Médiavadász interjú | Felülnézet podcast

Az alábbi videó a Felülnézet podcast 3. adásának lejegyzett változata. A szöveget javítottuk, gördülékenyebbé tettük, néhány helyen kiegészítésekkel láttuk el, a kevésbé releváns részeket pedig töröltük.

Ez a Felülnézet harmadik hivatalos adása, melyben vendégünk Gődény Jonatán barátom. Elsősorban a Médiavadászból ismerhetitek, de sok más izgalmas dologról is szó lesz. Mit kell rólad tudni?

A Debreceni Egyetemen filozófiát végeztem. Diplomám alapján azt lehet mondani, hogy filozófus vagyok. De egyébként soha nem írtam szakfilozófiai szövegeket. Inkább a szó eredeti értelmében tartom magam filozófusnak.

A filozófia azt jelenti, hogy a „bölcsesség szeretete”,

ilyen értelemben merem magam filozófusnak nevezni. Elsősorban sosem a modern filozófiák érdekeltek, hanem a tradicionális bölcseletek. Hiába filozófiát végeztem, érdeklődésem középpontjában a vallások, a tradíciók, a tradicionális metafizikák állnak. Amilyen tevékenységet végeztem – írások, videók –, azok sem filozófiai szempontból lettek elkészítve, hanem a metafizikai tradicionalitás létszemlélete alapján.

A személyedet illetően a különböző jobboldali fórumokon, internetes bugyrokban időnként felmerül, hogy neked mi a származásod.

Én javasoltam, hogy beszéljünk erről, mert zavar, hogy ezzel kapcsolatban van egy félreértés. Sokan azt gondolják rólam, hogy zsidó vagyok. Nem azt akarom mondani, hogy ciki dolog zsidónak lenni. Hanem engem egyszerűen zavar, hogy van egy dezinformáció ezzel kapcsolatban.

Ez onnan indul ki, hogy a szüleim kiemelt érdeklődést tanúsítanak a zsidó hagyomány iránt. Ez azt jelenti, hogy időnként ellátogatnak zsinagógába, tanításokat hallgatnak. Apukám még kabbalával is foglalkozott. A tetoválásaikon is vannak erre utaló jelek. Emiatt elterjedt, hogy én valószínűleg zsidó vagyok. Sőt, én sem voltam biztos a dologban, úgyhogy utána jártam, és családfakutatást végeztem, saját kezűleg. Elmentem a levéltárba, meg a templomokba anyakönyveket nézni. Megdöbbenésemre az derült ki, hogy nem, hogy nem zsidó vagyok, hanem

magyar nemesi család a leszármazottja vagyok,

legalábbis apai ágon, a Gődény ágon.

Olyannyira, hogy szerintem az egyik legrégebbi nemesi család a Gődény. Van egy 1262-es dokumentum, ahol V. István földet adományoz a Gődényeknek (az Ugocsa vármegyében ma is megtalálható Gődényházát). De már ekkor is nemesek voltak. Legutóbbi kutatásom Magyarország egyik legrégebbi, 11. századi írásos forrásával kapcsolatos, ami Guden vitézről szól. Különböző dokumentumokból kiderül, hogy a Gudent Gődénynek ejtették. Még az is lehet, hogy ilyen távolra visszavezethető a családfa. Nyilván ez nagyon nehéz dolog, mert nincsen szorosan dokumentálva, de felmerül.

Kicsit mosolygok magamban, amikor ezt hallgatom, mert pontosan ugyanez történt velem is, amikor annak idején a párpolitika mocsarában voltam. Úgy tűnik, hogy a radikális jobboldali körökben ez egy mánia. Viszont hála Istennek, veled is megtörtént, hogy végül közelebb kerültél a saját eredetedhez, meg velem is. Úgyhogy tulajdonképpen köszönettel tartozunk azoknak a nem túl jóindulatú embereknek, akik ezzel cikiztek bennünket. Üdv a klubban.

Annyit akarok ehhez hozzáfűzni, hogy ez egy jó, meg érdekes dolog, hogy kiderült. Viszont túl sok minden nem következik belőle. Túlságosan nem lehet ezekre a dolgokra alapozni, mert nagyon sok minden elveszett. Tehát, hogy mi volt az az esszencialitás, amit ez az adott család képviselt, meg áthagyományozott, azt én már nem ismerem. Van a családomnak egy alap érzülete, hangulata. Erre tud ez ember támaszkodni egy kicsit, hogy mi ez a vonal, aminek ő az egyik láncszeme. De nem nagyon lehet rekonstruálni.

