Jézus haver kalandjai | A kiválasztottak

A kiválasztottak egy 2019-ben indult sorozat, ami Jézus életét és tanításait dolgozza fel.

Készítője egy Dallas Jenkins nevű, magát evangelikálnak mondó rendező, akinek egy filmes bukást követően az az ötlete támadt, hogy eddig soha nem látott részletességgel fogja bemutatni az Evangéliumok történéseit. Kezdeményezése rendkívül pozitív fogadtatásra talált. A közösségi támogatással útjának indított sorozat az egyik legsikeresebb produkcióvá vált a Hollywoodtól független alkotások közt. Jelenleg már az ötödik évadánál tart, és még kettőt terveznek.

Hatalmas erőfeszítésembe került nekiülni a sorozatnak, ugyanis

az első bepillantások alapján egy nézhetetlen giccsparádé benyomását keltette.

Hátizsákkal battyogó, mosolygó, ölelkező Jézus. Egy teljes részben csak gyerekekkel bratyizik. Cinkosan társaira kacsint, vagánykodva rájuk mutat, mint egy hollywoodi sztár. Annyira jólelkű, hogy vándorlás során tűzifát gyűjt az utána érkezőknek, két megterhelő prédikáció közti pihenés helyett pedig önzetlenül egy néger szekerét javítja. Első tömegekhez szóló beszéde előtt izgul, mint egy iskolás fiú, aki felelni készül, öltözködési tippeket kér a nőktől, és

folyton viccelődik, erőltetetten humorizál,

hogy elvegye jelenléte komolyságának élét. Az első jelek arra mutattak, hogy a készítők mindent megtesznek a szellemi mélységektől irtózó, a túlságosan emberi Jézus haver után vágyakozó közönség alacsonyrendű igényeinek kielégítéséért.

A tanítványok is sokszor mértéken felül modernek és idétlenek. Péter eleinte szerencsejátékozik, ráadásul csal benne. Fittyet hány a szombati ünnepnapra, és csak a pénz érdekli. Feleségével folyton veszekednek, és Jézusra többször megsértődik, mint valami hisztis pláza picsa.

Máté egy hipochonder autista,

akinek kényszeres rángásai vannak, nem bírja elviselni, ha hozzáérnek, és csak a számok érdeklik. Tamás pedig évadokon keresztül azzal van elfoglalva, hogyan kettyintse meg a borkészítő szűz lányt. Amikor pedig meghal a nő, pánikrohama lesz, és Jézust hibáztatja érte. Jakab és János egészen kedvemre való karakterek, játékosan civakodnak, miközben nagyon szeretik egymást, és mindig Jézus számukra az első, de ők sem a kitüntetett szellemi fogékonyságuk miatt lesznek a „mennydörgés fiai”, hanem mert heves a vérmérsékletük. A tanítványok viselkedése az Evangéliumokban is sokszor csalódáskeltő, de nehezen hihető, hogy Jézus közvetlen követői körében az ilyen szintű individuális hibák, valamint a duzzogás, rinyálás, nyavalygás megengedett vagy egyáltalán elképzelhető lett volna. Az émelyítő, negédes zene is inkább a szirupos emocionalitást, semmint a tisztán spirituális irányultságot hivatottak felébreszteni.

Ahogy azonban haladtam előre a részekkel, a sorozat másik arcát is megmutatta.

Minden hibájával együtt izgalmas elidőzni ebben a világban.

Jó látni, ahogy többé-kevésbé szöveghűen megelevenednek a csodák vagy elhangzanak a tanítások és dialógusok, amik olykor dramaturgiailag is egész hatásosak. A vérfolyásos asszony meggyógyítása, Jairus lányának feltámasztása, a vízen járás csodája, a Kafarnaumi százados megtérése és szolgájának meggyógyítása, Lázár feltámasztása, az utolsó vacsora jelenetei olyan epizódok, amik a történetmesélés szempontjából is egész kitűnőek. A meggyógyított vagy hitüket megvalló karakterek sokszor nem a semmiből tűnnek elő, hanem részeken vagy akár évadokon keresztül vezetik fel őket, ami a csodatételeket még megrázóbbá, meghatóbbá teszi. A sorozat időt szán a történeti és vallási kontextus részletes bemutatására is.

