Mi zajlik a társkereső oldalak hátterében?

A mai modern világ csak úgy okádja magából a liberális őrültségeket. Ennek egyik szüleménye a Tinder néven emlegetett társ- vagyis inkább szexpartner kereső oldal, ami a huszonévesek körében nagyon népszerű.

A virtuális valóságban való gondtalan éldegélés sok mindenkinek örömet szerez, és a legtöbben kritikátlanul élnek ezzel a modern lehetőséggel. Az internet a világ nagy részén már szinte azonnal elérhető, a hatalmak pedig mindent megtesznek azért, hogy előbb-utóbb mindenki élvezkedhessen a világhálón.

A Tinder egy okostelefonra bárki által letölthető ingyenes alkalmazás. Fontos, hogy ingyenes, hiszen ha fizetős lenne, sokkal nehezebb lenne terjeszteni, sokkal kevesebben alkalmaznák. Nem árt tudni továbbá, hogy ez a program homoszexuálisok kezdetleges ismerkedési felületének továbbgondolt változata, ami már önmagában sokat elárul ennek az egésznek a szellemi színvonaláról. Egyszerű kezelhetősége, Facebookkal való összeköttetése miatt nagyon népszerű a mai fiatalok körében. Az alkalmazásban nem kell mást tennünk, csak kiválasztani az érintőképernyőn lehetőleg minél gyorsabban azt, aki első ránézésre a profilkép alapján megtetszik nekünk. Ezután, ha a mobiltelefon „túloldalán” a mi profilunk is megtetszik az általunk szimpatikusnak vélt egyénnek, a program kiírja, hogy „match”, vagyis hogy „összapasszoltok”. Ezután gyakorlatilag

a program összeereszt bennünket, mint kan kutyát a tüzelő szukával, mindenféle előismeretség nélkül.

A mostani generáció tehát – ha az ehhez hasonló trendek elterjednek – teljesen általánosnak fogja tartani, hogy ez az egyetlen módja a célravezető ismerkedésnek. Hiszen az egész azt sugallja, egy férfi/nő meghódítása pofonegyszerű – csak internet-előfizetés, meg egy készülék kell hozzá. Ezért a későbbiekben is mellőzni fognak mindent, ami kifinomult emberi tevékenységre vall. Társunk meghódításában nem lesz már semmi költői, romantika, kihívás és találékonyság, bár igaz, ami igaz, a másik fél részéről nem is lesznek ezek elvárt dolgok. Persze a dolog bizonyos értelemben nem újdonság, hiszen a mai éjszakai élet is körülbelül ezt tudja nyújtani. A különbség annyi, hogy itt még annyira sem kell megerőltetnünk magunkat, hogy lehúzzunk néhány felest és gépzenére végigőrjöngjünk egy szánalmas estét választottunkkal a kívánt „siker” érdekében.

Elhiszem, hogy a mai fiatalok unatkoznak, és ez legalább leköti őket, plusz szeretik, ha simábban, erőfeszítések nélkül mennek a dolgok. De nem szabad elfelejteni azt a törvényszerű jelenséget, hogy

a sors mindig olyan hasonló érzelmi és szellemi sírkövekkel fog „összehozni”, amilyenek valójában azok az emberek, akik erre rászorulnak.

Hiszen a legfontosabbat sosem fogják megkapni olyantól, aki a hódítást piti játszadozásnak fogja fel, és ezt a felelősséggel teli időszakot képek és nevek lelketlen válogatására cseréli le.

Manapság már csak a külső számít, az is lebutítva, néhány fotó alapján, ami egyáltalán nem adja vissza valódi külsőnket, nem hogy a bensőnket. Sokan bele sem gondolnak, hogy egy ilyen villám-ismerkedés során esélyes, hogy összekeveredhetünk erőszakos, perverz, szex-éhes egyénekkel is, akiről első ránézésre nem is feltételeznénk semmi negatívat. Probléma itt még az is, hogy az emberek nem kapnak semmilyen pozitív visszajelzést kiüresedett és minden valódi értéket nélkülöző életükben.

Annyi maradt nekik, hogy egy vadidegen jobbra húzza a gondosan kiretusált és profi módon elmaszkírozott képüket.