Gődényháza Ugocsa vármegyében

Te csinálod egyedül a Médiavadászt? Vagy többen vagytok? Azt látom, hogy gyakran királyi többesben beszélsz a videóidban. Ezt tegyük helyre.

Ha direktben kell rá válaszolni, akkor én csinálom a Médiavadászt egyedül. De voltak, meg vannak időszakok, amikor koprodukció van. Én indítottam a Médiavadászt, pár évig én írtam rá cikkeket, de néha megkértem másokat is, hogy írjanak. Aztán amikor jött a Médiavadász következő fázisa, a videók készítése, ketten egy barátommal kezdtük el. Egy év után kiderült, hogy nem nagyon tudunk együtt dolgozni, és tovább vittem egyedül. De azóta is vannak projektek, például a Twin Peaks rész olyan volt, amit úgymond egy Twin Peaks szakértővel készítettünk el. Emiatt van az, hogy én időként királyi többesben beszélek.

Ami nekem nagyon fontos a Médiavadászban, hogy tényleg hiánypótló. Az, hogy valaki a hagyományról, a tradícióról, a jobboldaliságról, az ősi szimbólumrendszerekről beszél, és ezt a popkulturális térben teszi meg, számomra teljesen egyedi. Van ennek előképe?

Nem igazán. (Voltak, akik a Critical Drinker népszerű angol csatorna koppintásának gondolták a Médiavadászt, de az inspiráció egyáltalán nem innen jött, ráadásul teljesen hiányzik belőle a metafizika.) Ez egy teljesen saját elhatározás volt. Azokat az ideákat, tradicionális értékeket, amiket fontosnak tartok, nem sokan értik meg, nem sokan tartják fontosnak. Kitaláltam ezt a stratégiát, hogy populáris dolgokon keresztül szivárogtatom be az információt. És úgy tűnik, elég jól működik. Most döbbentem rá, hogy már 12 éve megy. 2014 decemberében indult (a videóban tévesen 2015-öt mondok), és soha nem gondoltam volna, hogy eddig el fog jutni.

Annyira információdömping van, hogy az emberek meghallgatják a híreket, de mennek tovább, és sosem jutnak el odáig, hogy elgondolkozzanak rajta. Ennek hiánya szülte azt, hogy rávilágítok arra, hogy bármilyen hírből, bármilyen eseményből ki lehet kerekíteni valami sokkal mélyebbet.

Mikor lennél elégedett? Ha hirtelen megvilágosodna a magyar társadalom nagy része és látná a szimbólumokat, meg a rejtett üzeneteket? Vagy nem volt semmi konkrét cél, csak úgy voltál vele, hogy ez a tudás, úgy érzed, a te birtokodban van, és elmondod?

Engem nagyon zavart, amikor felismertem, hogy mennyi oldalról manipulálják az embert. Elsősorban saját magamat akartam – teljesen nem lehet, de valamilyen szinten – immunissá tenni ezen manipulációkkal szemben. Egy következő lépésben arra jutottam, hogy ez másnak is hasznos lehet.

Nagy Ádám a Médiavadász videóján hüledezik

Azt látom, hogy átütötte még az e szemlélettől lehető legtávolabb lévő influenszerek ingerküszöbét is. Fókuszcsoport Ádám is foglalkozik több videóddal, például ami egy feminista témát boncolgat.

Volt egy videóm, ami igazából nem is videó, mert csak hang volt hozzá, ahol félórát beszéltem a feminizmussal kapcsolatos problémákról. Náluk úgy szokott működni, hogy a követői a számukra kényes tartalmakat beküldik neki, ő megnézi, és odaböfögi a véleményét. Több, mint százezren megnézték a kritikáját. Berakta a linket, hogy mi a forrás. Mint a hiénák, rám repültek, kaptam szerintem ötszáz kommentet, meg mindenki feljelentett, úgyhogy a végén letörölték a videót.

A YouTube működésének abszurditására jól rámutat, hogy az én videómat letörölték, de az a videó, amit ő az én videómból csinált, a mai napig elérhető. Abból azokat a részeket vágta össze, ami neki problémásnak tűnt, és ahhoz mindig magyarázatokat fűzött, és ez alapján egy teljesen más üzenet rajzolódik ki, mint amit én mondani akartam. Egyébként az a vicces, hogy úgy keltett közfelháborodást ez a videó baloldali liberális körökben, hogy a feleségem azt mondta, hogy ez elég gyenge lett. (Aztán csinált még két másik videót is velem kapcsolatban, sőt vitázni is hívott, amit nem vállaltam, mert úgy éreztem, hogy annyira nem értünk egyet még a szavak jelentésében sem, hogy értelmetlen lett volna.)