Ismerteti a korabeli zsidó és római felfogásokat, szokásokat, viszonyokat,

és gyakran ószövetségi jelenetekkel ágyaz meg Jézus egy-egy adott részben hangsúlyos tettének, amik, ha nem is kifogástalan jelenetek, segítenek bizonyos bibliai összefüggések árnyaltabb megértésében. Közelebb hozza a nézőhöz a tanítványokat és egyéb szereplőket, akiket csak futólag említenek meg az Evangéliumokban, így

gazdagabb kép alakul ki bennünk Jézus környezetéről.

Ha a szereposztás nem is tökéletes, vannak egészen eltalált karakterek, és jól működik köztük a kémia. Még úgy is, hogy kinézetük, viselkedésük, háttérsztorijuk nem feltétlenül egyezik a valósággal.

Anélkül, hogy bármiféle antiszemita szándék állna a hátterében, az alkotás nyíltan bemutatja, hogy

a zsidó a világ egyik legkirekesztőbb, legrasszistább népsége,

ami objektívebb képet nyújt róluk, mint amit a mai ember a propaganda hatására általánosságban gondol a témával kapcsolatban.

A kiválasztottak a Biblia elolvasására vagy újraolvasására is inspirálhat, sőt szerintem kimondottan úgy ajánlatos nézni, hogy a szöveget is olvassuk párhuzamosan. Ezzel azonnal tisztázzuk, mi valós és mi kitaláció.

Körülményes lenne végigvenni mind a negyven részt. Nagyvonalakban vázolom, mire fókuszálnak az egyes évadok, majd kiválogatok fontosabb jeleneteket, amik mentén érzékeltetem, mi az, ami működik, és mi az, ami nem működik a Chosenben.

Az első évad Jézus felbukkanásáról, néhány tanítványa összegyűjtéséről, első tanításairól és csodáiról szól, ami a híres kánai menyegzővel indul, ahol a vizet borrá változtatja. Különösen Péter, András, Máté és Mária Magdolna személyére helyezve a hangsúlyt. Kiemelt szerepet kap Nikodémus, egy eleinte szkeptikus, nagytekintélyű farizeus, akinek személyét, Jézusra való óvatos rácsodálkozását egészen hihetően ágyazták be a történetbe, annak ellenére, hogy csak keveset írnak róla Szent Jánosnál.

A második évadban kezdődik Jézus nyilvános szereplése. Isten Fia már nagyobb tömegeknek tanít, több csodát tesz, de ez még mindig nem a legaktívabb időszaka.

Most szegődik mellé a tizenkét apostol.

A részekben megismerkedünk egy-egy új tanítvánnyal, és azzal a háttértörténettel, ami Jézushoz vezette őket. Az évad végén utolsóként feltűnik Júdás is. A későbbiekben jól ábrázolja a sorozat, hogy Júdás problémája nem az, hogy ne hinne Jézus messiásvoltában, hanem hogy nem felel meg az általa elgondolt, világot uralma alá hajtó messiásképnek.

A harmadik évadban már Jézus nagyobb tetteivel találkozunk. Elhangzik a hegyi beszéd, amit már ezrek előtt tart, feltámasztja Jairus lányát, Názáretbe látogat, ahol nem fogadják szívesen, hatalmat ad a tanítványainak, és elküldi őket terjeszteni az igét, végrehajtja a kenyérszaporítást, és a vízen jár.

A negyedik évadban kivégzik Keresztelő Jánost, Jézus kezd komolyabban konfrontálódni a farizeusokkal, akikben egyre inkább megfogalmazódik megölésének szándéka, meggyógyítja a távolból a kafarnaumi százados szolgáját, és végrehajtja legnagyobb csodáját, Lázár feltámasztását.

