Szabad-e lepaktálni az ördöggel? | Véleményünk az idei „Pride”-ról

Hatalmas létszámban vettek részt az idei Shame-en. Balekok tízezrei vonultak ki egy olyan ügy mellett, ami végső soron az ő vesztüket is okozza.

Június utolsó szombatján megtartották állítólag minden idők legnagyobb Pride-ját. Ebben a videóban utoljára mondtam ki ezt a szót,

az eseményre innentől Shame-ként fogok hivatkozni.

Ugyanis szerintem, aki részt vett a rendezvényen, vagy általánosságban egyetért a mozgalommal és álértékeivel, annak nem büszkélkednie, hanem szégyenkeznie kellene. És nem, ezt nem Orbántól vettük, évek óta használjuk a kifejezést.

Állítólag kétszázezren voltak, amit nyugodtan eloszthatunk kettővel. A tömegrendezvények létszámáról a szervezők mindig sokkal többet, az ellenséges média mindig sokkal kevesebbet hazudik. Mindenesetre tény, hogy a felvételek alapján rengetegen voltak, amit az váltott ki, hogy a kormány idén betiltotta a különféle nemi és szexuális eltévelyedések nyílt hirdetését az utcákon. Azaz gyakorlatilag

betiltotta a Shame-et, papíron legalábbis.

A felvonuláson értelemszerűen nem csak homoszexuálisok, transzvesztiták és a többi jelentek meg, szerencsére még ebben a meglehetősen alászállott korban sem tartunk ott, hogy ennyien legyenek. Csatlakozott hozzájuk sok agymosott külföldi és magyar ellenzéki szimpatizáns, hogy a Shame apropóján tüntessenek Orbán Viktor diktatúrája ellen.

A jelenség kapcsán sok kérdés felvetődik. Figyelmetlenség miatt futott bele ekkora pofonba a kormány? Netán szándékosan erre játszott, hogy nagyobb aktivitásra ösztönözze a tétlen szimpatizánsait a ’26-os választáson? Talán engedni akarják az ellenzéket, hogy kiélje magát egy újabb négyéves Fidesz-diktatúra előtt?

A felszín alatt ők is a homoszexuális lobbi támogatói?

Esetleg valahonnan sokkal fentebbről kiadták az ukázt, hogy el kell veszíteni a választást, és ehhez hülye döntések sorát kell végrehajtani? Várnunk kell még ahhoz, hogy ezeket pontosabban megválaszolhassuk.

Nem akarok túlzottan belemenni, mi a baj az LMBTQ-propagandával, ezt napestig lehetne részletezni, de néhány fontos megállapítást azért tenni fogok a témában. Ebben a videóban utoljára használom azt, hogy LMBTQ, nem vagyok hajlandó az ő megtévesztő kifejezésükhöz alkalmazkodni.

Helyette a szexuális és nemi deviációk propagandájaként fogok rá hivatkozni, amit a cenzúra elkerülése érdekében úgy rövidítek, hogy SzeNeDe-propaganda.

Többször elmondtuk már, miért tartjuk kártékonynak a homoszexualitás nyílt terjesztését. Relativizálja a tradíciók és tradicionális tanítások érvényét, megkérdőjelezi a hagyományos családminta emberi életben betöltött központi szerepét, kihasználja az identitásukban kiforratlan fiatalok hiszékenységét, túlhangsúlyozza a szexualitás és a nemiség egyéni és társadalmi jelentőségét, elutasítandó emberi gyarlóságokból csinál erényt, és még sorolhatnánk.

Ezeket viszonylag sokan elmondják. De időnként hiányolom, hogy a normalitáspártiak részletesebben megmagyarázzák például a család jelentőségének mélyebb, szellemi okait. Mint ahogy minden másnak, úgy ennek is úgy lesz igazi érvénye, hogy transzcendens bekötöttséget adunk neki. Az univerzálisan követhető tradíciók mellett voltak egykor dinasztikus, családi hagyományok is. Mint tudjuk, a tradíció átadást jelent. Méghozzá elsősorban a szellemi tudás átadását. A maga szűkebb és személyre szabottabb formájában

a családi generációk láncolata is a transzcendens tudás átadásának egy formája volt.

Ez az áthagyományozás időnként egy mesterség áthagyományozását jelentette, míg más esetekben, például bizonyos tibeti vagy indiai családokban, akár a legmélyebb metafizikai tudás apáról fiúra történő átadását. Ha ma ez a tudás a legtöbb esetben el is veszett, ismernünk kell a család közönséges jelentésén túli távlatokat ahhoz, hogy érdemben a védelmére tudjunk kelni. A „család az család” szlogen már csak azért is ostobaság, mert ezen megközelítés értelmében, ahol az Eredethez való visszatérés igénye nem jelenik meg, ott családról eleve csak nagy jóindulattal beszélhetünk.

