Szándékosan rontják el vagy tényleg ennyire bénák? | A Hatalom Gyűrűi

Eredetileg nem terveztem kritikát A Hatalom Gyűrűi második évadáról. Egyrészt meg akartam óvni magam egy újabb szükségtelen traumától, másrészt az első évad kapcsán már részletesen kiveséztem, miért nézhetetlenül okádék ez a sorozat, és az égvilágon semmi nem utalt arra, hogy ez a jövőben picit is változna. Az, hogy ezt a kizárólag női rendezők keze munkáját magán viselő audiovizuális hulladékot nézőim kérésére mégiscsak végigszenvedtem, önmagában ko-fi-támogatást érdemel, de hogy másnak is haszna legyen belőle, íme az újabb kritikám, amit, hogy ne csak savazásból álljon a videó, a végén azzal fogok kiegészíteni, hogy nagyvonalakban felvázolom, szerintem milyen módosításokkal vállhatott volna nézhetővé és szerethetővé az alkotás.

Első rész

A sorozat visszaemlékezéssel kezdődik. Szauron egy korábbi, tini popzenekarból szalajtott testetöltése beszédet tart az őt szemmel láthatóan nem kedvelő orkok előtt. Meg akarja koronáztatni magát, de az orkpárti Adar és a Szauron elnyomásától tartó szabadságigenlő orkok kivégzik őt. Fekete vére lecsorog a sziklák közt, felfal egy nőt, és így nyeri el azt az alakját, akivel az első évadban nagy sajnálatunkra megismerkedhettünk. Mi a konfliktus Adar és Szauron között? Mi a bajuk az orkoknak Szauronnal?

Hogyan képes őt a hadvezére és néhány mihaszna ork ilyen könnyen legyőzni?

Az ellentét alapja vélhetően az, hogy Adar szereti az orkokat, és a gyermekeinek tatja őket, míg Szauron csak eszközként tekint rájuk, de ez a konfliktus egyfelől roppant kidolgozatlan, másfelől valószínűleg egy nézőt sem nagyon érdekel, hogy ezeket az ocsmány lényeket ki szereti és ki nem.

Vissza a jelenbe. Szauron, miután az első évad végén lelepleződött, elmenekül Mordorba, ahol Adar foglyul ejti. Néhány napig éhezteti, aztán tárgyal vele. Szauron, akiről Galadrielen kívül ekkor még senki más nem tudja, hogy kicsoda, előáll egy zseniális tervvel. Ha szabadon engedik, megkeresi Szauront, hogy Adar megölhesse őt. Adar pedig, mivel olvasta a forgatókönyvet, nem fog gyanút, annak rendje és módja szerint útjának engedi Szauront. Mivel ezt az eléggé átlátszó cselt nyilvánvalóan azért találta ki, hogy elmenekülhessen,

felmerül a kérdés, mi a fészkes fenéért ment egyáltalán Mordorba?

A későbbi részek alapján itt valószínűleg az volt a célja, hogy kövessék egy hadsereggel, ami felett később átvenné az irányítást, csakhogy az ellenség kicsalogatásához száz kevéssé bugyuta módot is választhatott volna, amivel nem teszi ilyen szinten kockára az életét.

Újabb jelenet. Galadriel Elrondot kergeti, aki meg akarja semmisíteni az előző évad végén elkészített három tündegyűrűt, amit Tolkien írásait teljesen figyelmen kívül hagyva itt nem utoljára, hanem legelőször készítettek el. Gil-galad és Galadriel Középfölde felvirágoztatása érdekében használná, ez nem tetszik Elrondnak, ezért leugrik a vízesésbe, olyan magasról, amit csak a filmekben szoktak túlélni. Elmegy az egyik legbölcsebb tündéhez, hogy rávegye a gyűrűk megsemmisítésére. A tündék a GPS-követőjükkel természetesen azonnal rátalálnak Elrondra, és nagy irgum-burgum közepette haza viszik. Közben Círdan hirtelen ötlettől vezérelve úgy dönt, a tűzgyűrűt inkább megtartja magának, a többit pedig visszaviszi a tündéknek. Leesnek a gyűrűk a földre, és az egyik Galadrielhez pattan, aki azonnal felhúzza, melyet követően a tündék ittlétének idejét jelképező fa újra életre kel.

Na várjunk csak. Hogy van az, hogy az egész idáig kegyvesztettnek bemutatott Galadriel, akire az előző évadban az összes fajtársa megvetéssel tekintett, és akit még ebben a részben is válogatott sértésekkel illetnek, simán kisajátíthatja a gyűrűt?

A világ legkülönlegesebb varázstárgyainak birtoklása aki kapja, marja alapon működik?

