Harry Potter előzményfilm készül

A gyűrűk ura és a Star Wars után a Harry Potter készítői is úgy döntöttek, lehúznak még néhány bőrt a szemüveges varázslótanonc izgalmas világáról. A kétségtelenül megnyerő atmoszférájú mágiabirodalom főszerepét Hollywood új üdvöskéje, az áltudós Hawkingot, majd a hányattatott sorsú transzvesztitát alakító Eddie Redmayne kapta.

Az érdekes és filmesített formájában is jól eltalált fantasy világ hibája, hogy a kako-daimono mágiát, vagy közismertebb nevén a fekete mágiát népszerűsíti. Sötét rituáléktól, átkoktól, alvilági lényektől hemzseg a film, amit egy általános baljós hangulat és a szereplők zavaros motivációi tarkítanak. Mindezzel talán nem is lenne gond, ha nem tudnánk, hogy fiatalok millióinak gondolkozására hatnak.

A fekete mágia köztudatban tartása, megnyerővé tétele kiválóan táplálja a modern fogyasztói társadalom evilági bálványimádatát. Ami az egyik oldalon varázspálca és szeszélyes kastély, az a másik oldalon mobiltelefon és 3D-s mozi. A két világ, noha igen markánsan különbözik egymástól, közös bennük, hogy a jelenségvilág „csodáinak” való hódolat határozza meg őket.

A varázslat, a mágia bizonyos lehatárolt értelemben visszatérőben van világunkban. Hányan tudnák ma megmondani, hogyan működik egy érintőképernyős telefon? Az elképesztő teljesítményre képes találmányok a mai ember számára szinte varázslatként hatnak. Mindennek megkaparintásához pedig nem kell mást tenniük, mint a liberális demokrácia néhány jól bejáratott „varázsigéjét” a megfelelő helyen és időben elmondani.

A kérdés már csak az – amit mindnyájunknak érdemes feltenni, amikor ilyen filmekkel és tényekkel találkozunk –, hogy a „csodák” káprázata képes-e megmenteni az embert, vagy épp ellenkezőleg: végleg elfordítják attól, hogy igazán megismerje magát?

Itt iPhone, ott varázspálca, de a lényeg ugyanaz: lényegtelenségekkel lekötni az ember figyelmét