A SzeNeDe-lobbi pontosan ennek a magasabb rendű visszacsatolásnak az ellensége és lerombolója.

Eredetileg a nemesség testi-biológiai szintű megőrzésének hátterében sem valamiféle gőgös elitizmus állt, hanem hogy az elkerülhetetlen szellemi képzés mellett testi szinten is elősegítsék a tisztább kapcsolódást a nagybetűs Eredethez.

Vagy ott a nemiség kérdése. Magyarországon szerencsére vannak még politikai pártok, akik azt képviselik, hogy a férfi legyen férfi, a nő pedig nő. De hogy a férfi hogy lesz férfi, a nő pedig milyen kritériumok alapján lesz nő, olyan szinten mellőzött téma, hogy az már félsiker a SzeNeDe-propagandisták számára. Az emberekkel elméleti és gyakorlati szinten meg kell ismertetni a tradicionális nemi tulajdonságokat, enélkül aligha lehet valós eredményt elérni.

Szégyen, hogy egy ilyen felhevített témában nincs értelmes közéleti eszmecsere a jobboldal részéről.

Ennek oka részben az lehet, hogy a tradicionális nemi szerepeket pártolók körében is kevesen vannak ma már olyanok, akik a két nem által felmutatott minőségeket mélységeiben értik. Természetesen ez a terület sem érthető meg igazán szellemi megközelítés nélkül. A két nem misztérium, amikkel kapcsolatban nem okoskodni és gyanakodni kellene, hanem hagyni időt, hogy lényegiségük feltáruljon. A férfi és a nő egybekelése a transzcendens egység helyreállításának szimbolikus aktusa. Ez az egység pedig csak a már testi szinten is egyértelműen megmutatkozó különbözőségek kultiválása révén valósítható meg. Ahogy egy teljes napot egyszerre jellemez a nappal és az éjszaka, úgy a nemi egység beteljesítését is szükségképpen két, egymástól határozottan eltérő nem kell, hogy alkossa. Két nappal vagy két éjszaka nem képes visszaadni a huszonnégy órás nap teljességét. Papolnak itt folyton a másság elfogadásáról. Pedig, ha jobban megnézzük, milyen elemi ellentétek mutatkoznak meg férfi és nő viselkedésében, gondolkozásmódjában, szemléletében, testiségében, hamar ki kellene derülnie, hogy

férfi és nő szerelme a másság elfogadásának, a másik önmagamkénti megélésének egy olyan ékes példája, ami mögött szégyenkezve elbújhat minden érzékenyítő szervezet úgynevezett elfogadása.

A folytonos sulykolás ellenére a SzeNeDe-közösség tagjainak mindennapjai nem igazán a szivárványos szeretet jegyében állnak.

A párok úgy váltogatják egymást, mint az elhasznált alsógatyát,

a tartós párkapcsolat nagyon ritka, ami arra utal, hogy a testi vonzalomnál mélyebb kapcsolódásra kevésbé képesek. Kiemelten sok a droghasználó köztük, ami jellembeli ingatagságra vall. Rengetegen múltbeli trauma vagy kiszolgáltatott szociális helyzetük miatt kényszerülnek ilyen életre, azaz nem a szabad önkiteljesedés, hanem megnyomorító negatív történések következményeképp. A túlnyomó többség kimondottan vallásellenes, azaz nem irányítja magasabb rendű vezérlőelv az életüket. Akik hisznek Istenben, azok is egoista módon a kereszténységtől várják el, hogy megváltoztassa a tanítását a homoszexualitás kérdésében, ahelyett, hogy ők igazodnának önfeláldozóan az embert felülmúló igazságokhoz. Hogy a botrányos szexuális kicsapongásokról, gyakran ízléstelen megjelenésükről, jellegzetes affektálásukról,

a pedofíliával való tagadott, de rendre kimutatható kapcsolódásról ne is beszéljünk,

amik mind arról árulkodnak, hogy a szeretet álcája ellenére sokukban van egy öntudatlan rombolási szándék mindazzal szemben, ami szép és jó. Az unokaöcsém mindig lerombolta a Lego-várat, amit idősebb testvérével építettünk, pedig bizonyára őt is a szeretet vezérelte hozzánk. Valahogy így kell elképzelni a lobbi képviselőinek jószándékát is.