Az ötödik évadban a nagyhét eseményeit látjuk. Bevonul Jeruzsálembe, kiűzi a kufárokat a templomból, tömegek előtt prédikál, több ízben vitázik a farizeusokkal, akik most már konkrét terveket szőnek, hogy meggyilkolják. Ezen évad minden részének eleje az utolsó vacsora egy jelenetével kezdődik, ami végül az olajfák hegyén való szenvedésben, és Júdás árulásában kulminál.

Ritka az olyan sorozat, amit legalább annyira utálatosnak tartok, mint amennyire szeretnivalónak. Minden felemelő történésre jut egy fájdalmasan gyenge esemény. Egyik

legnagyobb hiányossága, hogy tele van unalmas töltelékjelenettel.

Rengeteg az olyan történés, amik a fő cselekményhez semmit sem tesznek hozzá, és egy az egyben kihagyhatók lennének. Ilyen például, amikor Zebedeus, Jakab és János apja, aki egyébként egy szórakoztató figura, kitalálja, hogy halászat helyett olívaolajat fog készíteni, hogy ezzel támogassa anyagilag Jézus küldetését. Nincs semmi tétje az egésznek, hisz a korábbi részekben láttuk, hogy a kiküldetés során egy árva fillér nélkül is vígan megvoltak a tanítványok. Vagy amikor Jézus női követői tudálékoskodva a Tóra tanulásába kezdenek, irritálóan stérberkednek, ahelyett, hogy szüntelenül a mester élő szavain csüngenének. Vagy amikor Mária Magdolna nem túl hihető módon egy rész erejére visszatér korábbi bűnös életéhez, mert felébredt benne a kishitűség. Piál és szerencsejátékozik, de aztán megtalálják, és a dolgok mindenféle jellemfejlődés nélkül mennek tovább a maguk megszokott rendjében. Az epizód az Emberfia feltétel nélküli megbocsátására akar rámutatni, csak sajnos azon az áron, hogy közben

Mária totál fogyatékosnak mutatkozik.

Hamvába holt, unalmas, félszeg figura, hiányzik belőle a tűz, a mestere iránti szenvedélyes odaadás. Az Evangéliumokban is megtalálható szereplők közt a leggyengébb. Másfelől az is gyakran előfordul, hogy az adott jelenet szükséges ugyan, de aránytalanul elnyújtják. Ilyen, amikor a farizeusok rosszindulatú tagjai hosszú részeken keresztül azon tanakodnak, hogyan vigyék a nagytanács elé Jézus ügyét. Vagy amikor a hisztérikaként viselkedő Péter a folyton elégedetlenkedő feleségével vitatkozik, és duzzog Jézusra, amiért nem mentette meg halva született gyereküket. Fájdalmasan kispolgári nyavalygások ezek, és még túl is van ragozva az egész.

Ott vannak aztán a töltelékkarakterek. A második évadban például Jézus mellé szegődik a sorozat dísznégere. Ha az nem lenne elég probléma, hogy sem a Szentírás, sem a történeti valószínűség nem támasztja alá, hogy Jézusnak néger követői lettek volna, ráadásképp még az egyik legbosszantóbb karakter is a sorozatban, aki semmi érdemit nem tesz hozzá a cselekményhez. Ha a legelső gyógyítós jelenetet leszámítva törölnénk az összes vele kapcsolatos részt, a sorozat semmivel sem lenne szegényebb, sőt. Irritáló, önelégült nőszemély, aki még azt az áldozatot sem hajlandó meghozni Jézusért, hogy eladja az ékszereit, ennek ellenére mégis pozitív karakterként van feltüntetve. És ha már afrikaiak, azt is megtudtam a sorozatból, hogy a korabeli Izraelben rendszeres látogatók voltak, sőt,

József, Jézus földi apja, aki Dávid király előkelő házából származik, egy rasztás néger volt.