Az őt szemmel láthatóan utáló királynak ehhez egy szava sincs? Úgy tűnik nincs, ráadásul a parancsát nyíltan megtagadó Elronddal szemben is elfelejt szankciót alkalmazni.

A részben megjelenik még Gandalf és Frodina, akik a sivatagban tévelyegnek, hűen szimbolizálva ezzel a totális káoszt, ami a sorozat írógárdájának fejében van. Gandalf botját keresik, ami nélkül nem tudja irányítani a varázserejét. Látnak valakit a távolban, ám kiderül, hogy nincs veszély, a női Samu követte őket, akit az előző évad végén a kretén bandájával együtt hátrahagytak. Pedig már örültem, hogy legalább az ő bamba pufók fejét nem kell többet látnom.

Második rész

Durint száműzte a király, és most átlag törpként tengeti mindennapjait, nincs pénze, a bányában kell dolgoznia, és kekeckednek vele az npc-törpök. És még a diverzitás sok vállfaját felmutató,

szakállas, néger, kisnövésű, body positive felesége is minden alkalmat megragad, hogy érzékeltesse, a férje egy mihaszna papucs.

A barlangnyílások beomlanak, és megszűnik a fény. Ez lesz az évadban a törpök alapkonfliktusa. Miért omlanak be a fényt beengedő lyukak? Miért függenek a barlanglakók ennyire a fénytől? Miért áhítozik maga a király is a napfényre, ha közben egy túlértékelt dolognak titulálja? Fogalmam sincs, a lényeg, hogy a csarnokokat újra világossá akarják tenni, amire a férfiak minden kudarcra ítélt próbálkozása után az erős, független kődalnok törpnők különleges énekkel keresik a megoldást, de még ők sem járnak sikerrel.

Közben Galadriel a folyton hisztiző Elrondot meg akarja győzni, hogy csatlakozzon egy Szauront felkutató kisebb csapathoz, de ő inkább a durcázást választja, egészen a rész végéig, amikor korábbi egyértelmű árulása ellenére megteszik ugyanennek a csapatnak a vezetőjévé. Micsoda következetesség!

Gandalfot és ütődött haverjait közben üldözőbe veszik ismeretlen maszkos emberek, akiket egy ismeretlen sötét mágus irányít. Gandalf egy kezdetleges botot találva forgószelet teremt, és elűzi őket, de emiatt Frodináék is elrepülnek, így szétválnak útjaik.

Szauron Eregionba érkezik, hogy újra felvegye a fonalat Celebrimborral, aki Galadriel korábbi figyelmeztetésére nem engedi be. Ácsorog pár napot az esőben, mire egy npc-tündenő megsajnálja, és ráveszi a város urát, hogy mégis engedjék be. Noha mindeddig magányosan vándorolt, távol az eddig elmesélt történésektől, Szauron valamiért pontosan tudja, mi a helyzet a tündékkel vagy a törpökkel. A Gyűrűk Ura filmekből tudjuk, hogy Szauronnak rengeteg szolgája van, akár állatok is azok lehetnek, ám ebben a sorozatban erről sehol sincs szó, így nem világos, honnan ilyen informált. Rövid csevej után Szauron átalakul, elhiteti Celebrimborral, hogy ő egy Annatar nevű nagyhatalmú istár, aki azért jött, hogy jót tegyen Középföldével.

Harmadik rész

Megtudjuk, hogy Isildur mégsem esett el a csatában, amit nem volt nehéz kitalálni, hiszen később ő fogja levágni az Egygyűrűt Szauron kezéről, ez pedig holtan egy kicsit nehézkes lenne. Találkozik egy természetesen nem a saját rasszába tartozó picsával, akibe azonnal beleszeret, annak ellenére, hogy lábon szúrta és gyanús, hogy az ellenséggel van. Megtámadják őket, de a néger Legolas a semmiből előugrik, és elijeszti őket. Megtudjuk, hogy szerelme,

az előző évad feminista hősét játszó iráni milf nem vállalta a folytatást,

úgyhogy gyorsan megrendezték a temetését. Ennyi erővel az irritáló hisztis fiát is kiírhatták volna, anyjához hasonlóan abszolút szükségtelen a történetbe.

Közben a númenoriak épp a trónörökös néger nő megkoronázására készülnek. Elendil öntudatra ébredt, független, erős lánya azonban apjával is szembefordulva beavatkozik. Elmondja a népnek, hogy a nő a mágikus palantírt használja, ami elég nekik ahhoz, hogy azonnal a riválisát, Ar-Pharasónt kiáltsák ki királynak, amit még egy hatalmas sas megjelenése is jóváhagy.

Ezzel párhuzamosan Durin ellátogat Celebrimborékhoz, és megegyezik velük, hogy mithrilt ad a törpök gyűrűjének elkészítéséhez, amitől azt várja, hogy újra fényt varázsol az alagútjaikba.

