Megfigyelnek bennünket!
Sok regény és film feldolgozta már a műholdas és egyéb jellegű megfigyelések, lehallgatások problémáját. Az egyik legismertebb A közellenség című film, de a Bourne filmek vagy Person of Interest című sorozat is kiválóan érzékelteti, milyen szintű technológiával és milyen kiterjedt hálózattal rendelkeznek az emberek megfigyelésére szakosodott szervezetek. A regények közül Az elme gyilkosai emelhető ki. Itt egy kis ízelítő a lehallgatásokkal kapcsolatos tényekről:
„Körülbelül 8000 műhold kering a Föld körül, és ebből csak mintegy 600 működik. Legalábbis, ez a hivatalos verzió. Viszonylagos gyakorisággal jelentenek be műholdfellövéseket: ezek a műholdak kommunikációs, meteorológiai, földrajzi és tudományos méréseket végző műholdak. Kiindulva a 600-ból, és összeszámolva és kivonva belőle a bejelentett fellövéseket, még mindig igen tekintélyes mennyiségű ismeretlen rendeltetésű műholdról van szó. A kémműholdak nappal és éjszaka folyamatosan figyelik a Földet, pásztázzák a fényspektrum széles sávját számos érzékelési tartományban, továbbá lehallgató tevékenységet is végeznek. [Érdemes felvetni, hogy talán a Hubble űrteleszkóp sem a csillagok pásztázására készült elsősorban.]
A műholdas lehallgatásnak több módja is van, az egyik a kulcsszó-figyelés. Minden olyan kommunikáció, ami a küldőpontból a fogadópontba való haladása közben rákerül valamiféle általános csatornára, megcsapolhatóvá válik. A telefon, a fax, a telex, az Internet, a tévé- és a rádióadások mindegyike illetéktelenül is figyelemmel kísérhető. A CIA testvérszervezetei, melyek irányítják a légi és űrfelderítést, minden egyes általános csatornán folyó kommunikációt megcsapolnak. Mindegyiket. Ezek többsége természetesen nem egyéb, mint a szervezet vevőberendezésein átsuhanó jelek halmaza, és pusztán tömegük miatt nem is lenne lehetséges, hogy mindet meghallgassa valaki, ezért a vevőberendezés komputereibe betáplálnak néhány száz szót és kifejezést mindenféle nyelven, melyek ha elhangzanak, felvétel lesz belőlük. Betáplálják például, hogy elnök, bomba, merénylet, CIA, Fehér Ház, Moszad, KGB és egyebek, és ha egy beszélgetés során elhangzott a megjelölt szavak közül valamelyik, az adásból felvétel lesz. A kulcsszavak listája bővíthető, aktualizálható.”
Ebben a cikkben nem fogjuk teljes egészében megvizsgálni a megfigyelések gyakorlatát. A jelen gondolatmenet célja a jelenség rövid értelmezése és néhány következtetés levonása.
Ezt sokak még mindig fikciónak tartják, míg mások elhiszik ugyan, de teljes közömbösséget tanúsítanak vele szemben, mondván, nincs rejtegetni valójuk, vagy nem folytatnak olyan tevékenységet, ami olyan fontosságú, hogy megfigyelés tárgya legyen.
Eltekintve az üldözési és konspiráció mánia veszélyeitől, nem árt tisztában lenni azzal, hogyan és miként követik életünket, ugyanis a kérdés nem olyan egyszerű, mint ahogy azt az imént említett vélemények sugallni akarják. Nemcsak azért problémásak a megfigyelések, mert általuk bármikor megakadályozhatnak bennünket nemzetünk felemeléséért és hagyományaink felélesztéséért tett kísérleteinkben, hanem azért is, mert ezáltal olyan viselkedésre, élet- és gondolkozásmódra kényszeríthetnek minket, amely – ha a végletekig fokozzák – önmagunk totális megtagadásával végződhet.
A megfigyelés tehát nemcsak a rendszerrel szemben jogosan vagy jogtalanul lázadók likvidálása miatt működik, hanem amiatt, hogy hamis elvárás rendszerüket a hatalomgyakorlók mindenkivel maradéktalanul betartathassák. (A modern társadalmak ugyanis álértékek és hamis célok mentén szerveződnek, és ebbe mindenkit be akarnak vonni.)
Ebben a jelenségben a tradicionális civilizációk feje tetejére állítását állapíthatjuk meg. Míg a vallásos élet centrumában Isten állt, addig a modernitás központjába a mindent látó kamera került. A régiek Istene ugyancsak mindent látott, ám azzal a nem elhanyagolható különbséggel, hogy ez a hívő ember érdekét szolgálta. Ugyanis az ember Isten tételezésével – a szellemi tökéletesedés céljával – sarkallta magát arra, hogy kibontakoztassa képességeit és mintegy meghaladja önmagát. Isten és Isten „tekintete” volt számára az a viszonyítási pont, amellyel ellenőrizhette azt a szellemi szintet, ahol állt. Az úgynevezett „mindent látás” isteni képességének elfogadása az adott személyben rejlő negatívumok megtalálása és felszámolása miatt volt fontos. Hogy ne maradhasson szennyeződés az ember lelkében, és így teljes tisztaságában járulhasson Isten színe elé. A benső sötétség felszámolása tudatos művelet volt, erős és önálló elhatározáson alapult, melyet követően az ember átfogóbb önismeretre tehetett szert.
Ezzel szemben a bekamerázott világ – ellehetetlenítve az őszinte és többé-kevésbé autonóm kibontakozást – kényszerrel igyekszik változtatni az embereken. Külső ráhatás révén, egyéni, sötét érdekek megvalósulása érdekében. Úgy próbál hatni, befolyásolni és kényszeríteni, hogy nem engedi meg az embereknek a velük történő folyamatok megértésének és a szabad választásoknak a lehetőségét. Elvárást fogalmaz meg, ami többé nem az Isteni inspiráció alatt álló lelkiismeret hangja, hanem egy közvetett, külső utasítás, amivel sem irányát, sem tartalmát illetően nem tud azonosulni az ember. Vádol és büntet, ellenőriz és fegyelmez, de nem tanít, nem mutat szerető megértést, egység tapasztalást és totálisan elfojtja a szabadságnak, az önfelülmúlásnak és a megvalósíthatatlan megvalósításának vágyát. (Hogy ezt leplezze, éppen azzal vádolja a vallásokat és hagyományokat, ami valójában rá érvényes. Vagyis hogy elnyomva uralkodik.)
A korlátlan külső megfigyelés szimbolikusan azt fejezi ki, hogy az ember elveszítette az önmaga feletti kontroll képességét, és átadta magát egy idegen akarat felügyeletének, amely nemcsak felszámolja élete intimitását, hanem bele is avatkozik abba, hogy a saját szája íze szerint terelhessen mindenkit. A modernitás álságos volta tehát ezen a téren is erőteljesen tetten érhető. Az ember felelőtlenül olyan technikai vívmányokra bízta magát, amelyek a segítség álcája alatt éppen hogy eltérítik őt eredeti céljától, megkötözik és bezárják őt a hazugság és az embertelen elvárások börtönébe.
Végezetül álljon itt egy illusztráció, hogyan és miként képesek kiszúrni bármilyen személyt nagy távolságból, akár óriási tömegből is: Arcfelismerés a tömegben (Nézz ki egy személyt, kattints a képre kétszer, és megint kétszer, majd mindaddig, amíg tisztán kivehető lesz az arc.)
