Mindeközben az Indexen
Hogy a modern kor hírdömpingje milyen szánalmas erőlködéseket tud kicsikarni az újságírónak nevezett tollforgató söpredékből, ahhoz elég megnyitnunk egy népszerű hírportál kezdőoldalát, és végigtekintenünk az ott található híreket, bejegyzéseket.
Jóllehet a szerkesztők és írók előszeretettel hitegetik magukat és másokat azzal, hogy olvasottságuk fontosságuknak, szaktekintélyüknek és profizmusuknak köszönhető, józanabb pillanatukban talán maguk is belátják, hogy ennek semmi köze mondvacsinált hitelességükhöz. Az internetes oldalakba rengeteg pénzt pumpálnak, ennek köszönhető az olvasottság és az ismertség.
A szerzők a fontos témákról meghatározott koncepció szerint írnak. Utasításba van nekik adva, hogy kit és mit kell pozitív, negatív vagy semleges színben feltüntetni. Ez a lényegi része a dolognak. Színtiszta propaganda az egész, aminek csak nagyon kevés köze van a valósághoz. Az egyik feladatuk tehát a fontosabb híreket a saját érdekeik szerint értelmezni és népszerűsíteni.
A többi hely pedig az űr kitöltésére szolgál, amit szintén majdnem minden esetben a társadalomrombolás jegyében végeznek.
Az Index 2016. július 11-i délelőtti címlapján a következő jelentéktelenségekkel találkozhatunk.
A naprakészség és a szenzáció folyamatos kényszere olyan szánalmas és semmitmondó sztorikat szül, mint például az EB döntő lepkeinvázója. Az oknyomozás sok ezrekben oldhatta fel az értetlenség feszültségét, amit a francia-protugál meccs gyanús mellékszereplői keltettek fel bennük. Ezzel a fantasztikus beszámolóval Lovas Gergő a nézőkben felgyülemlett találgatásoknak és félreértéseknek vette elejét, amivel hősiesen hozzájárult a társadalmi tudatlanság felszámolásához.
De van itt más is. Az Index a comment.blog íróját, Kovács Bálintot, az igazság áldozatos élharcosát linkeli, aki felfedezte, hogy az olasz köztévé cenzúrázta egy amerikai sorozat homoszexuális jelenetét. Az író az elnyomás és a kirekesztés bűnnyomait idejét nem sajnálva felkutatta, és a vágatlan jelenetet közszemlére bocsájtotta, hogy ország-világ előtt megtörténjen a leleplezés. Kovács Bálintnak hálával tartozunk, amiért hazánkban is ismertté tette ezt az igazságtalanságot, és hogy értésünkre adta: a világ még távolról sem olyan tökéletes, mint ahogy azt szeretnénk.
Közben jobboldalon Mészáros Tamás is felvilágosít bennünket a hírről, amely ismerete nélkül felvilágosulatlan barmok szintjén érezhetnénk magunkat. Szerinte ugyanis drámaian megnőtt a nemet változtatni akaró britek száma, amit a társadalom egyre elfogadóbbá válásával magyaráz. Nincs mese, úgy tűnik, néhány maradi ellenkezésétől eltekintve, az új boldog világ kopogtat az ajtónkon. És mivel az elfogadás olyan nagy érték manapság, én sem fogok belekötni a címben olvasható túlzásaiba, hiszen az ilyen apró csúsztatások simán beleférnek az újságírói gyakorlatba, ha azzal egy óriási jelentőségő, világbéke kulcsát jelentő témára sikerül ráirányítani a figyelmet. A cél szentesíti a hazugságot, akarom mondani, az eszközt.
És itt a kedvencem. Sajó Dávid és Ajpek Orsolya leugrottak a Balaton Soundra, hogy ott néhány kigyúrt tahó bulizási szokásairól tudósítsanak. E két találékony riporternek köszönhetően ráébredhettünk arra, hogy ezeknek a nagypofájú suhancoknak is van szíve, és a kitartásnak – nomeg a rengeteg piának és extasynak – köszönhetően bárkinek, még a legnagyobb lúzereknek is összejöhet egy gyors numera a Balaton parti őrületben. Művészien adják vissza azt az érzetet, amit az olvasóik egy bizonyos hányada is átélt, így a nosztalgia kellemes érzésével ajándékozzák meg őket, mindemellett pedig sugallják a tanulságot, miszerint nincs az a nyomor, amibe ne lehetne némi boldogságot csempészni.
Persze a extrém halálhírek sem maradhatnak el. Ezekből is megtudhatjuk, milyen kegyetlen az élet, és hogy nem játék. Ám arra is ráébredhetünk, milyen szerencsések vagyunk, hogy mennyivel jobban élünk azokhoz képest, akiket elragadott a sors. És ez éppen az Index munkatársainak felelősségteljes tevékenysége révén tudatosulhatott bennünk. A cuki állatokkal pedig arra ébresztenek rá, hogy a szörnyűségek ellenére tudni kell örülni a hétköznapok apró örömeinek.
A hírgyártás kényszere és a világ által diktált elvek és elvárások kritikátlan elfogadása miatt ezek a szerzők egyre szánalmasabb próbálkozásokat tesznek saját munkájuk végzése érdekében. Okádják magukból az értéktelenséget. A tényleges igazság feltárásához túl gyávák, hivatásuk otthagyásához szintén. Így megmaradnak a pitiáner oknyomozás és a karneváli szórakoztatás nevetséges szintjén. De vajon mikor fognak kilépni a prostituáltak megalázó szerepköréből, és mikor ébrednek rá, hogy mindaz, amit letettek eddig az asztalra, Isten szemében egy lyukas garast sem ér?