Közben Adarék táborában

találkozunk egy kedves kis ork családdal, ork apa, ork anya, ork csecsemő, akik háborúskodás helyett minőségi időt szeretnének egymással eltölteni.

Egyértelmű utalás arra, hogy a készítők megpróbálják az orkokat emberibb színben feltüntetni, akiknek érzéseik vannak. Tudni kell, hogy Tolkien világában ezek a lények nem egyszerűen más fajba tartoznak, hanem tulajdonképpen a sötétség szolgái és megtestesítői. Erről az ábrázolásról a Daily Gondor Facebook-oldal jut eszembe, ami a bevándorlás igenlését egy olyan abszurditásként mutatja be, mintha a Minas Tirith bigott és elmaradott védői lennének a gonoszak, amiért az őket szebb jövő reményében ostromló orkokat nem fogadják be maguk közé.

Negyedik rész

Galadrielék Eregionba tartanak, hogy figyelmeztessék Celebrimbort a veszélyre. Miféle hülye kérdés ez? Ők irányítják az egész országot, ami tele van katonával. Lássuk csak. Néger tünde, ázsiai tünde, vörös tünde, rendben van, mehetnek, szerintem teljesítették a kvótát. Ha engem kérdeztek, azért legközelebb a Down-kóros tündét is illene magukkal vinniük.

Hogy miért futva és nem lovon tesznek meg ekkora távolságot, arra az az egy szánalmas magyarázat van, hogy egyszerűen A Gyűrűk Ura filmeket akarják utánozni.

Galadriel a gyűrű sugallatára nem akar abba az irányba menni, mint Elrond, és természetesen neki lesz igaza. Egy sírkertbe botlanak, ahol buckamanók támadnak rájuk, és meg is ölnek egy npc-tündét. Aki csak a filmeket ismeri, nem tudja, hogy a Megye és a Pajkos Póni fogadó közti útjukon Fordóék több kalandba is belekeverednek, ezek közül az egyik, amikor szintén egy sírkertbe tévednek, ahonnan alig tudnak szabadulni. Most ennyire fantáziátlanok a készítők, vagy ennyire azt gondolják, hogy elég ilyen olcsó áthallásokat alkalmazni a néző lekenyerezéséhez? Éjszaka véletlenül pont belefutnak Adar csapatába, mire Galadriel átadja a gyűrűt Elrondnak, badass módba kapcsol, egymaga nekimegy az orkhadseregnek, akik egy idő után elfogják. Hogy miért nem lopóztak el szép csendben mindannyian az öngyilkos egyszemélyes harc helyett, arra azt a bugyuta választ adják, hogy Galadriel így akarta menteni a gyűrűt.

Eközben az eltévedt Frodináék rátalálnak egy náluk is gyogyósabb félszerzetre

aki elvezeti őket a letelepedett sivatagi hobbitutánzatok falujába, amit egy néger nő vezet, akinek a rendező nem magyarázta el, hogy a színészkedés nem azt jelenti, hogy a világító szemeit minél jobban kikerekíti. Nem sokkal később ez a két ügyeletes kretén egymásba habarodik, de a nő az első csókot követő beszólásával gyorsan kiteszi az irányjelzőt, ki lesz a domináns fél ebben a kapcsolatban.

Közben Gandalf, miután majdnem megfojtja egy fa, épp olyan, ami a könyvben Frodóékkal is kishíján végzett, belebotlik Bombadil Tomába, A Gyűrűk Ura filmekből szintén kihagyott szereplőbe, aki eredetileg egy habókos, bolondozó, de rendkívül bölcs és nagyhatalmú figura. Itt viszont inkább egy rébuszokban beszélő, idegesítő alak, aki az értetlenkedő Gandalf fejét csak még jobban összezavarja. Ezenfelül

ellopja a klasszikus mondatait,

ami így azt a benyomást kelti, mintha Gandalf Frodóhoz intézett tanácsa nem egy adott helyzetre érvényes bölcsesség lett volna, hanem egy bármikor elsüthető betanult szöveg lenne. Két résszel később elviszi egy völgyhöz, hogy ott keressen varázsbotot. Azt mondja, választania kell Frodina és a bot között, majd felszívódik.

Közben rájönnek, hogy a félvér csaj hűséget esküdött Adarnak. A zöldfülű Isildur nagyon pipa, amiért a nő árulása miatt meggyengültek szüzessége elvesztésének lehetőségei. Négolásszal belesüllyednek egy mocsárba, ahonnan egy bottal kimenti őket a lány, hogy aztán megint kardot ránthasson Isildur ellen, aki a punci szag varázsa miatt a második árulástól is hajlandó eltekinteni. Rájönnek, hogy az entek tartják fogva ezt a duzzogó kacsaszájú gyereket, meg a félvér nő vőlegényét. Ajaj, eddig úgy tűnik, a csajozás nem éppen Isilke műfaja.