De mint mondtam, felemelő jelenetekkel is találkozunk. Jézus néha tekintélyt parancsoló oldalát is megmutatja. Keményen beleáll a farizeusokba, attól sem tartva, hogy megkövezik. Veszélybe sodorja a követőit, anélkül, hogy utána kéztördelve bocsánatot kérne. Letolja és megdorgálja tanítványait, ha valamit nem értenek. Kapcsolata az Atyával minden emberi viszonynál fontosabb számára. Másokkal szembeni megkérdőjelezhetetlen fensőbbségét hirdeti. Nonkonformista, nem hagyja, hogy mások, akár közeli követői beszűkült nézeteikkel befolyásolják. Ostorral szétkergeti a pénzéhes árusokat, és hagyja Lázárt meghalni, a körülötte lévőket pedig szenvedni, pedig odamehetett volna hamarabb is, hogy megelőzze a bajt. Ezek

nem éppen azok a lapos humanista tulajdonságok, amiket a modern világban rendre Jézushoz társítanak.

Jézus azonban mindezek ellenére is túlságosan emberi. Nem azzal van a bajom, hogy emberinek is ábrázolják, hiszen ő ember is volt. Teljesen Isten és teljesen ember. Hanem azzal, hogy a csodatételek, szellemi tanítások ellenére is

teljesen megfeledkezünk róla, hogy ő a mindenható Isten földi megtestesülése.

Talán a vízen járás esetét leszámítva, amikor kísértetnek nézik, misztériumteli, titokzatos, numinózus, félelmetes, isteni énje és jelenléte annyira a háttérbe szorul, mintha nem is lenne. Jól illusztrálja ezt, hogy a színeváltozás csöppet sem jelentéktelen eseményét egészében kihagyták, pedig nem sok olyan jelenet van, amit ne vittek volna képernyőre. Amikor elüldözi a kufárokat, sajnos akkor is inkább a közelgő halála miatti lelki kibillenés áll a hátterében, semmint az individuális érdekeket messze felülmúló szent harag. Töpreng a beszéde előtt, gondterhelten agyal, mit kellene mondania, sőt Máté véleményét is kikéri. Mintha nem hangzana el többször is Jézusról az Evangéliumokban, hogy úgy beszélt, mint akinek hatalma van. A Dűne második részében Paul valóban úgy beszél, mint akinek hatalma van.

A Chosen Jézusa viszont inkább egy kedves, jólelkű tanítóbácsira emlékeztet.

Elfárad a csodatételekben, béna a labdajátékban, Márta vacsorájának receptjéről érdeklődik. Ez mind olyan középkorú háziasszonyokat bepisiltető giccses, földhözragadt mozzanat, amik ha nem is szándékosan, az isteni természet aláásását szolgálják.

Máriánál is hasonlót tapasztalunk. Jó protestáns felfogásnak megfelelően nem több, mint egy közönséges anyuka. Nekem egyébként szimpatikus az a végtelenül nyílt, önzetlen szeretet, amit Jézus és anyja közt ábrázolnak, példaértékű, ahogy örömüket lelik egymásban. Máriába ennek ellenére több nemesség, emelkedettség, éteriség is szorulhatott volna. A Bibila-centrikus protestáns megközelítés a filmben

bántóan nem veszi figyelembe a szenthagyományt, ami Mária személyét minden szentet meghaladó magasságban kezeli.

