Vona Gábor és a jobboldali fiatalok
Az utóbbi időkben a magyarországi média több ízben szóba hozott és „kielemzett” egy irományt, nevezetesen A jobboldali fiatalok kézikönyvét, ami kizárólag azért keltette fel az érdeklődését, mert egy bizonyos Vona Gábor írta hozzá az előszót. Noha a könyv kiadására 2012-ben került sor, a liberális uszító portálok csak a múlt évben vettek róla tudomást, azóta pedig különféle szánalmas érvelésekkel próbálják befeketíteni a tanulmánygyűjtemény jó hírét, illetve ennek kapcsán megkérdőjelezni a Jobbik elnökének tiszta szándékait.
Legutóbb az Átlátszó nevű hírhamisító portál egyik szerzője, Papp László Tamás nevezetű médiacsatlós nyilatkozott a témáról. Ő a következő konklúzióval zárta ajvékolását:
„A cukiságkampány és a „radikálisok” egy részének kiszorítása után nyilván releváns kérdés: hogyan viszonyul a Jobbik és elnöke Evola fenti gondolataihoz most? Ha az utódpárt MSZP-nél elvárás volt, hogy megtagadják a marxizmus-leninizmust, a szocializmust, a Jobbik megtagadja-e Evolát, a „tudományos rasszizmus” neves képviselőjét?”
Ez a vélt felsőbbrendűségben sütkérező, arcátlan üzenet ugyanaz, mint amit az összes többi lap is sugallni igyekezett és igyekszik. Ebben tehát a balliberális Átlátszó, Magyarország egyik legkártékonyabb oldala, ugyanazon az állásponton van, mint a kormány közeli 888.hu vagy az MTV híradója (ugyanis korábban ők is részt vettek a könyv elleni támadásban). Ez a mondanivaló hozzávetőlegesen három pontban összegezhető.
Az érvelés a következőképp zajlik. Első körben csúsztatások, torzítások, nyilvánvaló hazugságok mentén önkényesen, mindenféle objektív és elfogulatlan vizsgálódást mellőzve megállapítják, hogy Julius Evola „fasiszta” szerző, „antiszemita”, „rasszista” gondolatok kifejtője, aki „szélsőséges” és „gyűlöletkeltő” meglátásaival alapot adhat a „történelmi tragédiák megismétlődéséhez”.
Természetesen ez szándékos megtévesztés. Attól, hogy valaki foglalkozik a fasizmussal, és történetesen nem balról kritizálja azt, vizsgálja a rasszkérdést, helyes alapokra helyezi a zsidókérdést, még nem válik sem „fasisztává”, sem „rasszistává”, sem „antiszemitává”, bármit is értsenek ezen máig tisztázatlan jelszavak alatt a hivatásos jajveszékelők. Julius Evola valójában olyan szerző, aki a politikai háttérfolyamatok elmélyült ismerője. Olyan író, aki mindemellett gondolkozásra sarkallja olvasóját, és segíti őt a benne rejlő kincsek megtalálásában és kibontakoztatásában. Egy ilyen, tudatosságra ösztönző szerző tekintélye az országot tudati rabságba taszító hatalmaknak nem kifizetődő. Ez az elsőleges oka az ő megbélyegzésének.
Második fázisban megróják mindazokat, akik részt vettek ennek a könyvnek a létrejöttében. A szerkesztőt, az előszó íróját, a terjesztőt, és még az olvasókat is. „Szégyellje magát mindenki, aki ennek a „vegytiszta náci romantikának” (888.hu) bármiféle hitelt tulajdonít!”
Harmadik fázisban a haragos, de mégis jóindulatú uraság képében tetszelgő, az égről a csillagokat is lehazudó média egy utolsó esélyt ad a rosszalkodó kisfiú szerepében feltüntetett kiszemeltjének: „Elnézzük neked kezdeti botladozásaidat, ha most nyíltan elhatárolódsz ezektől a vállalhatatlan eszméktől, a szerzőtől, a könyvtől, az ezzel kapcsolatos méltató gondolatoktól.”
Ez a folyamat – amellett, hogy Vona Gábort elveinek megtagadására akarják késztetni – azt üzeni, hogy a Jobbik elnöke ne merészeljen részt venni a fiatalok kulturális nevelésében, a modern liberális közoktatást meghatározó elvektől eltérő képzésében. Arra ugyanis szerintük kizárólag azok jogosultak, akik a nemzet és a hagyomány értékeit megtagadják, és egy antitradicionális világhatalom létrejöttében segédkeznek. (Hasonló üzeneteket hordozó tudálékoskodásokra már korábban is reagáltunk: Kiért jajong Ványi Klára?, Miket nem olvas Kálmán Attila?)
A háttérhatalom és liberális helytartói számára a könyvvel kapcsolatos hiszti tehát két célt szolgál. Egyrészt megalázni Vona Gábort annak révén, hogy belekényszerítik olyan helyzetekbe, ahol meg kell tagadnia önmagát, másrészt a valódi jobboldalról érkező kulturális hatást minimumra csökkenteni. Előbbi egy öntudatos és önálló ember megtöréséről, utóbbi a fiatalok tudatlanságban tartásáról, téveszmékben való ringatásáról szól.
A mai világban, amikor valamit ennyire démonizálnak, akkor mindenképpen érdemes felvetni, hogy lehet, hogy pont az ellenkezője igaz. Evolát minden értelmes fiatalnak – és idősnek egyaránt – forgatnia kellene, nemcsak A jobboldali fiatalok kézikönyvét, hanem a többi művét is. Evolát nem egy jól vagy rosszul felfogott „fasizmus” és „antiszemitizmus” vagy egy szintén félreértelmezett „ezoterizmus” jegyében kellene vizsgálni, hanem önmagában. És ha valahová be akarjuk sorolni, akkor a tradicionális szerzőkhöz kellene, ahelyett, hogy ostoba és semmitmondó kategóriákba szorítanánk be.
Ezek a szánalmas próbálkozások hitvány és megalkuvó médiabérencektől valók, akik így próbálnak leszámolni olyan dolgokkal az életükben, amiket egyáltalán nem értenek.
Papp László Tamás, vélt felsőbbrendűségben sütkérező, arcátlan bérrettegő