Ötödik rész

A törp királyhoz eljut a varázsgyűrű, akinek azonnal kialakul egy érzéke, hogy megtalálja a barlangokban azokat a pontokat, ahonnan újra fény ereszthető be. A király ennek örömére visszafogadja a fiát. Ezzel együtt ugyanakkor egyre kapzsibbá válik, és mindent ennek a célnak rendel alá. A többi királynak szánt törpgyűrűt, amit az együgyű tündék valamiért mind Durinéknak adtak, csak hatalmas anyagi ellenszolgáltatás jegyében juttatja el jogos tulajdonosainak. Ezenfelül mélyebbre akar ásni, a bölcs néger törp asszonyság ugyanakkor felfedezi, hogy ez rettentően veszélyes, mert felébreszthetik a Balrogot. Férje és néhány melléjük szegülő törp a királlyal szembeszegülve igyekeznek megakadályozni a további ásást.

Mondani sem kell, az ellenállásban is a törpasszony a legkiválóbb.

A siker hallatán Annatar az emberek gyűrűinek megalkotásába fogna bele, de ezzel Celebrimbor nem ért egyet, és felfüggesztik a munkálatokat. De aztán kiderül, hogy a törpgyűrűk működésébe valami hiba csúszott, és Celebrimbor ezt az emberek gyűrűinek elkészítésével akarja jóvá tenni. Az előkészületek közben az npc-tündenő kezére rácsusszan egy gyűrű, és látomása lesz Szauronról. Nézzétek, milyen jól nevelten állnak a tündesegédek. Egy néger férfi és négy nő. Ismét egy kvótapozitív jelenet. Annatar meggyőzi, hogy Celebrimbornak kezd elmenni az esze, és az ő sötétsége az, amit látott.

Numenorban az új uralkodó változtatásokat iktat be. Megfosztja Elendilt a rangjától, a szentélyeket pedig leromboltatja. Van egy fő embere, akinek egyetlen tulajdonsága, hogy egy nagy genya, és mindenkit sérteget. Megöli Isilke haverját, akinek szegény így nem fogja tudni elmesélni, hogy majdnem összejött neki a leányzó.

Hatodik rész

Celebrimbor Annatar egyébként eléggé átlátszó manipulációi hatására egyre jobban érzi magán a nyomást, egyre idegesebb és szórakozottabb. Annatar a tudta nélkül egy illúzióvilágot teremt köré, ahol nyugodtan dolgozhat, ő pedig átveszi a város vezetését, amit Adarék készülnek megtámadni, hogy megöljék Szauront.

Adar szövetséget akar kötni Galadriellel, aki kikotyogja, hogy Elrondék visszamentek hadsereget toborozni, és hamarosan megérkeznek, birtokukban a gyűrűvel. Adar Morgoth koronájába akarja illeszteni a gyűrűkben található köveket, és így akarja megsemmisíteni Szauront.

Elendilt börtönbe zárják, és ki akarják végezni. A lánya rájön, hogy

túl messzire ment az öntudatos, független nő szerepét játszva,

és rá akarja venni, hogy fogadjon hűséget az új királynak, de ő erre nem hajlandó. Be akarják dobni a vízbe, amiben egy nagy szörny felfalja, ha bűnösnek bizonyul. Néger barátnője, akinek megvakulása teljesen funkciótlan filmben, az utolsó pillanatban kiváltja. Ő ugrik helyette a vízbe, és természetesen túléli, a szörny tisztának találja.

Hetedik rész

Megkezdődik a város ostroma. A hegy oldalát hajítógépekkel lerombolják, a sziklák beleesnek a folyóba, ami percek alatt megszünteti az áradást, sőt a meder is felszárad, így az orkok könnyen áthaladnak rajta. Nem tudom, kinek a fejéből pattant ki ez a zseniális hadicsel, de szerintem a saját szemével még biztos nem látott folyót.

Celebrimbor rájön, hogy míg a gyűrűket készítette, Annatar illúziójának fogja volt, emiatt semmit nem észlelt a világ egyik legunalmasabb háborújából. Elszörnyülködve tapasztalja, hogy az új gyűrűkhöz nem is mirhrilt, hanem Szauron vérét használta fel. Hol máshol, ha nem a legnagyobb ostromnak kitett fal szélén,

komoly nyílzáporban leáll győzködni az embereit,

hogy Annatar gonosz, akik szívesebben hisznek egy pár hete itt élő idegennek, mint a város többszáz éve regnáló urának, és bezárják a szobájába.

