-nél)
A dalszövegben többször megjelenik két mondat (A szöveg elemzéséről bővebben itt):
„At the centre of it all, Your eyes”
„Mindeneknek a közepén a Te szemeid”
Ezzel kapcsolatban a dalban közreműködő szaxofonos azt nyilatkozta a Rolling Stone lapnak, hogy ezek a sorok Bowie állítása szerint Isis istennőre vonatkoznak. Ez tovább pontosítja ennek az elképesztően gusztustalan, lidérces hangzású és hangulatú klipnek a szándékait (Fekete Ízisz a sötét rítusok egyik kiemelt alakja). Végül pedig egy kis érdekesség arról, hogy mit lehet hallani akkor, ha visszafelé játsszuk le a sort: „Livré à Lucifer”, azaz „Átadva Lucifernek”. A visszafelé lejátszásban sokan kételkednek, és igen gyakori a belemagyarázás ezekbe, ugyanakkor a dal témáját és üzenetét tekintve cseppet sem lenne meglepő, ha ezt szándékosan alakították volna így.
Ez volt tehát Bowie új alkotása, amitől mindenki hanyatt dobta magát a modern popszakmában és a rajongók között is, miután lenyelték lelkiismeretük szavát és beálltak a szuggerált agyhalottak sorába. Szánalmas az a tény, ahogyan a cikkírók, bár meg voltak ütközve a látottakon, mégsem vonták kétségbe Bowie „zsenialitását”. Mi azonban a fent tárgyalt képsorokban semmiféle zsenialitást nem látunk – legfeljebb a megtévesztés démonjának körmönfontságát.
Komáromy Imre