Volt a legutóbbi nagyobb lélegzetű videód, ami a mozaikjobboldalról szólt. Ennek a végén gyakoroltál önkritikát, méghozzá nem is keveset, amiben felsoroltad, hogy szerinted mi zavarhat egy átlag nézőt a Médiavadászban?

Egyrészt a téma komolysága riasztó lehet.

Tényleg az van, hogy elképesztően komoly témákat érintesz, de mondom, én a térdemet csapdosva szoktam röhögni rajta.

Örülök, hogy ezt a szálat is sikerül jól csinálni, mert az is cél, hogy humoros legyen, legalábbis valamilyen szinten.

A másik dolog, amit észreveszek, hogy ez egy viszonylag szókimondó csatorna. Úgy lép fel, hogy ő van az abszolút igazság birtokában, és ez eléggé irritálhat embereket. Ezt vettem észre, akár az emberekkel való személyes interakcióimban is, hogy túlságosan olyan benyomást keltek magamról, hogy ez az ember azt hiszi, mindent tud.

Recenzió a Médiavadász filmjéről a Magyar Hüperiónban

Én csupa jó dolgot tudok mondani a Médiavadászról, ugyanakkor érzem azt a fajta nehézséget, hogy amikor mélyen belemész a rejtett szimbólumokba, arra sokan mondhatják azt, hogy ezek konteók. Tudom, hogy ez sokak számára lenullázza azt a részét a mondandódnak, amivel egyébként egyetértenének.

Persze, de közben erre az emberek figyelmét valamennyire fel kell hívni szerintem, hogy nem csak azok a dolgok léteznek, amit a két szemünkkel látunk, meg amit meg tudunk tapintani. És emiatt muszáj néha úgymond konteósnak tűnő témákba belemenni, amit okkult témáknak is mondhatnánk, mert különben ugyanott vagyunk, mint az összes többi ember, akik mindent racionálisan magyaráznak, meg materiális okokra akarnak visszavezetni. Szerintem a csatorna egyik egyediségét ez adja, hogy a szokványos felfogást felülmúló, szellemi megközelítésből vizsgál dolgokat.

Említetted, hogy sok minden mással is foglalkozol: tibeti buddhizmussal, azon belül is a bön hagyománnyal és a dzogcsennel. Ez nálad micsoda? Egy érdeklődés, egy hobbi, egy szellemi út, egy vallásként megélt azonosság?

Említettem, hogy a metafizikai tradicionalitás létszemlélete alapján végzem a vizsgálódásaimat, írom a cikkeimet. Ez azt jelenti, hogy az emberiségnek vannak nagy hagyományai, és ezek birtokolnak egy ősi tudást az ember végső lényegével kapcsolatban, sőt ezenfelül módszerekkel is rendelkeznek, amivel eljuttatnak ehhez a végső célhoz.

Ennek jegyében sok hagyománnyal foglalkoztam, és ezek közül is kiemelten a buddhizmus az, ami megragadott. A buddhizmus, azon belül a tibeti buddhizmus, és azon belül a dzogcsen. Számomra azért érdekes, mert ez a tanítás azt mondja ki, hogy nem csak, hogy létezik egy metafizikai valóság, amit elérhetünk, hanem azt, hogy már

itt és most, a maga teljességében és tökéletességében fennáll.

És az egyetlen dolgunk az, hogy ezt felismerjük. Egy olyan igazságot mond ki, hogy az, amit távolinak gondolunk, nehezen elérhető dolognak tartunk, az valójában bennünk van.

Hogyan viszonyulsz személyesen az európai hagyománynak mondható kereszténységhez? Meg vagy keresztelve?

Ez egy nagy fordulat volt az életemben idén. Szerintem ezt se tudják sokan hova tenni, hogy ez honnan a fenéből jött. Mert ugye a Médiavadászon túlmutató tradicionális megnyilvánulásaim a buddhizmussal voltak kapcsolatosak. Hogy jött az, hogy én idén tavasszal megkeresztelkedtem? Egyébként régi rítus szerint a Szent Mihály-templomban Budapesten. Egyrészt ez abból következik, hogy ez az általános vallásos érdeklődés nemcsak a buddhizmusra terjed ki, hanem a kereszténységre is. Másrészt azt fedeztem fel, hogy a nyugati ember, ha egy hagyományban igazán jelen akar lenni, ha a mindennapjaiban akarja azt élni, akkor egy keleti valláson keresztül nehezebben valósítja meg. Ez a belátás juttatott arra, hogy a római katolicizmus útjára kell lépnem.

Gyakorlod is a vallást?

Igen. Igyekszem komolyan venni. Ennek jegyében el is vettem a kedvesemet feleségül most szeptemberben. Egyházi esküvő volt. Igyekszem eleget tenni a vallás által felmutatott kritériumoknak.