Megérkezik Elrond egy hatalmas hadsereg vezéreként, ami eléggé hiteltelen, tekintve hogy a sorozat mindeddig egy diplomatának, egy inkább a nyelvével, mint a kardjával hősködő figurának ábrázolta. Megrohamozzák Adart, de Galadrielt meglátva hatalmas taktikai bakit elkövetve befékeznek, és tárgyalni kezdenek, de aztán Elrond közli, hogy a nőt inkább mégis feláldozza. Mi a tökömért állította akkor le a támadást? Búcsúcsókot ad Galadrielnek úgy, hogy köztük mindeddig a vonzalom legapróbb jelét sem lehetett felfedezni. Köszönjük, nagyon hasznos információ!

Közben Elrond biztatására Durin is hadsereget toboroz.

Előad egy mindenki által éljenzett lelkesítő beszédet, aminél kevés butább jelenet van a sorozatban.

A törpöket eddig úgy mutatták be, mint akik többnyire bányászokból és kereskedőkből áll, akik elvannak maguknak, és nem foglalkoznak mások gondjaival. Néhány testőrt leszámítva nem látunk harcosokat, Durinnak még egy sima csákány is felsérti a kezét, a törpöknek pedig nulla motivációjuk van a háborúra, és csapatot akar vinni Eregionba? Agyrém az egész. Végül a királlyal kialakuló konfliktus miatt nem is jutnak el a csatamezőre, ezért úgy tűnik, a tündék vesztésre állnak. Adar Négolászt leszúrja, és megszerzi az Elrondnál lévő gyűrűt.

Celebrimbor megpróbál kiszabadulni, amire azt találja a legjobb megoldásnak, hogy levágja a hüvelykujját.

Miért nem a láncot vágta el ezzel a szerkezettel? Okosabb döntés lett volna, de lássuk be, nem lett volna ennyire drámai. A kilenc gyűrűvel a szütyőjében kioson, és átadja az idő közben Négolas segítségével megszökő Galadrielnek, hogy gondosan rejtse el őket. Végre hisznek neki. Embereivel beront Annatarhoz, aki egy laza mozdulattal végez velük.

Nyolcadik rész

Durin megszállott apja felébreszti a Balrogot. Még utoljára észhez tér, lehúzza a gyűrűjét, megbocsát a fiának, és esélytelen harcba kezd a démoni lénnyel, aminek hatására újra betemetődik az alvilágra nyíló lyuk, így a többiek megmenekülnek. A jelenet erőltetettsége ellenére

ez volt az első alkalom, hogy képes voltam kapcsolódni ehhez a két szereplőhöz.

Gandalf Toma tanácsa ellenére inkább a barátai keresésére indul. Megtalálja a búvóhelyüket, ahol a sötét mágus, aki valószínűleg Szarumán, de nem árulják el nekünk, fogva tartja őket. Megpróbálja elhitetni Gandalffal, hogy egy jó barát, aki segíteni akar, de Gandalf nem hisz neki. Ezért kőzáport idéz a falura, és elmegy. Mivel tönkremegy a lakhelyük, ezek a tökfilkók, ahelyett, hogy helyrehoznák a kárt, vándorútnak indulnak, Gandalf haverjaival együtt, akik valamiért már cseppet sem ragaszkodnak hozzá. Varázslónk belerúg egy ágba, amiről történetesen kiderül, hogy a varázsbotja. Visszamegy Tomához, aki közli vele, hogy az volt a próbatétele, a barátságot választja-e. Azért az

elég rohadék dolog, ha a mesterednek az a tanítása, hogy ne hallgass a tanítására.

Végül énekelnek, amit tökre tetszik, hogy bekerült, mert a Gyűrűk Urában is sokat szoktak énekelni, más kérdés, hogy Gandalf ezt a dalt aligha ismerheti.

A félvér csaj mégis Isildurt választja, ám a númenori hajóra őt miszter genya nem engedi fel, ezért Isilkének még egy évadot kell várnia, hogy végre összejöjjön a nagy númenori numera. Apját meg pont ellenkező irányba, Középföldére küldi a néger királynő, ő pedig hagyja, hogy bebörtönözzék.

Közben a csatatéren fokozódnak az izgalmak. Szauron megkínozza Celebrimbort, majd egy unalmas párbeszéd után átszúrja egy lándzsával, és megöli. Kicsordul egy könnycsepp a szeméből, ami arra utal, mintha egy nagyon picit tényleg jelentett volna neki ez a barátság. Ez talán a sötét nagyúr egyetlen őszinte pillanata a sorozatban.

Galadrielt elfogják, megint Adar elé viszik, aki a gyűrű hatására megjavul. Visszaadja a gyűrűt, és megígéri Galadrielnek, hogy nem fognak ellenük harcolni, ha ők is békén hagyják ezt az áldott jó ork népséget. Ekkor meg is jelennek az orkok, akik Szauron hatására elárulják őt, és az első jelenethez hasonlóan agyonszúrkálják.

