A Láthatatlan Rend

Mint köztudott, kevés az esély arra, hogy a korunkban dúló létrontó tendenciákkal szemben nagyobb rendű, pozitív változást eredményező kezdeményezéseket sikerre vigyünk.

Ha kvalifikációra képes személyek vannak is, hiányoznak azok a közegek, amik kedvező feltételeket nyújtanának az egyéni potencialitások kibontakoztatására azáltal, hogy mindenkinek autentikus életet tesznek lehetővé; ez pedig minden „árral szembeni” akció előfeltétele. Korábbi, mára már letűnt korokban ilyen közeg volt az organikus Állam, és azon belül minden, alá-fölérendeltségben harmonikusan együttműködő (ugyancsak organikus) szerveződés.

Ma ilyen közegek egyrészt mintegy organikusan (bár csak partikulárisan, a potencialitásaiban létező organikus állam egyes szintjein) megjelenhetek a létben, amikor autentikus személyek találkoznak, másrészt pedig többé-kevésbé kvalifikált személyek hozzák őket létre, többnyire ideiglenes jelleggel, valamilyen pontosan meghatározott cél megvalósítása érdekében. A veszély mindkét esetben az idővel bekövetkező, illetve eszkalálódó mechanizáció, a lehetőség pedig a szervezet organikus jellegének az elmélyülése és kiterjedése.

Legyen az organikus állam, vallási szervezet, lovagrend vagy másfajta férfiszervezet, céh vagy akár család, minden organikus szerveződésre jellemző, hogy az igazság jegyében áll,

hierarchikus, a szerepek és a funkciók supra-individuálisak, tehát betöltésük az egyén számára lehetővé teszi, hogy potencialitásainak körét megvalósítsa, így „egyéniségét” meghaladja; ez utóbbi ugyanakkor a szerepek sikeres betöltésének az előfeltétele.

Minden organikus szerveződés „fentről” indul, még akkor is, ha az, aki esetleg konkrétan életre hívja, nem a szerves hierarchia legmagasabb fokán áll, hiszen az indíttatást a szerveződés bizonyos feltételeinek a megteremtésére „fentről” kapta – akár egy konkrét személytől, akár mondjuk egy megfelelő könyv által inspirálva. Ugyanakkor, és ezzel összefüggésben,

a hajtóerő minden organikus szervezetben az önmegvalósítás,

ami, mint láttuk, csak az igazság kontextusában lehetséges, és ami a legmagasabb szinten az igazság potenciálisan én magam vagyok formulával világítható meg.

A mára már (más szempontból még) csak a potencialitások szintjén létező organikus társadalom első három szintjét képező kasztok, esetleg rendek szervezetei mindig az egész államot, kiterjesztettebb értelemben az egész létet szimbolizálják, illetve szimbolizálhatják. Itt meg kell jegyezni, hogy ugyanez érvényes az organikus családokra is. Ma szerves restaurációra leginkább talán a második (lovagi) és harmadik (jóléti, a jólétet megvalósító) szinten van lehetőség. Ezek fölött (az igazság megismerésének és megnyilvánításának filozófia feletti értelemben közvetlenül elkötelezett kaszt vagy rend esetében) inkább jellemző az elszigeteltségben történő megvalósítás, illetve a rövidebb időre létrehívott szerveződések, a negyedik szinten pedig ezek (a második és harmadik kaszt) aktuális jelenléte nélkül gyakorlatilag nincs lehetőség organikus szerveződésre. Itt fontos megjegyezni, hogy mivel az alsóbb szint maximálisan a felsőbb szinttől függ, a legfelső kaszt által kifejtett hatás nélkül semmilyen szinten semmilyen restauráció nem lehetséges.

Ezúttal nem taglaljuk az ilyen irányú kísérleteket, mindössze annyit jegyzünk meg, hogy Magyarországon, egyrészt, mivel a Tradicionalitás szellemiségének a kifejtésére és képviseletére alakult csoportosulások világviszonylatban is kimagasló munkát végeznek és figyelemre méltó befolyást gyakorolnak további (második szintű) csoportosulásokra, másrészt pedig, mivel az általános léthelyzet kevés más helyen ennyire romlott, ami a megvalósító akciókba potenciálisan bevonható embereket mintegy irritálva ébren tartja, a helyzetet különlegesnek ítélhetjük meg.

A Láthatatlan Rend tagjai azok, akik egy tudatos döntést követően elkötelezték magukat arra, hogy autentikus életet élnek.