Neked személyesen mit jelent a jobboldaliság?

Számomra önmagában a jobboldaliság és a politika egy közönséges és unalmas dolog. Onnan kezd érdekes lenni, ha bevesszük a képbe a szellemi megvalósítást, úgy is mondhatjuk, hogy az Istenhez való közeledés praxisát. Ha az ember alapvető tradicionális értékekhez tartja magát, megpróbálja őket elsajátítani, egy következő lépésben jöhet az, hogy ezt érvényesíteni is akarja, megnyilvánítani a világban. Ebből következik a jobboldaliság meg a politika is.

Te hova sorolod magad? Radikális jobboldalinak, polgári jobboldalinak, nacionalistának, konzervatívnak? Beillesz-e bármelyik skatulyába?

Menjünk végig a fogalmakon. Amikor Orbán Viktort vagy a Fideszt hallom a polgáriságról, a polgári jobboldalról beszélni, borsózik a hátam. Nehéz elképzelnem, hogy valakit ez a kifejezés felemel, hogy lelkes lesz tőle.

Az én szótáramban majdnem szitokszó a polgár.

De ehhez hozzáfűzném, tudom jól, hogy vannak olyan társadalmi rétegek, irányultságok, amihez képest a polgárság egy magasabb rendű dolgot jelent. Úgyhogy a helyét simán el tudom képzelni egy jobboldali szövetségben, a polgári jobboldalnak ebben szerepe van. Csak személyesen engem egyáltalán nem inspirál.

Ehhez eléggé hasonló az, ahogy a nemzet fogalomhoz viszonyulok. Úgy tudom, régen a nemzet a nemességet jelentette. De ahogyan ma értjük, az általában elég közel áll ahhoz, amit a nép alatt értünk. Egy homogén tömeg, egy differenciálatlan valami.

Van a konzervativizmus, ami az én értelmezésemben az örökérvényű igazságok megőrzését jelenti. A tradíció pedig az örökérvényű igazságok átadását. Ha ez az attitűd a nemzetben megjelenik, onnantól fogva a nemzet mindjárt egy magasabb rendű ideál lesz. Önmagában viszont számomra nem az.

Tulajdonképpen tradicionalista jobboldali vagyok.

László András úgy fogalmazta meg, hogy ultrajobboldali, hogy minden más jobboldalitól megkülönböztesse magát. Lehet, hogy ez most már nem a legjobb kifejezés, mert sokaknak valamiféle szélsőségességet sugall, rossz értelemben. Ha az ember el akarja kerülni a félreértéseket, akkor inkább így minősíteném magam, hogy tradicionalista jobboldali.

Guden vitéz végrendelete

Te Magyarországon és nemzetközi szinten kit tartasz legtöbbre a tradicionalista körből? Kit érzel leginkább magadhoz közelállónak?

Nem tudok mást tenni, mint a legnagyobb neveket felsorolni. René Guénon, Julius Evola, László András. Kisebb hangsúllyal a többi tradicionális szerzőt mind tisztelem.

Személyes tapasztalatom, hogy akik Evolát kedvelik jobban, inkább radikálisabb, erőteljesebb vonalat képviselnek. A guénoniánusok lehet, hogy picikét visszafogottabbak. Érzek különböző szellemi áramlatokat még a tradicionalizmuson belül is.

Szerintem ezeket jól látod. Ezekben a dolgokban mindig igyekszem úgy hozzáállni, hogy mindenkit figyelembe venni. Egyfajta szintézisben látni a megközelítéseket. Nem hiszem, hogy jó dolog, amikor valaki elkezd pártoskodni egyik vagy a másikba. A tradicionális szemlélete akkor lesz ideális, ha ezeket mind tekintetbe veszi. És nem fogad el mindenkitől mindent, hanem kialakítja a saját szemléletét.

Olvasol olyan szerzőket is, akik politikaelmélettel foglalkoznak? Vagy kicsit más szemszögből foglalkoznak a jobboldalisággal meg a konzervatizmussal, mint a tradicionalisták?

Ha valaki elém tesz egy ilyen könyvet, hogy szerinte ez bizonyos szempontból megfontolandó, akkor én szívesen elolvasom. Például Carl Schmidt, Oswald Spengler, Ernst Jünger.

Te magad is publikálsz. A Magyar Hüperión volt, amiben a legtöbb publikációd megjelent. Említs meg pár témát, ami kiemelten foglalkoztatott téged.