A sorozat igyekszik kontextust adni az Evangéliumokban sokszor csak röviden és összefüggés nélkül közölt részeknek. Ezzel szerintem nincsen gond, amíg az eredeti szellemiség nem torzul. A hozzáköltött elemek időnként egészen jól sikerülnek. Amikor például Jézus az új borról és az új tömlőről beszél tanítványainak, konkrétan megmutatják és elmagyarázzák, hogyan működtek ezek a tömlők régen, hogy a modern néző is jobban fel tudja fogni a hasonlatot. Vagy amikor azt tanítja Jézus, hogy ha valaki egy mérföldnyi útra kényszerít, menj el vele kettőre, akkor ezt a tanítást abban a konkrét helyzetben adja, amikor a rómaiak a páncélzatuk cipelésére kényszerítik őket, ami egészen találó megoldás. Vagy ott egy másik különös példa. A készítők húztak egy merészet, és a Bethesda tónál harmincnyolc éve szerencsétlenkedő béna férfi csodás meggyógyulását összekötötték Simon hitének felébredésével. Valójában semmilyen jel nincs a Bibliában, ami arra utalna, hogy Simon és a szombaton meggyógyított béna férfi testvérek lettek volna. Mégis elnézhetőnek tartom, mert mint dráma, egészen felemelő, és a szellemi üzenetet sem csorbítja.

Olyan is van, amikor az evangélisták eltérő leírásai közül egyiket előnyben részesítik a másikhoz képest. Más esetekben a többfajta leírást összegyúrják. A halszaporítás csodája, ami után Péter és András, majd Jakab és János is követni kezdi Jézust, például Lukácsnál jelenik meg. Jánosnál viszont arról van szó, hogy András volt az első tanítvány, aki jelezte Péternek a csatlakozás lehetőségét, itt viszont nincs halszaporítás. Máté és Márk csak annyit mond, hogy Jézus szólt nekik a parton, és követték őt. Ezt mindet felhasználva igyekeztek egységes történetet kerekíteni. Drámai felhangént kitalálták, hogy Péter hatalmas adósságát akarja törleszteni utolsó elkeseredésében azzal, hogy halászik, és ekkor segít rajta Jézus. A dramatizálás szándékát elfogadom,

mégsincs ínyemre, hogy Pétert erkölcsi romhalmaznak állítják be az elején.

Vannak aztán olyan nehezen igazolható, kissé idétlen módosítások, aminek alkalmazását, ha bosszant is minket, filmes szempontból meg lehet érteni. Van, hogy egy példázatát a buzgó követők válaszaiból teszi össze Jézus, és előfordul, hogy a tanítványok színdarabként illusztrálják a szőlősgazda történetét. Ezek nem valószínű, hogy így történtek, Jézus mindig kinyilatkoztatásszerűen közölte példázatait, és nem találunk az Evangéliumokban színházi bohóckodásokat sem.

Találunk olyan módosítások is, amikor a szellemi üzenet kimondottan eltorzul. Legékesebb példája ennek Mária és Márta története. Ahogy azt a Bibliából jól ismerjük, Márta számonkérte Jézust, amiért Mária csak az ő jelenlétében időzik, és nem segít neki a házimunkában. Jézus annak rendje és módja szerint közli, hogy Mária választott helyesen. Ez eddig rendben is volna, csak hogy utána kijelenti: Mária is segíthetett volna egy kicsit. Micsoda blaszfémia!

Jézus tanításának lényege, hogy a közvetlen Istenre irányulás mindent előz.

Erre a következő jelenetben azt látjuk, hogy mindenki Mártát vigasztalja, a férfiak pedig besegítenek neki az ételek felszolgálásában. Totális kiforgatása ez a lényegi üzenetnek. A szereplők pontosan az ellenkezőjét kezdik cselekedni, mint amiről a tanítás szól.

Egy másik drámai átszínezés szintén Péterhez köthető, aki nem érti, Jézus miért nem mentette meg a gyerekét. Még a csodálatos kenyérszaporítás sem hatja meg, végig csak duzzog. Ez vezet aztán a vízen járás eseményéhez, ahol Péter hitetlenségét a gyerek miatti kesergésre vezetik vissza. Az üzenet itt már kissé félremegy, hiszen egyáltalán nem szükségszerű, hogy Péter vízbe merülése mögött pszichológiai okok rejtőzzenek. A vízen járás képtelenségének elhívéséhez óriási bizalom kell akkor is, ha lelkileg, emberileg minden rendben van velünk.