Ezzel egyrészt szembehelyezkednek a modernitással, ami pont az autentikus életet hivatott lehetetlenné tenni, másrészt pedig – saját környezetükben, részlegesen – organikus szerveződést aktualizálnak olyan mértékben, amennyiben saját maguk megvalósítása és érvényesítése sikeres.

A megvalósításnak előfeltétele, hogy felismerik saját organikus funkciójukat és ezzel összhangban levő szerepet választanak és gyakorolnak.

Ami az organikus funkciót illeti, ebben segít a kasztrendszer alaposabb tanulmányozása, bár napjainkban ez koránt sem könnyű: magán a kaszthovatartozáson túl különböző árnyalatokat is figyelembe kell venni, mint például az életkor és az adott életkorral járó feladatok, de azt is, hogy egy adott kaszton belül is lehetnek differenciálódások: például a második kaszton (lovagi, uralkodói, bíráskodói) belül egyesekben megjelenhetnek erősen reflektív tendenciák, amik az első kasztnak felelnek meg, másokban pedig kormányzóiak, szervezőiek vagy szolgálóiak, a lehetséges szerepek egészen széles tárházát adva az államférfitől bírón és a hadvezéren keresztül a sorkatonáig. Hasonlóképpen például a céhekben, amik Európában a 3. rendbe sorolhatók, a mester a legfelső kasztot szimbolizálta (tudás aspektus), míg a legény a másodikat (rendfenntartó aspektus), esetleg a harmadikat (szervező aspektus), az inas pedig a negyediket (szolgáló aspektus).

Az organikus funkciónak megfelelő (társadalmi) szerep kiválasztása a modern korban ugyancsak nehéz feladat, hiszen a kor egyik markáns jellegzetessége pont az, hogy az organikus funkcióknak megfelelő szerepek, hivatások többnyire megszűntek.

Ugyanakkor bizonyos területek a mezőgazdaságban, a kézműves szektorban, de akár a gyártóiparban, valamint a kereskedelemben is mintegy visszahódíthatóak.

Új alapokra lehet helyezni az ipari és kereskedelmi vállalkozást, ami megszervezhető úgy, hogy a tevékenység ne a nyereség maximalizálásának és egy (többnyire kasztalatti, minőségtelen) egyén szeszélyeinek rendelődjön alá, hanem például a gyártásban vagy a mezőgazdaságban magasabb szintű önmegvalósítási lehetőséget nyújtson a 4. rend tagjainak, hogy a 3. rendbe tartozó vállalkozó vállalja a vagyonnal járó felelősséget, és hogy közte és a dolgozók között szolidáris viszony, egymással szemben pedig kölcsönös felelősség álljon fenn, és hogy a vállalkozás minél organikusabban illeszkedjen a közösségbe, ahol tevékenykedik, megfelelő feltételeket teremtve az első és a második kaszt működéséhez, melyektől tudást, tanácsot, inspirációt, védelmet, támogatást kap.

Miután a hajlamok, tehetségek és a tiszta, modern influenciák által nem érintett ambíciók alapján a kaszthovatartozás a lehető legpontosabban meghatározásra került, a Láthatatlan Rend tagjai elkötelezik magukat az ennek leginkább megfelelő életvitel mellett. A kasztok vagy az európai rendek kötelességeinek, jogainak, szokásainak, rítusainak, etikai kódexének a tanulmányozása ebben is segítséget nyújt. A megfelelő életvitel, ha következetesen, és principiális kérdésekben kompromisszum nélkül kerül érvényesítésre, mivel lehetőségeket valósít meg, komoly erőket hoz működésbe már egy személy esetében is, de nyilvánvaló, hogy egy autentikus személy mindig hatással van a környezetére.

A fentiekből világos, hogy a Láthatatlan Rend tagjai, potenciálisan, a három legfelső kaszt kvalifikációival rendelkeznek. A Rend láthatatlan, hiszen a tagjai nem ismerik egymást, de láthatóvá válik (aktualizálódik), amikor a tagok találkoznak, felismerik egymást és konkrét missziók megvalósítására szövetségre lépnek.

Abban a korban, amikor a normalitás dominált és a társadalom szervesen tagolt volt, nem voltak külön rendek. Amikor megjelentek a lovagrendek, a társadalom szerves egységét már kikezdték az Igazság ellen ható ellenerők.