Volt egy cikkem, amit eléggé fontosnak tartottam. A virtuális valóság és a mesterséges intelligencia problematikája. Megpróbáltam a Génon által lefektetett kritériumokat tovább vezetni. Amikor megírta A mennyiségi uralma és idők jelei című könyvét, meghatározott alapvető pontokat, hogy mik jellemzik a modernitást, meg az ellentradíciót. Ő még nem látott rá arra, hogy ez konkrétumokban hogyan fog kibontakozni. Megpróbálom kimutatni, hogy

tökéletesen érvényesült, amit Guénon mondott, és ez ebben kulminál: virtuális valóság, mesterséges intelligencia.

Van a spirituális valóság, van a földi világ és a – mondjuk úgy – pokoli világ. A tradíció annak a jegyében áll, hogy az embert a saját létállapotánál magasabb szintre juttassa. Aztán jön a modernitás, ami ettől elvágja az embert. Harmadik lépésben pedig már az emberi minőségünket is elveszítjük, emberalatti valóságra nyílunk meg.

Amit pokolinak neveztem, az isteninek a paródiája, és nagyon hasonlít rá. Most jutunk el a való életünkben arra a szintre, hogy az ember kezd elgondolkozni, hogy egy mesterséges intelligencia sokkal többet tud nála, és a jövőben még többet fog tudni. Ez az isteniség képzetét kelti fel. Én úgy nevezem, hogy gépész. Rövidebb, tömörebb, magyarosabb.

A gépész egy álisten, a virtuális valóság pedig egy állmennyország.

Képzeljünk el egy számítógépes játékot, amiben bármit megtehetsz. Olyan, mintha egy mennyei állapotban lennél, ahol bármire képes vagy, bármi lehetséges.

Szerinted a mesterséges intelligencia fejlődése megfelelő mederben tud maradni, vagy jogilag is valamilyen szinten korlátok között kell tartani?

Mindenképpen korlátozások között kellene tartani, de szerintem még az sem elég. Le kellene rombolni az egészet. Azt látom, hogy az úgynevezett fejlődésnek, ami leginkább technológiai értelemben igaz, nincs vége. Mindig magára kell licitálnia ahhoz, hogy a létjogosultságát bizonyítsa. Nem engedheti meg magának, hogy stagnáljon. Talán azért, mert ha stagnálni kezd, akkor az ember veleszületett értékei, képességei egyre nagyobb teret nyernének. Hogy ezt elnyomja, egyre durvábban kell tolnia a fejlődést. Tehát hiába lesz korlátozva, mindig lesznek újabb és újabb dolgok, amik miatt összességében tovább fogja rontani a világot.

Az áprilisi választásokat követően a politikai jobboldalon megindult egyfajta szellemi pezsgés azzal kapcsolatban, hogy merre tovább. Az első érdemi stratégiának, gondolatnak Békés Márton mozikjobboldal koncepciója tűnt. Hogy látod a mozaikjobboldal jelentőségét?

A videóm után kicsit tovább gondoltam a kérdést. A benyomásom, hogy ennek a fogalomnak a megalkotója szerintem jó irányba tapogatózik, de mintha pont a legfontosabb dologra nem mutatna rá. Ez egy olyan probléma, ami jóval túlmutat a Fidesz 16 éves kormányzásán. Ez egy nagyon régi probléma. A szellemi tekintély és az időbeli hatalom viszonyának kérdése.

Ha jobban megnézzük, az volt a probléma abban, ahogy a Fidesz működött, hogy

nem ideológusai voltak, akik meghatározták, hogy milyen irányt kövessen, hanem követett egy irányt, és megkövetelte az ideológusaitól, hogy ezt támasszák alá.

(Most nem megyek bele abba, hogy másikfajta ideológiát láthatóan követett, de az nem azonos azzal, amit az ideális jobboldali értelmiség képvisel.) Tehát teljesen megfordult az ideális viszony.

Nyilván a jobboldali értelmiséget nem lehet teljes egészében megfeleltetni a szellemi kaszttal. Mert a szellemi kaszt alapvetően spirituális távlatokban működik. Az értelmiség is működhet így, de a mai világban ez nem szükségképpen van így. Mindenesetre akkor is egészségesebb viszonynak kellene lennie a kettő között. És ahhoz, hogy megoldjuk ezt a kérdést, ezen kellene jobban elgondolkozni. (A különféle jobboldali véd- és dacszövetségekre szükség van, de önmagukban nem adnak kielégítő választ az előttünk álló kérdésekre.)

