Stumpf András a nemzet és a rend ellen uszít – neki azt is szabad!
Stumpf András, a liberális médiaterror egyik üdvöskéje néhány napja gyűlöletre uszította olvasótáborát. Szabadcsapatokat akart toborozni, hogy Érpataknak, a példamutató településnek polgármesterét bántalmazza. Ehhez ráadásul támogatásra is talált, többek közt a Heti Válasz főszerkesztő-helyettese, Szőnyi Szilárd személyében. Az eset magáért beszél. Stumpf mind stílusában, mind felhívásában, mind a valóság szándékos félreértelmezésében áthágta a normalitás összes határát. Azóta a balos lapok ügyefogyott igyekezettel próbálják tisztára mosni a mocskos szájú felforgatót. Azt mondják, ezt nem kell komolyan venni. Nem úgy értette.
Szerintünk viszont nagyon is úgy értette. Néhány éve „trendivé” vált liberális körökben, hogy nevetség tárgyává teszik Orosz Mihály Zoltánt, az ország rendjéért lelkiismeretesen küzdő, és remek megoldásokat felmutató polgármestert (vö. Érpataki Modell Országos Hálózata). Ezt a módszert a balliberális oldal akkor alkalmazza, amikor nincs elfogadható érve valaki ellen, akire megátalkodott gyűlölettel tekint. Stumpf András, ez a hitvány kis bértollnok, aki a polgármester pere hallatán összfosta-hugyozta magát, úgy gondolta, beszáll a játékba, és perverzitásáról tanúságot téve, elhülyéskedik a „bolond” polgármesteren, elvégre milyen jó móka is az ilyesmi. Azóta viszont olybá tűnik,
nemcsak az a bizonyos csizma szaros, hanem a gatya is, amit Stumpf valószínűleg mostanában gyakran cserélget.
Szembesült ugyanis vele, hogy szó sincs hibbantságról vagy szórakozottságról: emberére akadt, és ez a tény igen csak pofon ütötte. Orosz Mihály Zoltán komoly és határozott ember, aki nem szereti, ha kockafejű, hozzá nem értő paprikajancsik minden alapot nélkülözve szórakoznak személyével és az általa elért eredményekkel. Ezért is jelentette fel, amire a nagy mellényű firkász nem igazán számított.
A modernitás tipikus szimptómája az infantilis grimaszolgatás, ami a benső kiüresedettség és nyomorúság kifejeződése
Akárhogy is magyarázza, Stumpf András az incidenssel újságíróként hitelességét vesztette, emberileg pedig leszerepelt. Ha nem úgy gondolta, mint ahogy írta, hogy csapatokat küld Érpatakra, akkor hazug. Ha pedig úgy gondolta, de már megváltoztatta a véleményét, akkor egy gyáva féreg. Ráadásul magát cáfolja, amikor azt mondja levelében: „időm sincs, hogy veled foglalkozzam”. Ha ez így van, hogy volt mégis ideje a gyűlöletkeltő facebook üzenetre? Az uszításra van ideje, de a szembesítésre nem?
Amikor férfinak és tökösnek kell lenni, és vállalni a felelősséget nyíltan a nagy pofáért meg a törvénysértésért, akkor már nincs idő?
De ami még ennél is fontosabb: nem az a kérdés itt, hogy mennyi valószínűsége van annak, hogy Stumpf lelovagol-e gebéjén a jobb hírt is megérdemlő faluba. Itt egyáltalán nem ezen van a hangsúly. Arról van szó, hogy kimondta, márpedig a kijelentéseiért mindenkinek felelősséget kell vállalnia. Bármilyen meglepő, még ha liberális, akkor is. (Ugyanilyen kijelentésért Tomcatet felfüggesztett börtönre ítélték). Arról nem is beszélve, hogy az átlátszó.hu nevezetű szennyoldalnak szóló álszent, önmentegető rinyáját, miszerint kijelentése óta több helyről fenyegetések érték, csak saját magának köszönheti. Ahogy az is egyedül miatta van, hogy így elharapóztak az indulatok azóta. A kérdés az, hogy meddig tűrjük még a tényt, hogy a hagyomány- és nemzetellenes gyalázkodás és fenyegetés felett folyamatosan szemet hunynak a hatóságok? A kérdés az, hogy meddig tűrjük még az idegen hatalmak júdáspénzen tartott zsoldosai által gyakorolt brutális kettős mércét? Meddig engedjük, hogy a Sumpf-félék szabadon és következmények nélkül garázdálkodjanak országunkban, féktelenül terjesztve az elvtelen és igazságtalan liberalizmus ragályos betegségét? Meddig hagyjuk, hogy gonosz lelkű, gyűlölködő alakok mondják meg, hogy mi lenne jó Magyarországnak?
Stumpf András megtévesztő nemzeti álcában.
A kisebbségi komplexusban szenvedő Stumpf Andrásnak nem tetszik, hogy az országnak történetesen akad még olyan szeglete, ahol úgy mennek a dolgok, ahogyan azoknak menniük kell. Ha valaki jót tesz, méltányolják, ha valaki rosszat, megbüntetik. Ilyennel csak az nem tud egyetérteni, akinek szintén vaj van a fején. Ezt a tényt a kétségbeesett magyarázkodás, amit az eset után tett és tesz, csak erősíti. Aki ellenzi a rendet, maga is rendetlen, ezt szóban forgó tette remekül igazolja.
A kínos eset kapcsán mi a következőket üzenjük a világháló „virtuális” terminátorának: Stumpf, szuszakolj egyszer az életben magadba némi méltóságot, és a szánalomra méltó szabadkozás helyett edd meg tisztességgel, amit főztél!