Az sem igaz, hogy kisebbség lennének. Amikor a globális gigacégek mindegyike szivárványszínűvé teszi a logóját, amikor nem jelenhet már meg film SzeNeDe-érzékenyítés nélkül, amikor a legenyhébb buzizás miatt életre szóló tiltásokat kapsz a közösségi felületeken, igencsak nehezen lesz hihető az elnyomott kisebbség szerepében való tetszelgés.

Az is butaság, amikor azt mondják, hogy a gyerek nemi identitását nem lehet megváltoztatni azzal, hogy a felvonuláson lát néhány nőnek öltözött férfit. Ilyet senki nem mondott. A gyereket ettől azért kell megkímélni, mert

egy transzvesztita látványa csúnya és ijesztő.

Nem szabadna félvállról venni a gyerekek érzékenységét. Az, hogy ma beteg mesékkel és videójátékokkal tömik a fejüket, nem jelenti azt, hogy készen is állnak ezen negatív ingerek befogadására. Amennyiben viszont konstans módon minden irányból ilyen ingereket kap, az elhajlás esélyei megnövekednek. Ebben nincs semmi érthetetlen. Az ember úgy működik, hogy leutánozza a környezetét. Ha SzeNeDe-impulzusok érik rendszeresen, akkor azt.

Az is mennyire álságos, hogy az utóbbi években több-kevesebb sikerrel megpróbálják a Shame-ről visszaszorítani a botránykeltő elemeket. Csakhogy abból, hogy a vonaglásukon igyekeznek kulturáltabb benyomást kelteni, még nem következik, hogy kevesebb Emma van a tagjai közt.

És itt térek rá a fő mondanivalómra: szabad-e lepaktálni az ördöggel? A Shame-en most nagyon sok olyan ember jelent meg, aki elvileg nem a homoszexualitás mellett, hanem tágabban a kormány, szűkebben a gyülekezési törvény korlátozása ellen tüntettek. Csakhogy

a gyülekezési törvény korlátozásának a Covid idején egy sokkal durvább megjelenésével találkoztunk, amihez ugyanezek az állítólagos szabadságharcosok a legnagyobb szolgalelkűséggel alkalmazkodtak.

De említhetnénk a Becsület napját is, aminek betiltása szintén senkit nem izgat. Ebből két dolog szűrhető le. Egyrészt az, hogy a gyülekezési jog csak akkor fontos, ha az baloldali elvek sérülésével kapcsolatos, másrészt az, hogy a tömeg birka módjára manipulálható, így csak azon ügyek mellé állnak be, amikre az állatidomáruk utasítja őket. Jelen esetben arra, hogy jelenlétükkel tovább erősítsék a SzeNeDe-lobbi magyarországi térnyerését.

Ennélfogva egyáltalán nem mindegy, hogy milyen rendezvény kíséretében alakult ki ez a kormányellenes tüntetés. A tüntetőknek, még ha a kormánnyal szembeni elégedetlenségük jogos is, túl kevés eszük volt ahhoz, hogy összerakják a nagyobb képet. Ők most

egy állítólagos rossz ellen léptek fel, csakhogy egy köztudottan kártékony lobbi pártjára állva.

És ez hatalmas hiba. Ez olyan, mintha az ember szaros ronggyal akarná felmosni a padlót. Vagy mintha az akasztás helyett golyó általi halált választana. Aberrációval harcolni a korrupció ellen? Csak a hülye nem ismeri fel, hogy ebből nem sülhet ki semmi jó.

Sajnos ez történik egy olyan világban, amelyben az emberek nem rendelkeznek határozott tradicionális létszemlélettel. Mivel nincs egy szilárd vonatkoztatási pont az életükben, aminek alárendelik a döntéseiket, ellentmondásokba keverednek. Elkezdik a még ógörögöknél is rendellenesként kezelt homoszexualitást a szeretetet szinonimájaként kezelni, az évekkel ezelőtt még visszataszítónak számító drag queen vetkőzése hirtelen izgalmas művészi alakítássá módosul, az egymást pórázon vezető botrányt keltő tűsarkús, bőrtangás férfiak a szabad önkifejezés jelképeivé válnak. Miért? Mert a világnézettelen kispolgárnak a tévében azt mondták. Mert a Partizánon elhitették vele, hogy ezzel a saját jogaiért harcol. Mert a Telex szerint ez az ő ügye is. Mert a 444 azt írta, hogy ezzel jön el a szabadság.

Az idei Shame-en nem a kormány, nem Orbán Viktor, nem a kis létszámú Mi Hazánkos ellentüntetők buktak a legnagyobbat, hanem azok a tízezrével utcára csődített balekok, akik most szentül meg vannak győződve a győzelmükről.