Ez azért sem egyszerű, mert a tradicionalisták között is megoszlik a kérdés ebben a tekintetben. Az Evola-követőknél is a szellemi irányultság a legmagasabb rendű, mégis a Guelf-Ghibellin ellentétben a világi hatalom mellett teszik le a voksukat. Úgyhogy a kérdés azért sem egyszerűen megoldható, mert a tradicionalizmuson belül sem olyan egyértelmű. De szerintem ebben a vonatkozásban Génont kell követni. Ő eléggé egyértelműen lefekteti, hogy itt a szellemi tekintély az, akinek primátusa van.

Te hogyan láttad Orbán Viktor szerepét a magyar jobboldal, politikai jobboldal, meg azon egy picit túlmutatva, a metapolitikai jobboldal vonatkozásában?

Az előző gondolatmenethez visszacsatolva, az a probléma a szellemi tekintély és időbeli hatalom viszonya esetében, hogy a szellemi hatalom bizonyos értelemben függ a világi hatalomtól, mert a világi hatalom rendelkezik az erőforrásokkal ahhoz, hogy a szellemi hatalom képviselője is meg tudjon állni a lábán. És emiatt a világi hatalom képviselőinek is valamilyen szinten kell, hogy legyen szellemi érzékenysége. Mert ha nincs semmilyen nyitottsága ahhoz, hogy honnan vegye az inspirációt, akkor a másik irányból nagyon nehéz lesz erre hatni.

Orbán Viktor bizonyos megnyilvánulásain megrökönyödtem. Például volt egy podcastja Dopmannel. Ez már önmagában léthumor jellegű, hogy Dopman egy nagy buddhista lett, és osztja a szellemi igazságokat az interneten. Azt hiszem, hogy Alan Watts könyvét akarta odaadni Orbánnak, de nem hozta el, vagy valami ilyesmi. És mondta Orbán, hogy nem is baj, mert ő ezeket a dolgokat amúgy sem érti. Ha egy kritikát kellene megfogalmaznom vele kapcsolatban, az az, hogy a spiritualitás vonatkozásában nincs elég érzékenység vagy értés benne. És az összes többi hibája szerintem abból következik, hogy ez nincs meg.

Dűne

Igen, ez kicsit plebejus jobboldaliság, amit ő csinál. Nélkülözi azokat a fajta szellemi magasságokat, amelyek nélkül az egész dolog nem áll meg a lábán, mert hiányzik a gerince.

És ennek ellenére még mindig inkább – sokszorosan idézőjelbe téve – arisztokratikusabb, mint a Mi Hazánk. Nem tudom, hogy a Mi Hazánk valaha képes lesz-e olyasmit meglépni, hogy a Habsburgok irányába gesztusokat tegyen. Orbán Viktor elég nagy kuruc. De mégis képes volt arra, hogy Habsburg Eduárd könyvéhez előszót írjon. Ehhez kell egy tökösség, meg belátás, tudod, ez is ez is beletartozik a jobboldaliságba.

A Mi Hazánkkal kapcsolatban tettél megjegyzéseket ebben a mozaikjobboldalas videóban. Őket hogyan látod?

Szerintem nyilvánvaló, ők most mintha arra törekednének, hogy egy nagyobb támogató bázist szerezzenek, kihasználva azt, hogy a Fidesz – legalábbis látszólag – meggyengült. Amit javasolnék nekik, hogy szerintem jobban kellene támogatniuk azokat a gondolkozókat, akik értelmiségiek, meg akik tradicionalisták, mert az ő egyéni céljaikat is jobban tudnák ők segíteni, hiszen van egy olyan rátekintésük ezeknek az embereknek, amivel más nem rendelkezik.

És hogyha kritikát fogalmazok meg akár velük, akár a Fidesszel kapcsolatban, ezzel én nem azt akarom mondani, hogy egyébként sok mindennel ne elértenék egyet. Sokaknál találkozom ezzel, hogy hall egy kritikát, és onnantól fogva vérig van sértődve, pedig felfoghatná úgy is, hogy építő jelleggel van megfogalmazva. És nyilván szépen és jól becsomagolva kell azt közölni velük, vagy érdemes legalábbis. De ha nem hangzik el soha semmilyen kritika, akkor meg hogy fognak fejlődni?

És akkor most eljutottunk ahhoz a részhez, ami most már hagyománnyá kezd válni a műsorban. Jönnek egy kicsikét könnyebb, de mégis kellően emelkedett kérdések, amik a személyes preferenciáidra vonatkoznak. Az első kérdés mindig az szokott lenni, hogy tudnál-e mondani három olyan könyvet, ami igazán nagy hatással volt rád, és szívesen ajánlanád mások számára is?

Olyan könyveket sorolnék fel, amik a szellemi utam kezdetén nagy hatással voltak rám. Az első ilyen könyv Hamvas Béla Patmosza volt. Hamvasnak nem a legtradicionálisabb írása olyan értelemben, hogy nem konkrétan a hagyományról ír, de érződik benne, hogy a hagyomány szellemében ír.

