Amit tudhatunk a politikáról, és amit nem

Véleményem a politikai médiatartalmakon való rágódásokról, esélylatolgatásokról, véleménycsatározásokról stb.: vajon aki nem tudja, a saját lakásától két ajtóval arrébb mi történik, az miért tudná, mi folyik a világpolitika berkeiben (amiről néha még a „beavatottak” sem tudnak semmit)?

Nem tudom, mit csinál a Lajos a földszinten, vagy hogy ki a Bözsi barátja, de tudom, mit (nem csak csinál, hanem) gondol, akar stb. az amerikai vagy az oroszországi politikai háttérhatalom, tudom, amit még a szolgálatok emberei sem tudnak, tudom, amit még a lobbiszervezetek vagy a gazdasági élet emberei is titkolnak egymás elől. És legfőképpen tudom, amiről fogalmam sincs, mert nem csak eltitkolják előlem, de egyszerűen egyáltalán nem ismerek belőle egyetlen tényezőt sem. Mindegy, hogy a politikai elemzések magasiskoláját vagy a Blikket olvasom-e, ez a helyzet nem változik.

Politikáról (főleg amennyiben arról a politikáról beszélünk, ami az embereket a legjobban foglalkoztatná) leginkább az tud, aki csinálja vagy csinálni tervezi, de ő is csak arról, amit ő maga csinál vagy gondol. És azt pedig a legritkább esetben fogja feltárni, nem hogy a nyilvánosságnak, de még a legközelebbi barátainak is óvatosan.

A nyilvánosság és a valós mozgatórugók nem csak elenyésző részben fedik egymást, hanem rendszerint egyenesen teljesen ellentétesek, sőt vonatkozásban sem állnak egymással. Nem csak gyanítható, hanem száz százalékosan bizonyos, hogy azok az erők, amelyek a világpolitikát vagy az egyes országok politikáját meghatározzák, egyáltalán, soha, egyetlen pillanatra sem kerülnek a „tömegtájékoztatás” reflektorfényébe. Mert olyan nincs is. A tömeget legfeljebb az időjárásról tájékoztatják, de többnyire arról is rosszul.

A politikai médiatartalmak 99 %-a egyedül az értékes idő értelmetlen és pozitív következmények ellen beoltott elütésére, illetve az emberi elme idegen, egymással kapcsolatban is alig álló, irreális impulzusok általi szétzilálására „használható”.

Ferenchegyi Endre