Hogy sikerült Szaruonnak az őt gyűlölő, de Adarhoz végtelenül lojális orkokat néhány perc alatt átállítani? Ne gondoljátok, hogy elárulják nekünk.

Döbbenj meg, és lépj tovább. Galadriel nekimegy Szauronnak, aki egy támadásra nem túl alkalmas eszközzel, a koronájával harcol, mert így mégiscsak menőbb. Ötvenedjére is megpróbálja meggyőzni a tündét, hogy álljon át hozzá, aki mivel tud róla, hogy a következő évadokban is szerepelni fog, inkább leugrik egy szakadékba. Barátai, akiket a megkésett törphadsereg kiszabadított, odasietnek hozzá, hogy meggyógyítsák. Gil-galadot először látjuk úgy, mint egy valódi emberi érzelmekkel bíró, törődő, másért őszintén aggódó szereplőt. Szar ez az utolsó rész is, de ez már a sokadik példám a lezáró epizódból, ami arra utal, hogy a készítők legalább a végére megpróbálták egy picit összeszedni magukat. Galadrielt elviszik Völgyzugolyba, ahol felépül, és közösen megállapodnak abban, hogy harcolni fognak a sötétség ellen.

Fő problémák

Néhány szó arról, hogy az elmondott woke szarságokon és logikátlanságokon túl miért dögunalom a sorozat. Egydimenzósak a szereplőink, kidolgozatlanok a köztük lévő viszonyok, homályosak a motivációik. A különböző fajok és a nekik otthont adó környezet élettelen és steril. A főszereplőinknek általában nincsenek valódi emberi kapcsolataik, barátaik, udvartartásuk, amik révén közelebbről megismerhetnénk őket és azt a miliőt, amiben élnek. Miért nem találunk egyetlen olyan jelenetet, ahol Galadriel a többi tündenővel egymás haját fonja, és lányos dolgokról csevegnek? Miért nincs kísérete, miért nincsenek emberei,

miért érződik úgy, mintha egy senkihez sem kapcsolódó magányos individuum lenne?

Ugyanez a helyzet Celebrimborral. Hol vannak a tanácsosai? Hol vannak a barátai, a mestertársai és a legkedvesebb tanítványai, akikkel közvetlen és őszinte lehet? Mi a helyzet Durinnal? Hol vannak a gyerekei, a szolgái, a személyzete? Hol vannak a cimborái, akikkel a nap végén egy sör mellett megoszthatná apjával kapcsolatos bánatát? Hát Elrond? Nincsenek szerelmei, katonái, családja? Mi van a tündekirállyal, Gil-galaddal? Sosem szokott mulatni? Semmit nem csinál azon kívül, hogy karót nyelten áll a megsárgult lindoni fák alatt? Miért nincs a sorozatban egy csipetnyi szexualitás sem? Ahol nagy ritkán elcsattan egy csók, abban is annyi a szenvedély, mint egy marék kavicsban. Hol vannak Galadriel udvarlói? Tolkien egy helyen megjegyzi, hogy Celebrimbor szerelmes volt belé. Miért nem csináltak egy szerelmi háromszöget köztük és mondjuk a leendő férje, Celeborn között? Galadriel és Elrond, meg igazából szinte mindenki más is úgy társalog egymással, mintha két érzéketlen jégcsap beszélgetne.

Sok világ van, de nem fedezük fel egyiket sem igazán. Minden erősen stúdiószagú.

Númenor, Lindon, Eregion, mintha élettelen kísértetvárosok lennének, amibe sem a szereplőket, sem a nézőt nem vonják be igazán. A hegyes füleket és az eltérő öltözéket leszámítva nem látunk igazán különbséget a tündék és az emberek közt. Arra mindig gondosan ügyelnek, hogy minden népségben ott legyenek a négerek, ám arra, hogy a Tolkien alapján egészen tündeszerű nemes numenori emberek és a középföldén élő koszos parasztok közti minőségi eltérést ábrázolják, teljesen képtelenek. Hogy olyan árnyalatokat ne is említsek, vajon mik a jellegzetes különbségek mondjuk egy lindoni és egy eregioni tünde között. A most vázolt emberi viszonyok lennének a kulcsai annak, hogy ezeket a fantáziavilágokat és a benne lakó lényeket élőnek, valósnak érezzük.