És a legegyszerűbb kérdésekről ír ebben. Például az ágyról vagy a rántottlevesről. Engem lenyűgözött, hogy ilyen egyszerű dolgokról is lehet ilyen mélyen írni.

Julius Evola: A szexus metafizikája

Kicsit hasonló misztériumjelleggel érint őket, mint mondjuk Horvát Róbert a Misztériumok kiskönyvében?

Persze van átfedés. Tehát a Patmosz ebből a szempontból egy kicsit hasonlít ahhoz, amit a Médiavadászon csinálok, hogy egy közönségesnek tűnő dologból kiindulva valami mélyebb üzenetet kihozni.

A második könyv az a Julius Evolának A szexus metafizikája volt, amit én egy alapműnek tartok a nemiség és a szexualitás témájában. Önmagában nem elegendő ahhoz, hogy mindent átlásson az ember a témában, viszont megkerülhetetlen. Főleg egy fiatalnak, aki a mai világban teljesen össze van zavarva ebben a kérdésben. Egy nagyon jó eligazító mű, kiindulásnak nagyon jó.

Lehet, hogy jobb lenne a mai fiataloknak, ha ezt olvastatnák velük, mintha lmbtq-érzékenyítést kapnának.

Egy fokkal beljebb lennénk. A harmadik pedig László Andrásnak A mindenség fénye az emberben. Ez a legkorábbi műve. Nem ez lett legkorábban kiadva, de 33 évesen a buddhista doktori disszertációja volt. Az tetszik benne, hogy a saját létszemléletét nagyon tömör, lényegre törő, aforisztikus mondatokban összegzi. Egyébként László András nem sokat írt, inkább előadást tartott, és a legtöbb írása olyan, hogy előadását lejegyezték, és úgy jelent meg nyomtatásban. Ez egy olyan mű, amit viszont tényleg ő írt.

Most átkötünk ahhoz, ami szintén nekem mindig ajánló jelleggel jön tőled, a filmek témaköréhez. Kérlek, mondj már hármat.

Már nem aktuális, de mindenképpen meg akarom említeni a Mátrixot. A Mátrixnak van egy nagyon pozitív olvasata, meg van negatív olvasata is. De alapvetően az az üzenete, mint Platón barlanghasonlatának, csak modern környezetben.

Rengeteg gondolat, stílus volt hatással erre a filmre, de egy elég domináns hatást ez a barlanghasonlat váltotta ki. Arról szól, hogy az emberek a világban úgy élnek, mintha egy barlang mélyén lekötözve lennének, és a tárgyaknak csak az árnyait látnák. Nem tudják, hogy bármi probléma lenne velük, mindaddig, amíg jön egy filozófus, és fel nem vezeti őket a napfényre.

Ez a „barlang” a Mátrixban a virtuális valóság. Ez egy kultfilm lett, de most már talán eljutottunk oda, hogy viszonylag el is lett felejtve. Abból a szempontból is nagyon fontos film, hogy előrevetítette azokat a problémákat, amikben most konkrétan benne vagyunk.

Gondolom, te is azok azért tartozol, akik inkább az első részt szokták ebből a szempontból ajánlani, és a másik kettővel kapcsolatban kritikusabbak.

A többi kuka.

A következő film szintén a szellemi ébredésemmel kapcsolatos. Nem biztos, hogy ma már ajánlanám egyébként, de akkoriban nagyon megragadott. Waking Life a címe. 2001-es film, valódi, élő szereplőkkel lett felvéve, de aztán rajzfilmesítették. És a főszereplő egy fiatal srác, aki egy álomvilágba kerül, és álombirodalmakon megy keresztül. Különféle érdekes emberekkel találkozik, akiknek az életfilozófiáját meghallgatja. Annyiban hasonlít a Mátrixra, hogy ott is ez a kérdés merül fel:

hogyan lehet ebből felébredni?

Amikor felébred, egy újabb álomban ébred fel. Aztán megtanulja, hogyan lehet éberálmodni, és olyan módszereket kap, amiket mi is kipróbálhatunk álmodás közben. Az volt az első film, ami nagyon elgondolkoztatott az élet mélyebb értelméről. De sok olyan gondolat megjelenik benne, amivel nem értek egyet, úgyhogy emiatt nem tudom, hogy ajánljam-e, de érdekes. Jó a koncepció.