A hit gyengeségére való rádöbbenés épp elég drámai ahhoz, hogy ne kelljen mindezt kispolgári vekengéssel megtoldani.

És ha már házasság, említettem, hogy Tamás és Ramah évadokon keresztül azon szerencsétlenkednek, hogyan házasodjanak össze. Egy alkalommal meg is kérik Jézust, hogy ő adja őket össze. Jézus ekkor beszédet intéz a tanítványaihoz, miszerint az ő tanítása megosztást fog okozni, akár családtagok között is. Ezt arra értette, hogy Ramah apja nem hagyja jóvá a házasságot, Jézus miatt ellentét alakult ki apa és lánya közt. Csakhogy Jézus keményebb dolgokat is mondott, amit itt teljesen kifelejtenek. Például azt, hogy aki engem akar követni, hagyja el a feleségét. És ugyan nem szükséges, hogy ezt a tanítást feltétlenül szó szerint vegyük, a helyzet jó alkalmat teremtett volna arra, hogy Jézus választásra késztesse a punciba teljesen belebolonduló Tamást a nő és a Messiás iránti feltétlen elköteleződése közt. Így kaptunk volna egy valóban drámai, bár a háztartásbelieket és gyerekeiket kevésbé lelkesítő részt, ahol Tamás azzal tesz tanúságot Jézus mellett, hogy hátrahagyja élete szerelmét. Fiktív történet lett volna teljesen, de legalább hordozott volna komoly szellemi üzenetet.

Volt még bőven problémám a sorozattal. Nem tetszett, hogy a rómaiakat főleg eleinte úgy állítják be, mint a nácikat. Quintus, Kafarnaum vezetője mulattató karakter, de ennek a fennhéjázó, materialista, pökhendi viselkedésnek a római szellemiséghez kevés köze volt. Pilátust is jóval hitványabb, férfiatlanabb, nyeglébb figurának mutatják, mint ami jogos lenne. A Passió Pilátusa ennél jóval kedvemre valóbb volt. A rómaiakat egy helyen még Jézus is gonosznak nevezi, pedig az írások ilyesmit nem támasztanak alá.

Keresztelő János alakja nincs kellően kihangsúlyozva

ahhoz, hogy a negyedik évadban bekövetkező hősies halálát igazán értékelni tudjuk. Kereszteléseiről, tanításairól mindig csak hallomásból tudunk, emiatt, még ha sokat is utalnak rá, nem kap elég súlyt a személye. Rendre látunk olyat, hogy a tanítványok egymással beszélgetnek Jézus beszéde közben, ami jobban belegondolva borzasztó tiszteletlenség. Aztán van olyan is, hogy Jézus nem hajlandó meggyógyítani a kis Jakabnak nevezett apostolt, aki a sorozatban sánta. Noha az életben bőven vannak olyan esetek, amikor valakivel éppen azért nem történik csoda, mert ez fogja erősebb hitre vezetni, számomra nehezen hihető, hogy Jézus, aki még Péter anyósán is segített, majd pont egy hozzá legközelebb álló tanítványtól fogja megtagadni a csodatételt. Nem tartom életszerűnek azt sem, hogy Máté és néha János is Jézus beszédeikor jegyzetel, ez ugyanis igencsak megnehezíti az odafigyelést, ami a tanítványok számára bizonyosan fontosabb volt, az meg még kevésbé valószínű, hogy erre kimondottan Jézus kérte volna őket.

Nem bántam kesztyűs kézzel a Chosennel, ennek fényében furcsán hangozhat, hogy mégis ajánlom.

Ha már az ember mindenképp sorozatot néz, sokkal jobban jár vele, mint a Stranger Thingshez hasonló szellemtelen zagyvaságokkal. A hatalmas hibák és a protestáns áthallások ellenére itt az ember mégiscsak spirituális témákkal és a tradícióval érintkezik. Újra beleélheti magát a bibliai történetekbe, és támpontokat kaphat a kereszténységnek és Jézus tanításainak újragondolásához.