Az első évadot kukáznám

Beszéljünk most arról, hogyan lehetne a sorozatot nézhetővé tenni. Előszöris azzal kezdeném, hogy az egész első évadot, úgy ahogy van, kidobnám a kukába. Szükségtelenségét még maguk a készítők is elismerik, amikor azt mondják, hogy az első évadot amolyan bemelegítésnek, történetre való ráhangolódásnak szánták. És tényleg. Gandalf története az első évadban arról szól, hogy nem tudja kicsoda, nem tudja, hogyan használja a varázserejét, és nem tudja, mi a célja. És hogyan indul a második évad? Nem tudja kicsoda, nem tudja, hogyan használja a varázserejét, és nem tudja, mi a célja. Arról nem is beszélve, hogy

az eredeti források alapján neki ebben a korszakban még meg sem szabadott volna jelennie.

Kuka. A törpöknél nyolc rész alatt annyi történt, hogy rátaláltak a mithrilre, a király és a fia pedig nem értettek egyet abban, hogy ezt megosszák-e a tündékkel. Kuka. A gyűrűk megalkotására az első évad legutolsó részében kerül csak sor, és Tolkien alapján nem is ezeknek kellett volna először elkészülnie. Alig történt valami, ami pedig megtörtént, az is rosszul. Kuka. Numenorban az első évadban belpolitikai konfliktus zajlott, egy jóságosnak beállított, de valójában minden karizmát nélkülöző gyenge királynővel. Mivel kezdődik a második? Belpolitikai konfliktussal, és egy minden karizmát nélkülöző gyenge királynővel. Kuka. Isildur egy éretlen hülyegyerek, és ez a második évadban sincs másként. Elendil, akinek az egyik főszereplőnek kéne lennie, egy unalmas passzív karakter, aki nem csinál semmit és nem fejlődik sehová. Kuka. Középfölde központibb szereplői, Négolász, az iráni milf és fia annyira súlytalan szereplők, hogy egyiküket a második évadra kiírták, a másik kettővel pedig látványosan nem tudnak mit kezdeni. Kuka. Volt még egy háború, de valójában a tündék és a mordoriak alapkonfliktusán az sem változtat semmit. Továbbá egy Halbrand és Galadriel közti félig baráti, nyomokban talán szerelmi vonzalmat is tartalmazó szál, ami sokkal inkább

a néző megvezetésére szolgált,

semmint arra, hogy valóban előrevigye a cselekményt. Kuka.

Alternatív sztori

Az én történetem fő szála azzal kezdődik, hogy Eregionban híre megy egy különleges kovács tevékenységének. Középföldén sehol nem ismert varázstárgyakat készít, amik csodákat tesznek. Szauron nem Celebrimbor palotája előtt ácsorog passzívan, míg meg nem szánják, hanem olyasmit művel, ami garantáltan felkelti a nemes tünde figyelmét. Celebrimbor elhívja a műhelyébe, ahol összebarátkoznak. Látva képességeit, ráébred arra, hogy Annatar segítségével megvalósíthatja legnagyobb vágyát, olyan mágikus tárgyak létrehozását, amivel a világ alászállása visszafordítható.

Létrehoz egy titkos társaságot, kovácsok céhét, ahová butafejű diverz tündéket nem vesznek fel,

csak a mesteri tudású, tapasztalt férfiakat. Felmerül a hatalom gyűrűinek ötlete. Celebrimbor a kovácsmesterség legtitkosabb rituális mozzanatait osztja meg Annatarral, aki cserébe ősi varázsigéket ismertet vele, amivel földöntúli erőt lehelnek a gyűrűkbe. Kapcsolatuk nem egyoldalú, mint a második évadban, nem egyértelműen Annatar dominálja, mindketten tanulnak a másiktól. Annatar megtéveszti Celebrimbort, nem árulja el neki, hogy a gyűrűknek nemcsak erőt adott, hanem egy másik varázsigével egy szétválaszthatatlan kötelékkel is ellátta, ami egy később megalkotandó fő gyűrűhöz fog kapcsolódni. Azonban a kovácsmesterség témája annyira erőssé teszi barátságukat, hogy jobb pillanataiban még maga Annatar is megfeledkezik eredeti céljáról. Ám ahogy készülnek a gyűrűk, a hatalomvágy megszédíti, és egyre többször utal homályos félmondatokban az egygyűrű koncepciójára, ami Celebrimbort megijeszti. Továbbra is bízik Annatarban, de annyira már nem, hogy a három tündegyűrű készítését is rábízná. Pihenésre hivatkozva elvonul hónapokra a hegyekbe, és az eltanult varázsigék segítségével, de Annatar titkos mágiáját nem használva egymaga megalkotja a három legerősebb gyűrűt, amik így nem lesznek szennyezettek. Elküldi Galadrielnek,

titkon még mindig bízik benne ugyanis, hogy ilyen nagyszerű ajándék hatására Celeborn helyett őt választja.