Ami új film, és mindenképpen ajánlanék harmadiknak, az a Dűne második része, amit Dennis Villeneuve készített. Abban az ragadott meg nagyon, hogy a szakrális uralkodót nagyon jól ábrázolja. Azt a fajta uralkodót, aki akit nem névleg választottak meg, de nem is fizikai erőszakkal szerezte meg a hatalmát, hanem mintha lenne valami földön túli erő benne, ami megnyilvánítja magát rajta keresztül. Szerintem nagyon ügyesen ábrázolja ezt. Van benne egy feminista, azt el kell tűrni, de hát egy film sem tökéletes.

Ugorjunk a következő témára. Zenével állsz? Miket hallgatsz? Mit ajánlasz?

Az egyik nagy kedvenc az Arcana. Ez neofolkszerű zene. Egyszerre érzékelteti, hogy kalijuga van, világvége van, elveszett valami nagyon fontos a világból. Ugyanakkor benne van a szakralitásnak az igénye, annak a visszavárása. Ilyesfajta hangulata van a zenének. Svédek. Peter Bjargönek vannak más projektjei. Van a Sophia nevű projektje, ami háborús zene. Meg a saját nevén futó projektje, az dark ambient.

Szeretem a metál zenét is. Az egy központi műfaj nekem. Azok a fajták, amiben a lágy, harmonikus részek szépen ötvöződnek a kemény, zúzós részekkel. Van egy olyan francia zenekar, hogy Gris. Nagyon szépen megkomponált zenéik vannak. Van egy olyan is, hogy Clouds. Az ilyen lassabb. Nem vagyok sajnos otthon a műfajokban, Milán Péter barátom most biztos csúválja a fejét, mert ő nagy metálszakértő. Alcest, Empyrium, ezeket is szeretem.

A harmadik legyen Nick Cave. Nick Cave-et a későbbi munkái alapján ismertem meg, sőt a filmzenéin keresztül, azok nagyon magával ragadtak. Például a Jessie James meggyilkolásának a zenéje jobban tetszett, mint a film. Korai munkáit annyira nem szeretem, de a későbbieket nagyon.

Uesiba Morihei

Van-e olyan történelmi személyiség, akivel, ha visszamehetnél az időben, szívesen találkoznál, és meginnál egy sört?

Jézus Krisztust túl kézenfekvő lenne mondani. Úgyhogy azt mondom, hogy Uesiba Morihei, az aikido alapítómesterével. Nagyon rövid ideig aikidóztam, de ezek a hülye sérülések megakadályoznak benne. Úgy tűnik, hogy ez az élet nem erre lett nekem kitalálva. Pedig nagy igény lenne bennem arra, hogy ilyesmit csináljak. Szerintem

a 20. század egyik legnagyobb harcosa volt.

Vannak róla videók az interneten, és olyan, mintha varázsolna. Nagyon magas szinten művelte a harcművészetet, ő azt mondta, hogy a szeretet nyilvánul meg benne. Ő úgy harcolt, mintha nem lenne ellensége. Ez egy kicsit hajaz a szolipszizmusra. Minden a tudat, minden én vagyok. És a konkrét fizikai harcban is akkor fogok győzni, ha képes vagyok felismerni, hogy a másik ember is tudat, ő is én vagyok. Vele nem söröznék, hanem a tatamin gyakorolnék.

Élőszemélyekkel hogy állunk? Van-e bakancslistás élő személyed, akihez lenne néhány szavad?

Ez talán nehezebb kérdés. Legyen mondjuk III. Károly király. Megkérdezném tőle, mennyire gondolja komolyan a tradicionalitást. Ugyanis arról ismert, hogy a metafizikai tradicionalitással vagy sophia perennis nevű irányzattal kapcsolatban állt, fontosnak tartja.

Bakancslistás hely, ahová nagyon szeretnél eljutni, és még nem voltál?

Tibet valamelyik barlangja, ahol meditálni lehet. Konkrét helyet nem tudok mondani, de valahol a magas hegységben egy-két évre elvonulnék meditálni.

Van olyan dolog, amit mondjuk most nagyon másként látsz, mint 10 évvel ezelőtt?

A tradíció ideáját látom máshogy, mint 20 évesen. Fiatalon azt hittem, ha valaki a tradicionális létszemléletet elsajátítja, akkor a csúcsok csúcsát megvalósította. Akkor már majdnem révbe ért az illető. Ma már úgy látom, hogy ez egy alap, egy kiindulási pont. Tehát jó, ha az ember ezzel a létszemlélettel rendelkezik, és innen lehet dobbantani felfele.

A legnehezebb kérdés a végén, hogy milyen tanítást, iránymutatást adnál az utánunk következő nemzedék számára? Ha van már benned ilyen fiatalon?

A Sciviastól fogok idézni:

„Halljatok meg minden reggel, és nem fogtok többé félni a haláltól!”