Prediktív programozás egy 2016-os Adidas reklámban
A járványhoz és a járványügyi intézkedésekhez szkeptikusabban viszonyulók egyre több filmben, reklámban, videoklipben, hírben, politikai elszólásban vagy könyvben fedeznek fel olyan utalásokat, amik kísértetiesen egyeznek azokkal a borzalmakkal és változásokkal, amik jelenleg zajlanak a világban. Azzal, hogy léteznek az egész világ felett hatalmat gyakorlók körében jól meghatározott tervek a jövőre vonatkozóan, már mi is több ízben foglalkoztunk.
Hozzá kell tenni, ez egy veszélyes terület, hiszen az ember a médiában felbukkanó üzenetekbe könnyen beleláthat olyasmit, ami ott sincs. A legbefolyásosabb és így e tervekkel leginkább tisztában lévő csoportok által közzétett alkotások esetében azonban joggal gondolhatjuk, hogy időnként kiszivárogtatják ezeket a terveket, hogy a befogadókat tudat alatt felkészítsék arra a jövőre, amit szánnak nekik.
Ilyen az Adidas 2016-os Your future is not mine (A te jövőd nem az enyém) című reklámja is, ami egy új jövőképet mutat fel, és ebbe az új jövőbe való átlépés szükségességére mutat rá. Nézd meg a videoklipet, aztán elemezzük ki képkockákként, milyen üzenetek vannak elrejtve benne.
A videoklip – melynek alapvető mondanivalója és kivitelezése nagyon hasonlít az egyik általunk korábban elemzett Samsung rekláméra – minden egyes jelenetében van egy közös alapmotívum: egy így vagy úgy ábrázolt folyosót, ösvényt látunk, amin emberek közlekednek, a kamerának háttal, valamiféle cél felé. Ez a cél a jövő, amit az Adidas cipőjében sétálva el kell érni.
A reklám úgy kezdődik, hogy lángokat látunk egy lepukkant földalatti helységben. Ez a kiindulópont. A világ lepusztult állapotban van. Ezt kell elhagyni. Ez eddig stimmel. Ugyanezt tapasztaljuk mi is. Hatalmas erdőtüzekről, városrészeket elpusztító robbanásokról, halálos járványról, háborúval fenyegető konfliktusokról számolnak be szinte megállás nélkül a hírek.
Ezt követően fiatalokat látunk, ahogy különféle helyszíneken határozottan sétálnak egy cél felé.
Ezután gázálarcos figurák tűnnek fel, akik növényeket permeteznek.
Az itt megjelenő mérgező füst több jelenetben is felbukkan. A füst és a maszk átvitt értelemben utalhat a vírus jelenlétére és a vele összefüggő intézkedésekre. Ezek a képkockák azt üzenik, hogy a jövő felé vezető úton ezen a stádiumon át kell haladni.
Ezután tolószékes, idős, kövér, kosárkájukban egészségtelen ételt hordozó embereket látunk. Az egyiken lélegeztető maszk van (a lélegeztető maszk kiemelt szimbóluma a koronavírus elleni küzdelemnek). Az ellenkező irányba haladnak. Megint csak egy beszédes kép. Ez arra utalhat, hogy az idős emberek vagy a múlt megszokott rendjéhez ragaszkodó emberek nem lesznek részesei ennek a jövőnek (meghalnak vagy ellehetetlenítik őket). Rossz irányt követnek, ami elutasítandó. Továbbá ezt úgy is lehet érteni, hogy aki nem az Adidas által meghatározott jövő felé tart, az azért nem tart oda, mert olyan igénytelen és szerencsétlen, mint ezek a visszataszító tolószékes alakok.
Az újabb képsorokon egy ázsiai piacot látunk, ahol gusztustalan nyers ételeket árulnak.
Utalás a vuhani piacra, ahonnan állítólag kiindult a vírus?
Egy újabb jelenetben egy enyelgő párt látunk. Mindketten virtuális sisakban vannak. Számtalanszor rámutattunk már, mennyire központi eleme lesz a jövőnek a virtuális valóság. És a bőrünkön is azt tapasztalhatjuk, hogy az online élet és a technológiai átalakulás üteme hatványaira emelődött az állítólagos vírus kirobbanása óta. A háttérben látható ajtó mögött felvillan egy kék fény, ami általában a tévé vagy a számítógép fényének felel meg. Az a cél. Oda kell bejutni. Most már egyértelmű: az online világba, a virtuális világba tart ez a sok ember.
Majd egy nőt látunk, aki még zuhanyzás közben is magán hordja a virtuális sisakot. Az emberek a jövőben teljesen hozzá lesznek láncolva a virtuális világhoz. Még a legegyszerűbb tevékenységeik végzésekor is használni fogják. És a jelek valóban ebbe az irányba mutatnak. Közben elgondolkozunk azon, hogy vajon nem egy okostelefon reklámot nézünk véletlenül? A cipőhöz mindenesetre kevés köze van.
Megint egy furcsa jelenet. A folyosó végén kigyúrt alakok állják el az egyik ember útját. Fejükön zsák van, amire egy néger ember arca (George Floyd?) van ráfestve. Bizarr kép. Ez egy utalás lehet a maszkviselés szabályára. Az emberek eltakarják a saját fejüket, és a tömegember egyenálarcát húzzák magukra.
Ezek az emberek csak az után engedik tovább a sétáló srácot, hogy a fejére húzza a kapucniját, vagyis miután ő is eltakarja a fejét.
A metrón mindenki a telefonját nyomkodja. Nem ismeretlen jelenet ez már a mai embernek sem. Az egyik nő fejénél, a jobb oldalon, mintha egy furcsa démonpofa jelenne meg. Mintha alvilági figurák kényszerítenék ezeket az embereket a virtuális világot megidéző eszközök használatára.
Ezután egy magyar metrómegállóban disztópikus világot megidéző egyenruhában idiótán mosolygó, agymosott fiatal lányok készítik a szelfit magukról. A szelfibotjaikkal tisztelegnek a folyosón végighaladó egyén előtt. Csodás jövőkép, nem igaz?
A záró jelenetekben egyre nagyobb embercsoportok haladnak a végcél felé.
Egy olyan világ felé, ahol a mindent látó szem (két oldalt), az összes tevékenységükről tudni akaró technokrata világrend minden lépésüket követni fogja.
Végül megérkeznek az átjáróhoz, ami a virtuális valóság kapuja. Itt megállnak.
Visszanéznek a nézőre, hagyják, hogy ő maga legyen az, aki belép ebbe az új világba.
Egy új világba, ami a virtuális valóság börtöne. Ez a börtön az, amihez az Adidashoz hasonló óriásvállalatok terelik tudatalatti üzeneteikkel az embereket, felszabadító jövőnek hazudva azt.
Időben visszafelé tekintve, a jelenetek nagy vonalakban jól tükrözik azt, ami 2020-ban történt. Bemutatják a drasztikus társadalmi átalakulás folyamatát, és egyértelműen rámutatnak arra a célra, amit a közeljövőben meg akarnak valósítani.
A részletek igazából nem is lényegesek. Hamarosan meg fog változni a világ, és ez a változás a legmodernebb technológiák emberek feletti uralmában fog megmutatkozni. Ez a reklám üzenetének lényege. És sajnos úgy tűnik, épp most zajlik a megvalósulása.