Celebrimbor a sorozatban látottakhoz képest jóval fiatalosabb, szenvedélyesebb, vonzóbb, a tündehölgy figyelmét automatikusan felébreszti. Galadriel megkapja a gyűrűket, és a másik kettőt odaadja az azokra legérdemesebbeknek. A gyűrű hatására látomása lesz a jövőről, ahol a magából kikelő, szerepéből kieső Szauron Celebrimbort kínozza, amiért titokban új gyűrűket készített, a meglévők közül pedig sokat elrejtett. Galadriel a segítségére akar sietni, de társai ekkor még nem hisznek neki. Celebrimbort halálra kínozzák, aki azonban a három gyűrű hollétét nem fedi fel. Szauron csapatai élére áll, és elfoglalja Eregiont. Kémek végül megerősítik Galadriel állítását. Tündesereget toboroznak, és bevonják a numenoriakat is. Elrond feladata, hogy távoli rokona, a tündebarát Elendil segítségét kérje, aki a sorozathoz képest Numenorban sokkal nagyobb befolyással bír. A Szauron elleni háború így veszi kezdetét, ahol

Galadriel nem ugrál a harcmezőn, mint valami cirkuszi akrobata,

hanem igazi vezetőhöz hűen a háttérből teremti meg a győzelem feltételeit.

Durin és apja konfliktusos viszonyát, a néger törpasszonyt leszámítva, meghagynám, de teljesen más megközelítésből ábrázolnám. Durin egyszerre küzd az egyre makacsabb és mohóbb királlyal, és rosszindulatú testvérével, aki folyton befeketíti őt apjuknál. Durin úgy érzi, hogy ő jobban uralkodna mindkettejüknél, de egyre több jogától megfosztják, egyre kisebb a mozgástere, emiatt egyre elkeseredettebb. Ekkor egy váratlan szerencse folytán

titokban meghívást kap Celebrimbortól.

Felveti neki a varázsgyűrűk ötletét, és hogy ha ezekhez az elzárkózó apjával ellentétben folyamatosan biztosítaná a mithrilellátmányt, trónralépését is támogatná. Durin a ritka ásványokat eljuttatja a tündéknek, akik cserébe odaadják neki a gyűrűt, ami ekkor, mivel az Egygyűrű még nem készült el, nem hat rá negatívan. A törpherceg okosabbá válik, másoknál sok lépéssel előrébb lát, aminek segítségével legyőzi testvére sokkal nagyobb hadseregét, apját pedig a trón átadására kényszeríteni. Ezáltal érik el a tündék, hogy a törpöknél olyan vezetés legyen, akik a későbbi háborúkban érdekeltek lesznek nyersanyagot és hadsereget küldeni.

Númenor bukására csak ezt követően kerülne sor, amikor a vesztes csaták után Szauron rájön, hogy ellensége túlerejét csak akkor tudja megtörni, ha elvágja a númenori utánpótlást azzal, hogy belülről konfiktust szít. Újra szép alakot ölt, és ravasz tanácsadóként a politikai vezetést ráveszi, hogy tagadják meg hagyományukat, ami a fehér város pusztulásához vezet.

Összegzés

Kitalált történetem fő szála vázlatos és töredékes, de annak érzékeltetésére talán megfelelő, mennyit számít, képesek vagyunk-e szereplőinket valódi érzelmekkel teli viszonyok és logikus, hihető motivációk kíséretében ábrázolni úgy, hogy közben Tolkien nagy hézagokat tartalmazó leírásához is hűbbek maradjunk. Ebben a megközelítésben Celebrimbor ugyanúgy elbukik, de anélkül, hogy komplett idiótát csinálnánk belőle, az Annatarral való szoros barátsága pedig csalódását is katartikusabbá teszi.

Galadriel úgy marad központi, vezető szerepben, hogy nem kell nőietlenül és idegesítően viselkednie.

Ráadásul a Szauron elleni háborúban való aktív részvétele a sötétség elleni harc magasztos célja mellett kap egy kézzelfogható okot is: szerelme halálának megbosszulását. A gyerekes duzzogás helyett Elrond is komolyabb szerepet kap. Elendilről nem is beszélve, aki végre nem egy ostoba néger királynő céltalan szolgája. És így már Durin sem egy levegőben lógó, súlytalan és tehetetlen karakter, hanem politikailag fontos szereplő, akinek történetében ráadásul a gyűrű is értelmes szerepet kap. A többi a most vázolt sokkal biztosabb alapok lefektetése után már könnyen tovább gondolható.

Talán nem is olyan rossz, hogy a sok fércmű hatására megint többet kell hagyatkoznunk a képzeletünkre, ez ugyanis valóságos oázis lehet egy olyan korban, amelyben a hagyományellenesség betegsége szinte mindent beszennyezett.