Az emberek az élet számos területén megszokták, hogy csak úgy, maguktól mennek a dolgok. Minden ott van egy karnyújtásnyira vagy egy gombnyomásnyira. Akár egy gyors ebédszünetben is felszedhetünk több partnert egyszerre. Ez a program sem igényel különösebb erőfeszítést, sőt intelligenciát sem. Nem kell önmagunkat adni, elég egy jó pillanatban elkapott fotó, amire máris buknak a szenzációhajhász felhasználók.

Egyébként a profilképek jobbra-balra dobálása a más emberekkel való abszolút negatív bánásmód szimbolikus kifejeződése. Például ha valaki „nem jön be”, azt egész egyszerűen arrébb pöckölöm, gyakorlatilag kidobom a szemétbe. Az ilyen felhasználók könnyen abba a hibába eshetnek, hogy a való életben is ilyen alpári módon fogják kezelni embertársaikat. Az egyedülálló fiatalok fel sem fogják, hogy ilyen ismerkedési formákat használva csak még magányosabbakká válnak.

De hogy juthatott el az emberiség idáig? Lehet szidni a generációt, hogy senki sem mutat kiutat, és hogy nincsenek barátok, meg hogy szar az élet. Lehet szidni a politikát, a technológiai forradalmat, de még a háttérhatalmakat is.

Ez nem kizárólag az ő hibájuk, hanem mindenkinek a saját magáé.

Ezek a hatalmak csak bedobnak aljas húzásokat, de valójában mindenki maga dönti el, hogy mit kezd ezekkel. Beengedi az életébe, a mindennapjaiba vagy nem. Ezt egy jó próbatételnek is fel lehet fogni. Az a lényeg, hogy akit boldoggá tesznek az élet más területén jelenlévő dolgok, akinek az esze nem 0-24 órában a szexen forog, aki a párválasztást nem erőltetett szükségletnek fogja fel, annak nem lesz szüksége ezekre a játékszerekre. De ha elsőre ez nehéz is, érdemes lenne nyitni ez irányba, hogy ne szippantson be minket teljesen az egyre életidegenebb találmányok világa.

Ezek az első látásra sok embernek szimpatikus kis programocskák nem mások, mint az emberi józanság megrontására irányuló, aljas, a hedonista élvezkedés vágyát erősítő kreálmányok. A nemek közötti kapcsolat abszolút megrontására irányulnak. Az állatias ösztönök kiélésének felturbózását propagálja, semmi egyebet. Az, aki ilyen oldalaktól függ, a valódi életben nagyon nehezen fog tudni valódi kapcsolatot kialakítani. Mindenki hozzá van szokva a villámgyorsasággal összehozott randikhoz, majd az azt követő aktusokhoz. Ugyanakkor

ezzel lemondanak a várakozással járó izgatottságról és a szerelemre való türelmes felkészülésről.

Lemondanak a távolság feszültségteremtő jótéteményeiről és a lélek virágnyíláshoz hasonlatos, lassú kitárulkozásának szépségéről. Kidobják az ablakon a vonzalom felfokozásának lehetőségét és a másikra való hangolódás báját. És végletesen megfeledkeznek arról, hogy a hozzájuk illő pár képét nem a számítógépnek kellene megteremtenie, hanem a folyamatosan és helyesen táplált benső képzeletnek.

Elég sajnálatos, hogy az embereknek manapság már csak saját alantas ösztöneinek kiélése a mérvadó. Akinek nem elégítik ki gyenge-közepes igényeit bizonyos időközönként, egyszerűen képtelen koncentrálni más, az élet egyéb területein adódó fontosabb dolgokra. Lehet, népszerűnek hiszik magukat ettől, de majd ha húszan átmennek rajtuk, és még utána is sötét űr keletkezik a lelkükben, kapizsgálni fogják, hogy rossz úton járnak.

Sokan hisznek abban, miszerint ha egy nőnek és egy férfinak közös jövőjük van, akkor elkerülhetetlen, hogy találkozzanak. Ha ez tényleg így van, nehogy már egy programra bízzuk a megoldást!

Szűcs Veronika