A go és a mesterséges intelligencia
Már csak egyetlenegy játék maradt, amiben az ember meg tudja verni a gépet. A kínai tradíció go nevezetű játéka. A tudósok már húsz éve próbálkoznak olyan program írásával, ami lehetővé teszi a mesterséges intelligencia ember felett aratott győzelmét. A tudósok kemény erőfeszítései egyre közelebb visznek a megoldáshoz. A közönség izgalommal figyeli a pattanásig feszült küzdelmet. Talán még az ő életükben eljön a várva várt forradalmi áttörés. Milyen csodás, milyen fenséges is volna! A műtudat lemosná az utolsó élő, még talpon maradt játékost is pályáról. Márpedig el fog jönni az idő. Igen. Talán már holnap. S az ember végérvényesen beismeri majd vereségét a zseniális masinákkal szemben. Talán már holnap megélhetik, hogy az ember földre veti dobjait és harsonáit, zászlóit és kardjait a lélekvesztés csatamezején, kikiáltva a gépek diadalát. Ez már a jövő hangja, a beteljesedés küszöbe. Még a játék legnagyobb mesterei is be fognak hódolni. Ez a program lesz a nagybetűs bizonyítéka annak, hogy nincs tökéletes ember. Hogy a mester is egy megszégyenült porszem a bináris számrendszerrel szemben. Hogy leáldozott az eleven, erőfeszítésekkel teli lelki életnek és a bensőleg, élően birtokolt tudás fontosságának. Ezt a bizonyítékot fogják lengetni és mutogatni bárkinek, akiben a szellemi nagyratörés csírája ébredezik, mondván: „Ne fáradj vele, senki sem vetekedhet velük!” Ez lesz a fejlődés újabb mérföldköve. A fejlődésé, ami az embert és érdemeit perverz örömmel földbe tapossa és leköpi és örökre elfelejti. Éppen úgy, ahogyan ezt korábban az ember tette Isten ideájával…